Müller Péter rovata

Exkluzív - Ezotéria 1.


Ideje tisztázni ezt a fogalmat. Az ezotéria azt jelenti, hogy "belül lévő". Szemben az exotériával, ami kívül van.

Ahogy van héja és mag, ahogy van forma és tartalom, ahogy egy embernek van külső és belső világa, úgy van minden tudásnak s létélménynek egy benső magva és egy külső megjelenési világa.

Dante azt mondja, hogy egy írásműnek négy szintje van.

Egy betű szerinti, egy allegorikus, egy erkölcsi s egy érzékfeletti.

Platón öt szintet különböztet meg. Csak az ötödik nevezhető ezekből "ezoterikusnak", de azt mondja, hogy mivel ez végső bölcsesség, ezt szóban és írásban már kifejezni nem lehet, s ha lehetne, se próbálná meg, mert azzal csak nagyon kevés embert szolgálna, őket is fölöslegesen, mert erre "kis erőfeszítéssel" ők maguk is rábukkannának.

Az ember sokrétegű. Az élet is sokrétegű.

Egy műalkotásnak is sok rétege van, de a legbelső réteg, a mélyvalósága csakis kívülről befelé közelíthető meg - és csakis azok számára, akik befelé fordulnak, önmaguk felé.

Az ezotéria nem tan, nem titokzatos tudás, nem parapszichológiai jelenségek gyűjteménye, hanem a szó legvalódibb értelmében vett önismeret.

A keresztény ezotéria néhány kulcsmondata:

"Én bennetek vagyok, s ti énbennem..."

"Én és az Atya egyek vagyunk..."

"Isten országa benneteket van..." "Aki engem lát, látja az Atyát is."

Tudjuk, hogy ezekért a kijelentésekért kellett Jézusnak meghalnia.

A vallások ugyanis, ha gyökerüktől elszakadnak, elutasítják és gyűlölik ezt az Egy-azonosságot - mert nincs róla létélményük.

Hiányzik hozzá a valódi önátélésük.

Más szóval, a valódi Isten-élményük.

Minden magasról ihletett műnek - képnek, zeneműnek, regénynek, drámának vagy versnek - van egy legmélyebb, ezoterikus értelme, főleg akkor, ha a befogadó a művel azonosul, és Hamvas szavával "magára alkalmazza".

A mélyréteg azonban teljesen hiányozhat egy alkotásból.

Vannak sekélyebb vizek, bokáig érő kis tavacskák. Ezeknek nincs ezotériájuk. És vannak tengerek és óceánok!

Szophoklész, Shakespeare vagy Madách Imre ilyen óceáni műveket alkotott.

Kevesen értik, mert hiányzik hozzá a mélyebb lét- és önismeretük.

Az Oidipusz királyból legfeljebb a lélektant, legfeljebb a politikát, legfeljebb a morált értik meg.

Ez kevés.

De még a Rómeó és Júlia megértéséhez is kevés, mert ha valakinek az önátéléséből hiányzik a „halálos szerelem" élménye, vagyis a "félbetörött két fél-lélek" elementáris újra találkozásának megrendítő tapasztalata, mely elsodor minden rémült és kapaszkodó életösztönt, az nem tudja ezt a színdarabot se megérteni, se megrendezni, sem eljátszani.

Ezt színházi tapasztalatból mondom.

Ez ugyanis nem csupán szerelemi dráma, hanem kozmikus méretű történet. Baljós és csodálatos őstalálkozás, melyben a lelkek soha többé nem óhajtanak szétszakadva élni.

Ebből az ősélményből született meg a magyar szerelem szavunk.

S mivel ez más nyelvekben nem létezik, ezért mondom, hogy a magyar "ezoterikus" nyelv.

Csak aki a legmélyebbre lát magában, tudja, hogy a szeretet és a szerelem nem azonos fogalmak!

A szerelem csakis az én-te viszonyt jelenti.

Senki más - sem ő, sem mi, sem ti, sem ők nem férnek bele.

Kétszemélyes, kétpólusú vonzalom.

Sőt: egységélmény!

Kétpólusú egységélmény.

Se anya, se apa, sem család, sem gyerek, sem világnézet, sem politika - még a vallás sem fér bele.

Most csak egyetlen példát akartam mondani az ezotéria valódi jelentésére. "Hallgass, Mercutio, hallgass! Semmit beszélsz!" - szól Rómeó, mert látja, hogy gúnyolódó barátja nem tudja, mi a szerelem!

Fogalma sincs róla.

Nem a jó akarat, nem a humor, nem is a baráti szándék hiányzik szavaiból, hanem a szerelem ezotériájának átélt ismerete.

Vagyis Mercutio nem ismeri önnön valójának azt a mélységét, ahol a szerelem lakik.

S ezért "semmit beszél".

Csak fel akartam villantani azt, hogy amit manapság "ezo"-nak és ezotériának becézünk, annak csak egész kivételesen van köze a szó valódi jelentéséhez.

Inkább kuriózumok, fantazmák, áltitkok gyűjteménye.

Rendszerint azonban csak üzleti fogás.

Önmaga megismerése nélkül, saját lelkünk és mélyvalóságunk megtapasztalása nélkül ezoterikus „titkokhoz" nem juthatunk - mert mindez maga az ezotéria.

A befelé forduló ember valójának, önmagának a megismerése. E nélkül sem igazi művészet, sem értelmes élet, sem igazi vallásosság nem lehetséges.

(folyt. köv.)

Müller Péter
XV. évfolyam 12. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.