Müller Péter rovata

Exkluzív - Az alkotásról


Az előző számban már beszéltünk a teremtés lélektanáról. Nem csupán a kozmikus, isteni teremtésről, hanem arról is, amikor az ember megismétli kicsiben az ősi, isteni mozzanatot, s ő is - ha nem is teremt, de alkot.

Azért kell ezt a két szót különválasztani, mert a teremtés a semmiből hoz létre valamit, de az ember, aki "Istenhez hasonló", s akit a Teremtő megajándékozott a saját mágiájának képességével is, szóval az ember nem tud újat létrehozni. Csakis a már meglévő teremtő ideákkal tud gazdálkodni. Úgy is mondhatnám, hogy olyan utakon haladhat csak, melyet a Teremtés már lefektetett. Csakis azokból a színekből, hangokból, erőkből, számokból és formákból tud "varázsolni", melyek vele együtt készen vannak már.

Ezért az ember csak alkotni tud - teremteni nem.

Az alkotás jó szó, mert rokon az "alakítással", a "kialakítással". Vagyis sorsodat formálni, alakítani tudod, de ha teremteni akarsz, csakis a meglévő törvényeket használhatod.

A műalkotás is lényegében így jön.

Azt mondja Shakespeare:

Szent őrületben a költő szeme / Földről az égre, égből földre villan, / S míg ismeretlen dolgok vázait / Megtestesíti képzeltje - tolla / A légi semmit állandó alakkal, / Lakhellyel és névvel ruházza fel.

Ez lényegében minden alkotó-mágia titka.

Föl az ideák világába - s lehozni a földre.

Az ismeretlen dolgok vázait megtestesíti a képzelet.

Így valósul meg az elképzelés.

Kell hozzá a "szent őrület".

Ez az ihlet.

Az inspiráció.

De mindenképpen kell a meditatív állapot.

Egy olyan alkotó tudat, mely az isteni világban lévő láthatatlan ideákat először meglátja.

Majd lehozza a földre.

Megtestesíti.

És állandó alakot ad neki, lakhelyet és nevet.

Föntről hozza - ahol már valamilyen formában létezett.

Mint kép.

Mint őskép.

Ha ezt most tovább gondolod, látod, hogy az egész életünk így működik.

Mert én "alkotásnak" tartom az életünket is.

Mindent, amit a világon létrehozunk.

Testünk is alkotás.

Lelkünk is: alkotás.

A párkapcsolatunk is alkotás.

Az ember azzá lesz, akivé teszi magát.

És jelenleg azok vagyunk, akivé tettünk magunkat.

A testünket.

A lelkünket.

Az emberi kapcsolatainkat.

A hivatásunkat.

Az otthonunkat.

A gyermekünket - amennyiben hatunk rá.

Mindent "fentről" hozunk le. 

A láthatatlanból.

És ebben a "fentben" éppúgy benne vannak az "ég" örök ősképei, mint a sok előző életünkből fölpárolgott tanulságok: a szamszkára csírák, a tanulságok; minden tapasztalatunk láthatatlan magjai, melyekből új élet alakulhat ki.

Először minden elképzelés.

Imagináció.

A lélekben megszületett látomás - melyet az alkotó képzelet hoz létre.

De ez nem teremtés.

Csak alkotás.

Az ecset a miénk - de a festék az Istené.

A minta az Istené.

Az idea az Istené.

A törvény az Istené.

S az alkotás lélektana és folyamata is az Istené - Ő működtette ezt először, amikor a világot megteremtette.

Nem azt, amelyiket a szemeddel látsz.

Hanem először azt, amit a szemeddel még nem látsz.

Először Isten az ideákat teremtette meg.

A mintákat és a törvényeket.

Előbb a számokat és ritmust - aztán a számtörvények alapján minden láthatót, teret és időt, s csak aztán a zenét.

Az ember nem teremtő - csak alkotó.

Alkotásáért felelős.

Azt éli, amit alkot.

Az igazi, szép élet: műalkotás.

Valódibb, mint bármilyen tárgy, kép, épület vagy szobor. 

Müller Péter
XIV. évfolyam 9. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.