Müller Péter rovata

Exkluzív - 2002. január


Kevés szó esik a légzésről.
A sokféle életmód és egészségügyi jó tanács gyakorta megfeledkezik a légzés hatalmáról.
Fiatal koromban egy hatha-jógi tanított: meg tudta csinálni, hogy vérbőséget idézett elő akár a bal, akár a jobb kezében, annyit vert a pulzusa, amennyit akart s a vérnyomását is befolyásolni tudta: fölvitte, levitte, pusztán csak azért, hogy megmutassa: a légzés ellenőrzésével testünk számos funkciója befolyásolható.
Sokféle szorongás, félelem, vizsgadrukk, de még pánikérzet is megszüntethető csupán azzal, hogy helyesen lélegzünk.
A LÉLEK és LÉLEGZET szavak is azonos gyökérből erednek: a testben a Lélek lélegzik, s a test azáltal élő s nem holt, hogy lélegzik.
A lélegzet az, ami a természeti s természetfeletti kapcsolatot megteremti s szüntelenül működteti. Lélegzet az, ami pszichét a szomával összeköti és folyamatosan összehangolja. Az ún. pszichoszomatikus betegségek okát számos alkalommal tetten lehet érni a helytelen, diszharmonikus lélegzetvételen.
Az agy hullámait, sőt, testünk sokféle benső rezgésállapotát kifejezetten a lélegzésünk módja s üteme működteti: A jógi megtanított arra, hogyan tudom magam bármikor fölizgatni, földúlni, szorongó, remegő, verejtékező állapotba hozni, s fordítva, hogyan tudom magamat megnyugtatni, dúlt állapotomat lecsendesíteni, szorongásaimat eloszlatni, csupán légzéstechnikával.
Megtanított arra, hogy fáradtságom – s a kimerültségből eredő befogadókészség, mely sokféle betegséget szippanthat magához – a helytelen lélegzésből ered.
Abban a tévhitben élünk, hogy lélegzésünk természetes és ösztönös folyamat, melybe nem jó beleavatkozni.
Ez csak akkor lenne igaz, ha természetesen élnénk.
Tudjuk, hogy nem így van.
Természetellenesen élünk, zaklatottan, kapkodva, felgyorsulva, kiszolgáltatva sokféle rosszindulatnak, rossz impulzusnak.
Ahogy „hülyén” és kapkodva étkezünk, rosszul is lélegzünk, s mivel ez egy önmagát kölcsönösen gerjesztő folyamat, a szellemünk által nem uralt rossz és zaklatott lélegzetvétellel bajainkat csak növeljük.
A jógi fölhívta figyelmemet arra, hogy sokféle lelki zűrzavarunkat például nem lehet csupán verbálisan, értelmi meggyőzéssel megszüntetni. Itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy „tévesen” gondolunk és érzünk valamit, hanem arról is, hogy „tévesen” lélegzünk, s ez lényünk egész energetikai működését zavart állapotba hozza.
A folyamat irányító központja nem a gondolatban, hanem a lélegzésben van!
Mondok egy érzékletes példát.
Minden lelkiállapotunknak megfelel egy bizonyos lélegzetvételi forma és ritmus.
Ha például szorongunk vagy félünk, szaporán lélegzünk, nem csupán tüdőnk felső mellkasi részével.
Zihálunk. Kapkodjuk a levegőt, mely felül feszít, s sohasem távozik tüdőnkből teljesen. (A szorongástól bennünk „szorul” a levegő.)
Ha nyugodtan vagyunk, légzésünk is nyugodt, s helye ilyenkor nem fönt, hanem lent van, hasunk tájékán, a rekeszizmok körül.
A légzés és lelkiállapot szétválaszthatatlanul összefügg.
„Ziháló” légzéssel nem lehetsz nyugodt, s ha megteremted kiegyensúlyozott, lassú alhasi légzésedet, kizárt dolog, hogy félj, szorongj, vagy nyugtalan légy, mert ez, hogy úgy mondjam, energetikai lehetetlenség.
Ha azt mondom: nyugodj meg, semmit sem tudsz tenni, de ha uralod légzésedet, bármikor megnyugtathatod magad.
A lelket lélegzéssel lehet uralni.
A keleti harci művészetben például, ahol a fáradtság, a félelem, sokszor még a halálfélelem legyőzése is központi kérdés, az első, amire a harcost megtanítják, hogyan tartsa hatalmában nem a félelmét, hanem a légzését!
Ha bajba kerül, nem ellenfelére, nem is saját lelkére, csupán a légzésére ügyel, csakis a saját „hara” pontjára koncentrál, a rekeszizma tájékára, ahonnan erejét, nyugalmát, biztonságát irányítja.
Ha a harc hevében megfeledkezik erről a pontjáról, minden bajnak, szertelen érzésnek, dühnek, félelemnek, pániknak kiszolgáltatja magát.
Ehhez azonban nagy gyakorlat kell.
És ez a lényeg.
A helyes, bölcsen uralt légzés csakis nagy gyakorlattal sajátítható el.
Ha csak egyszer rávezetnek valakit, nem elég.
Az kell, hogy szokássá váljon.
Ahogy a biciklizéshez sem elég, ha egyszer megmutatjuk valakinek, a helyes légzés elsajátításához is sok gyakorlat kell. Amíg szokássá válik.
Ezt nem lehet gyorstalpaló tanfolyamokon megtanulni.
Többek között azért sem, mert éppen akkor nem tudjuk alkalmazni, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ilyenkor ugyanis lelkiállapotunk hatalmában vagyunk, mely zsarnoki módon uralja egész légzési apparátusunkat, s nem akkor s nem úgy veszünk levegőt, ahogy üdvös lenne, hanem úgy, ahogy a lényünket elborító érzés vagy szenvedély démona engedi.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kelleténél gyorsabb öregedés egyik oka éppen a beidegződött rossz lélegzési szokásokban keresendő.
A jól öregedő ember megőrizte azt a képességét, hogy teljes tüdejével lélegzik, s nem csak fölül és kapkodva, hanem gyakorta mélyen, nyugodtan s alul is.
Ilyen értelemben a helyes légzés nemcsak a jó lelkiállapot, hanem a hosszú élet titka is. Abban az állítólagos keleti mondásban, hogy életünket lélegzetvételünk száma határozza meg, hogy „meg van írva, hányszor vehetünk  levegőt”, anynyi igazság van, hogy a nyugodtan, mélyen lélegző ember esélye a hosszabb életre nagyobb, mint azoké, akiket a zaklatottság ural s a véle járó s mögötte meghúzódó lelki s energetikai zűrzavar.
Ha lelki terheinktől meg akarunk szabadulni, ösztönösen sóhajtunk.
Ennyi maradt az ősi titkokból.
Kár.

Müller Péter
VII. évfolyam 1. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.