Müller Péter rovata

Exkluzív - Disznók és halak


Használjuk ki azt, hogy a túloldalon, a Ji-king nyelvén belekezdtem egy témába. Kérlek, olvasd el előbb, mert csak utána érted meg ezt a gondolatot. Van ebben a jósjelben még két írásjel: a disznók és a halak. Mit jelent ez?

"A disznók és a halak a legkevésbé 'szellemi' és ezért a legnehezebben befolyásolható állatok - mondja a könyv. - De ha a szív szemével nézed őket, a benső igazságod olyan nagy erejű lesz, hogy még ilyen lényekre is kiterjed. Amikor nehezen befolyásolható, önfejű emberrel van dolgunk, akkor a siker titka a helyes megközelítésben rejlik. Először az előítéletektől kell megszabadulnod. Hagynod kell, elfogulatlanul, hogy a másik lelke hasson rád."

Ilyenkor a te lelked olyan, mint egy exponálatlan fotópapír: üres. Nincs rajta semmi, s türelmesen várod, hogy a másik hiteles képe megjelenjen rajta.

Olyan lesz rajta a képe, amilyen valójában.

Ezt az ürességet, ezt a személytelenséget nagyon nehéz elérni.

Ha mondjuk szó szerint vesszük a jelképet, a disznó például büdös.

Ő nem tartja magát annak, csak te. Büdös és piszkos.

Azonban a nősténydisznónak a kan szaga kifejezetten szívmelengető illat.

Vagyis ha a lelkedben a disznó büdössége úgy jelenik meg, mint kellemetlen és negatív tulajdonság, tudnod kell, hogy nem volt "üres" a fotópapírod.

Rajta volt a te emberi undorod.

Nem szabad minősíteni.

De ne hidd, hogy egy sebészorvos, aki elé odakerül egy gennyes fekély vagy egy életveszélyes sebesülés, melybe belefolyt a belek tartalma, nem így gondolkodik - lehet, hogy nem is érzi a bűzt, s ha érzi is, nem zavarja. Mert csak az embert látja maga előtt.

A bajba jutott ember.

És megpróbál eligazodni az összekuszálódott véres és bűzös szervek között.

Igyekszik tisztán látni. Személyes érzületektől mentesen.

A tisztán látás azt jelenti, hogy kicsit az "isten szemével" nézni.

Rossz szóval azt mondjuk rá, hogy ez objektív látás.

Természetesen nem az.

Az ember nem tárgy. S nincs is tárgyszerű képe.

Itt csak arról van szó, hogy a lelkünkből minden előítéletet, személyes szimpátiát és antipátiát töröltünk.

Hagyjuk, hogy ő hasson ránk.

Ha egy disznóról van szó, az kell, hogy minden "disznósága" ítélet és minősítés nélkül ott legyen bennünk. Fogadjuk el, hogy ilyen. Ő ez. Így él. Istennek egy ilyen teremtménye. Ha így látjuk, a disznó nem fogja azt érezni, hogy "Ez az ember elítél engem csupa olyasmiért, amiről nem tehetek, mert ilyen vagyok.

Ilyennek születtem.

Végre előállt egy helyzet, hogy valaki úgy néz rám, hogy nem kell szégyenkeznem a disznóságom miatt.

Nem néz le, nem büntet, nem kritizál.

Az ilyennek oda merem adni magam.

Meg merem mutatni magam.

Nem kell védekeznem, alakoskodnom, hazudnom, rejtőzködnöm.

Meztelenül sem szégyellem magam előtte - mert nem ítélkezik fölöttem."

És most jön a nagy titok.

Ha megszületik ez a tiszta ismereted, ez a személytelen, bölcs és jó szándékú elfogadásod: a disznó nevelhetővé válik.

Megengedi, hogy formálj rajta.

Még a cirkuszban is fölléphettek, együtt.

Senki másnak nem engedi meg a disznó, hogy tanítsa vagy formáljon rajta, mert minden más "jó szándékot" és "akaratot" énidegennek tart és levet magáról.

Érzi, hogy olyasmire akarják rávenni, ami nem neki, hanem a "nevelőjének" jó. De a te benső tekinteted hat rá!

Senki másnak, de neked megengedi, hogy hass rá, mert tudja, hogy jót akarsz neki.

És akkor meggyőzhetővé válik.

Például elmondhatod neki, hogy az rendben van, hogy ő egy disznó, ez a jelleme és életének célja, de vannak dolgok, amik egy disznóhoz sem méltók. Hogy ő is ki tudna hozni magából valami többet és valódit.

Amiről most szó van, az nemcsak a nevelés tudományának, de minden jó szándékú, pozitív ráhatásnak a titka is.

A spirituális alapja pedig az, hogy mindenkinek van egy jelleme és egy sorsfeladata - de legbelül Isten lelke él. Minden korlátunkon és jellegünkön túl a középpontban, lényünk szívében Isten van.

A disznóéban is.

Hogy miért éppen a disznó szerepére vállalkozott, csak ő tudja s az Isten, aki disznóvá teremtette, de ez a helyzet, s ezt tisztelni kell benne.

És amikor így kapcsolatba léptek egymással, lényegében nem a "disznóval" lépsz kapcsolatba, hanem azzal az isteni szellemmel, aki a szívében él.

Ezt hívják a "szívek titkos összekötöttségének".

Ez minden ráhatásnak és nevelésnek a titka.

Egyszerre meglátni valakiben az "Istent" - s ugyanakkor annak a szerepnek a lényegét is, amelyet ebben az inkarnációban vállalt.

Ilyenkor a szívünk áll kapcsolatban egymással, ahol az történik, hogy az "én istenem beszél a te isteneddel".

A kínaiak szerint ez a legnagyobb távolságból is hat.

Müller Péter
XII. évfolyam 10. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.