Müller Péter rovata

Exkluzív - A varázsló


Nem tudom, hallottad-e, hogy a lélektan "tudománya" valaha - még Freud idejében - a hipnózis jelenségeinek megfigyeléséből indult el. Az első, amit ilyenkor tapasztaltak, hogy a tudatot módosítani lehet.

Akit hipnotizálnak, nem azt tartja valóságnak, ami éberen körülveszi, hanem amit lelkének egy ismeretlen helyére másvalaki vagy önmaga belehelyez. (Van önhipnózis is!)

Ismerős példa: ha golyóstollam hegyére azt mondom, ez egy forró tű, hozzá érintem a kezedhez - és ha hipnotikus állapotban vagy, égési sebek keletkeznek a bőrödön.

Nem a "valóság", hanem a tudatod változott meg - s ettől sebes lett a kézfejed.

Vagyis nemcsak arról van szó, hogy a hipnózis alatt mindenfélét "álmodunk", amit valóságnak veszünk, hanem arról is, hogy állaotunk befolyásolhatja az éber világunk valóságszintjét is.

Tudatmódosult állapotban megégethetjük a testünket.

Így van ez különösen az ún. poszthipnotikus jelenségnél.

A hipnózis alatt adunk egy utasítást - mondjuk azt, hogy az orvosi rendelő egyik ajtaját befalazták. A páciens fölébred, vagyis transzállapota elmúlik, de az utasítás benne marad: soha nem indul el a "rossz ajtó" irányába, mert ott falat lát. Vagyis hiába változott meg a tudatállapota, hiába "ébredt fel", áthozta magával a parancsot az "éber" világba. És mindaddig hurcolja magával, míg föl nem riad belőle.

Feldmár András, a kitűnő kanadai pszichiáter joggal teszi szóvá, hogy az egyetemen elsősorban nem azt kellene tanítani, hogy a hipnózisba hogyan kell valakit belevinni - hanem azt, hogy hogyan kell belőle kijönni.

Hétköznapi életünk ugyanis ilyen "poszthipnotikus" állapotban van. Teli vagyunk olyan öntudatlan parancsokkal, melyeket még a szüleink s az egész társadalom szuggerált belénk, s nem tudunk belőle kijönni.

Sőt, ami még nagyobb baj: nem is tudjuk, hogy ilyen hipnotikus életképzelet rögzült belénk, mert szemünk nyitva van, a tárgyak valóságosak, az emberek körülöttünk valóságosak, minden tapintható és tárgyszerű - mégis félünk a víztől, mert valaha (nem emlékszünk rá) majdnem belefulladtunk, s nem tudunk egy normális párkapcsolatot kialakítani valakivel, mert az anyukánkkal való rossz viszony emlékét hordozzuk magunkban (persze tudattalanul), és a döntő pillanatokban nem az egész lényünk, hanem az emlék hipnotikus parancsa irányít minket.

A helyzetünk azért nehéz, mert életünket így látjuk valóságosnak.

Nem tudjuk, hogy ez nem valóság, csak mi látjuk így.

Nincs befalazott ajtó, csak bennünk, s ez elég ahhoz, hogy sohase lépjünk ki rajta.

Ráadásul nemcsak egyéni, kollektív hipnózis is van.

Ha mindenkit hipnotizálok, mindenki megtorpan a "fal" előtt - az általános köztudatban ott egy fal van, és ezt senki sem vonja majd kétségbe, csak akkor, ha őrült.

Így alakulnak ki azok a történelmi korok, izmusok és vallásháborúk, melyeket - amíg föl nem riadunk belőle - teljesen valóságosnak tartunk. Ez van! Ez a realitás! Hiszen mindenki így látja és így mondja. Nincs más valóság: ebben élek, ezt látom, hallom, tapintom, szagolom, és a "valóság" szabályai kérlelhetetlenül meghatározzák az életemet. Ha katolikus vagyok, megölöm a reformátust, ha mohamedán, a keresztényt, ha fasiszta, a zsidót, ha kommunista, üldözöm a kapitalistát... Igen, a múltba már visszalátunk - de mi van akkor, ha ma élek, az ún. demokráciában... akkor mi a valóság?

Nos, mi azt mondjuk, hogy a valóság: a gazdaság.

A pénz.

Mindent a pénz, a tőke, a bank, a tőzsde határoz meg.

Kicsiben és nagyban, egyaránt.

Marx szerint ez a bázis, az alépítmény, a szilárd alap, ami aztán minden egyéb lelki vagy szellemi felépítményt meghatároz.

Lényegében a pénz.

Ez az egyetlen realitás - minden más illúzió, dísz az életen.

Erre mondtam egyszer, hogy manapság "moneykráciában" élünk.

A világ gondja itt gazdasági gond. A politikának és az embereknek elsődleges dolga, hogy a gazdasági kérdéseket megoldják - mert ma a pénz a Valóság.

El is komolyodsz, ha róla van szó. És izzadni kezd a tenyered.

Márpedig reggeltől estig csakis erről van szó: mert ez a "realitás".

Mindent ettől remélünk.

De ha beszélsz egy tőzsdeguruval vagy egy olyan képzett gazdasági szakemberrel, mint Soros György, a következő döbbenetes valóságra ébredhetsz:

Pénz nincs! Pontosabban: közel sincs annyi, mint amennyit hiszünk.

Manapság "virtuális pénz" van forgalomban, ami azt jelenti, hogy a sok nulla mögött semmiféle tárgyi érték, munka, ház, gyár, föld, de még arany és gyémánt, sőt még papírdollár sincs. Azt, hogy ez a billiószor millió Semmi ér valamit, csak mi képzeljük! Közös szuggesztió. Olyan, mint a fal.

És pontosan addig ér valamit, amíg hiszünk benne. Mert sehol sincs - csakis a hipnotikus álmunkban.

A tőzsdekrach és a teljes gazdasági csőd akkor következik be, ha az emberek fölébrednek a hipnózisból és rádöbbennek arra, hogy a sok nulla valóban nulla és teljesen értéktelen.

Többé-kevésbé ez történt a Postabank csődjénél: az emberek hirtelen felébredtek, s látták, hogy "nincsen fal". Neki akartak dőlni s kiestek a lukon.

A hipnózisból felébredt emberek rohantak a pénzükért, de nem kapták meg, mert kiderült, hogy a banknak nincs pénze. Legalábbis nem annyi, mint amennyien hitüket vesztve jogosan követelték. A sajtó "hisztériának" nevezte azt, amikor az emberek a valóságra ráébredtek, s ettől kis híján összeomlott az egész magyar gazdaság.

A múlt század harmincas éveiben a százszázalékosnak tartott Valóság hirtelen szétpattant, mint egy színes lufi, és akik dúsgazdagnak képzelték magukat (és amíg mindenki képzelte, valóban azok is voltak!), hirtelen csórókká váltak, és kivetették magukat az ablakon.

Mindezt azért meséltem el, mert a jövő havi számban életünk legfontosabb kérdéséről, a hitről akarok beszélni.

Müller Péter
XII. évfolyam 5. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.