Müller Péter rovata

Exkluzív - Aszkézis


Van ennek a szónak valami riasztó ereje, pedig nem jelent mást, mint azt, hogy „gyakorlat”.

A dolog így áll: van egy vágyad, egy reményed, s azt szeretnéd, hogy valóra váljon. Egy jó gondolatod, melyet szeretnél megvalósítani.

Amíg ez csak egy vágy, egy remény, egy gondolat, még nem a tiéd.

De elkezded gyakorolni.

Reggel, délben, este, és másnap reggel és délben és este. És így tovább egész héten, egész hónapban, egész évben.

Egész életedben, talán, mint én az írói mesterséget.

Először nehéz, mert a gyakorlatra „nem áll rá” sem tested, sem lelked. Erőt kell venned magadon.

Később a megismételt cselekvések lassan – nagyon lassan – elkezdenek szokássá változni.

A megszokás már megkönnyíti a gyakorlatozást, mert az ember már tudja, hogy mi jön, megtanította lelkét-testét arra, hogy odaadja magát a rendszeres munkának. Már nincs benne ellenállás és tiltakozás és lázadás.

Csinálja nap mint nap azt a valamit, aminek odaadta magát, gyakran még örömtelenül, de néha-néha már kifejezett örömmel, melyet csupán az a nem elhanyagolható eredmény ad, hogy megtanulta legyőzni magát.

Ebben a stációban az ember még messze van a céljától, de odáig már eljutott, hogy nem az történik vele, amit szeszélyei vagy egójának tehetetlensége és tiltakozása, hanem az, amit Ő AKAR!

Nap mint nap arra tanítja magát, erővel és szeretettel, hogy az történjen vele, amit Ő AKAR.

Lassan szokásává válik a jó.

Ha tovább folytatja a gyakorlatot, akkor jön a következő fázis, hogy az egész beépül az életébe, és a lélektan nyelvén szólva jellemmé válik.

Ami kezdetben vágy volt, egy „jaj, de jó lenne!” reménység, az először – és sok munkával! – szokássá válik, később jellemmé.

Ilyen ember leszek.

Nem voltam ilyen, de ilyen lettem.

Miért?

Mert ilyenné tettem magam.

Ez tulajdonképpen minden gyakorlatnak, jógának, rendszeres munkának – egyszóval: az aszkézisnek – az értelme.

Nem vesszük észre, de ez visszamenőleg is igaz: jellemünk nem más, mint a múltban megismételt cselekvéseink jellemmé fagyott állapota.

Amikor egy kamasz először rágyújt, még utálja a cigarettát, de nagyfiú akar lenni, s ezért végigszívja. És másnap is, és harmadnap is. Egyre inkább hozzászokik, már hiányzik neki, s előbb-utóbb dohányos ember lesz.

Nem tud nélküle élni, mert azt hiszi, hogy „az ő!”, hogy akkor él igazán, amikor cigaretta füstöl a szájában.

Ennek csak távoli köze van a „nikotinéhséghez”.

Egyetlen dohányos sem szokik le azért a cigarettáról, mert mondjuk a fokozott nikotindózisát ezentúl tablettában kapja meg.

Nem.

A cigarettázás nála nemcsak biológiai, hanem jellemkérdés.

Megszokta, s beleépítette a lényébe.

Ilyen emberré tette magát – dohányossá, akinek ez a „szenvedélye” egész habitusának szerves részévé vált.

Ezért nagyon nehéz „leszokni” róla, mert, ahogy a szó is kifejezi, itt most egy fordított szokásrendszert kell kiépíteni magában – meg kell ismételnie a folyamatot, ezúttal fordítva. Le kell építenie jellemének egy hússá-vérré szervült szerepét.

A lényeg, hogy ez mindennel így van.

Bármi van, ami életedben nem tetszik (agresszió, gyávaság, lustaság stb.) s meg akarod változtatni, csak így lehetséges: sok munkával.

Aszkézissel.

Rendszeres gyakorlattal.

Nem elég egy jó tanács, egy hasznos tipp vagy egy világos felismerés.

Ahhoz, hogy mindezt megvalósítsd, vagy más szóval, hogy a tiéd legyen, sok munka szükséges.

Ez az, amit manapság nem szoktunk tudomásul venni.

Az ember magától nem változik, legfeljebb csak öregszik.

Nem ismeri a változtatás alkémiáját, az aszkézis gyönyörű folyamatát, s ezért egy életen át hurcolja magában azokat a tulajdonságait, melyek már kiskorában is zavarták. Nem tud magával mit kezdeni. Sodródik az áramlatokkal. Külső események terelik, s minden kihívásra azokat a válaszokat adja, melyek jelleméből erednek, melyeket megszokott, s azt mondja: „én ilyen vagyok!”

Senki sem „ilyen” vagy „olyan”.

Mindenki „olyan”, amivé tette magát.

Mindezt a tudomány már régóta fölfedezte, és úgy nevezte, hogy „feltételes reflex”.

Ha például valaki rendszeresen dohányzik, dohányos lesz.

Ha sokat iszik: alkoholista.

Ha sokat bámulja a tv egyre több műsorát: hülye.

A rendszeres tévézés, éppúgy, mint a szokásos és mértéktelen számítógépezés, az ember jellemébe beleépül. Maga is gépszerűvé válik, s elhülyül. Ezt én magamon tapasztalom. Csak az utóbbi években tettem meg a szükséges óvintézkedéseket: egészen kivételesen nézek tévét, akkor is rövid ideig.

Az ember nem gondolná, de a bizakodó gondolkodásmód, a felfelé tekintő lelkiség, a harmóniára való képesség is nagy-nagy múltbéli munkák eredményei.

Az aszkézis a spirituális élet alapja.

A könyv, a mesteri tanács, a felvillanó hit és a felismerés csak a legelső lépés.

A célhoz vezető többi, sok ezer lépést úgy hívják: aszkézis.

Vagyis gyakorlat.

Az Evangéliumban ez a jó földbe esett mag példázata.

Müller Péter
XIII. évfolyam 2. szám

Címkék: Aszkézis, exkluzív, ezotéria, gyakorlat, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.