Müller Péter rovata

Exkluzív - Elhívás


"Elhinni" valamit nem az igazi hit.

Az igazi hit benned van - az el hívést mások teszik beléd.

Én erről már sokat beszéltem, de most egészen más oldalról közelítem meg a kérdést.

Az igazi hit olyan bizonyosság, melyet nem tudok, nem is csinálok - mégis bizonyos vagyok benne, hogy van és lesz, mert ez van a lelkem mélyén. Ez van belémírva.

A szó, hogy "hit" vagy "hívség", nem csak a "hűséggel" rokon - tehát hogy kitartok mellette jóban-rosszban, vagyis rendíthetetlenül hűséges maradok valamiben sőt bizonyossághoz, amit nem is merek még, de majd fogok - ha nem van itt egy másik jelentése is a "hívségnek" - ez a "hívás".

Mintha valaki "hívna" - és én megyek.

A hivő "elhivatott".

Mondok egy példát.

Vannak gyerekek, akik nagyon korán tudják, mik lesznek, ha nagyok lesznek.

Szerencsés az a szülő, akinek a gyereke tudja, hogy mi akar lenni.

A gyerek, mondjuk, sportoló akar lenni.

Ha igaz a "hite", előbb-utóbb láthatóvá válik.

Szorgalmasabban, komolyabban, áldozatosabban fog küzdeni azért, hogy hite valóvá váljon.

Jobban tűri majd a korai felkeléseket, a munkát, a fáradtságot, a nehézségeket. Másképp viszonyul majd a győzelem és vereség kérdéséhez, mint egy "hitetlen" gyerek, vagyis egy olyan, aki nem erre született.

Idővel látjuk, hogy mindenkiből az jön ki, ami benne van.

Ami benne rejlik.

Mindenki megszüli magát.

Megszüli a jellemét, az életét, a sorsát.

Ez a folyamat úgy működik, hogy kezdetben van a "hívás" - ehhez jön majd a sok cselekvés és a tudatos felismerés - és végül jön az utolsó fázis, amikor az ember megvalósul. Ez a "mágikus" fázis amikor a hit megvalósítja magát, amikor a varázslat működni kezd és a valóságot arra a képre alakítja, ami kezdetben még csak hit formában élt a lélekben.

Az összes fázis kikerülhetetlen.

Kell a tett.

A cselekvés.

A munka.

És egy idő után már nem elég "hinni" - tudni is kell, amit csinálok.

Keresztény nyelven a hit a "pisztis" - a tudás a "gnózis".

Ha a hitből bármelyik hiányzik, eltorzul, és vagy nem lesz belőle soha semmi ("Hiába mondod, hogy uram, uram! - ha nem cselekszed, amit mondok") - vagy pedig, ha nem lesz belőle Tudás, nyomorék gyereket szül a világba.

Ez a fanatizmus.

A fanatikus hisz is, cselekszik is - de nem tud.

S ezért szörnyeket szül.

A tudás nélkül működő "hit" kártékony - mert át akarja ugorni a megvalósulás legdöntőbb fázisát, a "megismerést".

És ez mindenre vonatkozik.

A természetgyógyászat legtöbb ága (szerintem az igazi tudományos orvoslás is) hit alapon áll, de ha ezt nagy tudással nem párosítja, nem tud valódban gyógyítani.

A legnagyobb csoda mögött ott áll nem csak a hit, ha nem az abszolút tudásnak az igazsága is. Amit az ember kezdetben hitt, azt később már tudja, a tettben gyakorolja, és a mágikus fázisban meg is valósítja.

A mi nyugati vallásainkban sajnos nem ez a hagyomány él: ki maradt belőlük a tudás.

A zsidó vallásból ki maradt a kabbala.

Az iszlámból a szufi.

A kereszténységből a gnózis.

Ez sem a távol-keleti, sem az indiai metafizikákban nincs így.

(Gondolj az akupunktúrára, az ájurvédára, a csakratanra vagy bármiféle hitalapokon álló, de roppant részletes és alapos tudásra!)

Nálunk a vallásos "hit" tudás nélkül ugrik a cselekvésbe.

Innen erednek a kölcsönös gyűlöletek és a nagy vallásháborúk. A megismerés lenne ugyanis az a pont, ahol egy mohamedán, egy zsidó vagy egy keresztény már ugyanazt látná és ugyanarról beszélne - mert a megismerés szintjén értjük meg, hogy amiről szó van, az egyetemes, minden emberre és népre érvényes igazság.

A megismerés olyan, mint a matematika.

Nincs zsidó és keresztény vagy arab matematika - még kimondva is mulatságos.

De van zsidó és keresztény és arab hitvilág.

A nyugati világ vallásai kezdettől fogva tiltották a megismerést - ezért később hatalmas forradalmi robbanással és a hittagadásával megszületett a materialista "tudomány", mely "hit" nélkül éppoly torz jelenség, mint a hitvilág tudás nélkül.

De hogy egyszerű példát mondjak.

A sportoló gyerek, akit kezdetben a hite indított útjára, egyre többet és többet tud majd meg, mondjuk a birkózásról. Meg ismeri a fogásokat, önmagát, az ellenfeleket, a küzdelem lélektanát, a fájdalmak tűrését, a győzelemnek és a vereségnek a feldolgozását.

Így lesz az "ösztönös" tehetségből nagy sportember.

Ez rendkívül sok gyakorlatot és tudást igényel.

Miközben örökké irányítja lelke legmélyéről eredendő hite, amely valaha az úton elindította.

Sőt, ez a hit lesz az ősenergia, mely minden akadályon átsegíti majd akkor, amikor már régen a "tudás" fázisában tart. Minden nagy sport teljesítmény mögött ott van a Hit és a Tudás. Akit csak a hite hajt, nem viszi sokra.

És még egy.

A tudást át lehet adni.

A hitet nem.

(folytatás következik)

Müller Péter
XII. évfolyam 6. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.