Müller Péter rovata

Exkluzív - Egységben élni

Exkluzív


Az ember: kettős lény. Sárból van és napsugárból. Egyszerre anyag és szellem. Földi és égi. Halandó és halhatatlan. Múlandó és örökkévaló. Isteni - és emberi. A legmagasabb és a legmélyebb az emberben találkozik. Ezért aki az emberhez szól, annak ezt a kettősségét látnia kell.

Nem szabad beledöngölni a földbe, s azt mondani: csak anyag vagy, sejtek, atomok és molekulák egyvelege.

De azt sem, hogy csak szellem, bukott Isteni lélek, csakis Tudat és anyagtalan Lélek és Űr vagy. 

Összekötjük Földet az Éggel - mindkettőben élünk s mindkettő hat ránk. 

A pozitív gondolkodás éppúgy fel tud dobni, mint egy jó szó, vagy egy jó pillanatban megivott kisüsti pálinka. 

De milyen jó enni is néha. És milyen elmondhatatlan örömet okoz a szellemi táplálék. 

Libacomb - és szent Ige, ölelés és jó szó, vidám dalolás barátokkal egy kiskocsmában, s áhítatos ima, egyedül, egy csendes szobában. 

Lábbal a földön járunk, szellemi áramszedőnk az Égben - mindig meghalunk, és mindig újjászületünk. 

Az angyaloknak, mondják, könnyebb. 

Nem kell fogat mosni, leadni vizeletüket az urológián, nem kell nézni, milyen rettenetes, amikor szép kedvesünk holtan fekszik előttünk, és sietve mosdatják, hogy a Lélektől elhagyott teste ne árassza a halál szagát. 

Sok dimenzióban élünk, egyszerre. Érzéki, érzelmi és értő, gondolati lények vagyunk.

Valójában az igazi Ember egységben működik. "Egységben vagyok magammal" - ez azt jelenti, hogy a Szellemem, a lelkem és testem egymást kölcsönösen áthatva együttműködik. 

Az ujjam tapintja a gondolatot, s gondolatom tudja, mi jár az ujjam hegyében. Az ember éli s képzeli is az életét, egyszerre. 

Éjszaka elhagyja sűrű testét - álmában, ha álmodik, képzelt testében jár, képzelt világban, képzelt lények között. De nem tűnik föl számára, hogy ez nem "valóság". És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a pokol s a menny is benne van. 

Akarva vagy akaratlanul mélyebbre esik magában, és máris a poklában jár. S - nem tudni, miért - fölemelkedik, s lelkének fényes szintjén már süt a nap, és nincs szenvedés, csak derű. Néha olyasmit tesz, amit nem akar - és nem tesz olyant, amit pedig akar. 

Szóval embernek lenni nem könnyű, s én azokat a bölcseket tisztelem, akik nemcsak repülni tanítanak, de szárazföldön járni s vízben úszni is. 

Akik rávezetnek, hogyan lehet – amíg itt élek – ezeket a világokat, ezeket a különféle létszinteket magamban egységbe hozni. 

Repülni könnyű - fölszállni és leszállni nehéz. Elengedni a talajt és leszállva vagy zuhanva újra kemény talajt fogni. 

A legtöbb baleset itt történik. A dimenziók váltása során.

Az egységről mindenki sejt valamit, mert megtapasztalja. 

Ilyenkor tud egy író egy jó mondatot leírni. 

Melynek nemcsak szelleme és lelke, de húsa, teste is van. A szilvás gombóc és a Megvilágosodás ilyenkor egymás mellé kerülnek, a miseborral nemcsak a szentséget vesszük magunkhoz, hanem a villányi bor sajátos édes-savanyú, fáradt nap-ízét. 

És a Kenyérben benne van Jézus. 

De csak akkor érzem, ha nem vagyok éhes.

Ha éhezem, a falatban nem Őt érzem, hanem a mohó sóvárgásomat, hálámat és elementáris farkassóvárgásomat, hogy majdnem bekapom a pap kezét is. 

"Együtt lenni önmagunkkal" azt jelenti, hogy a szomorúságban éppúgy otthon vagyunk, mint a vidámságban.

És a locspocs tél éppúgy a miénk, mint a szikrázó, meleg napsugár. Ilyenkor mondja egy sportoló, hogy "formában vagyok". Gondolat, érzés és tett egysége ez.

"Még a focicipő is más ilyenkor a lábamon!" - mondta egyszer a nagy labdarúgó, Tichy Lajos, aki ilyenkor annyira "egybe volt" magával és a labdával és a többi játékossal, hogy mint egy varázsló, úgy működött a pályán - a labdájának szeme volt. 

Van ennek a rejtélyes egységnek egy nagy titka.

Hogy ilyenkor a különböző létsíkok, bár együtt vannak bennünk és összeműködnek, de nem úgy, mint az összegyúrt hógolyó vagy egy összekevert tésztamassza - mert az együttlétnek hierarchiája van. 

Együtt vannak ugyan, de rangsorban. Felül van az irányító Szellem és gondolat. Alatta az erővel és energiával teli érző-élet. És alatta az erekkel, idegekkel behálózott sűrű testünk. Ha jó az együttműködés, először minden "fejben dől el". 

"A gól - mesélte Tichy - ott születik meg. Fejben. Látom előre. Onnan sugárzik le, lesz erővé, mozdulattá, rúgássá, és védhetetlen góllá.” A fokozatok persze ilyenkor olyan villámgyorsan követik egymást, hogy úgy tűnik, mintha egyszerre működnének, de nem! Ha valaki figyeli, észreveszi, hogy itt az események föntről lefelé egymásba alakulnak át, és persze lentről fölfelé is, mert a láb és a cipő azonnal visszajelez a fejnek és a szívnek is. 

Vannak "fejetlen" tetteink. Így hívjuk a zűrzavart. Zűrzavar az, ha csak az érzéseink vagy érzékeink visznek bele valamibe, amit nem tudunk átlátni.

Ismerjük jól, milyen ez. Úgy hívjuk: a mai világ. 

Müller Péter
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.