Müller Péter rovata

Exkluzív - Félreérzés


Nem, nem tévedés a cím.
Nemcsak „félreértés” van.

Félreérzés is.
És ezzel van nagyobb gondunk.
Először is a félreértést tisztázni lehet.
Nem jól mondtam, vagy nem jól értettem.
Másképp gondoltam, rosszul, pontatlanul fejeztem ki magam. Esetleg te értetted félre vagy fordítottad le rosszul a szavaimat.
Elmondom újra, másképp, pontosabban – és a félreértés megszüntethető.
De a félreérzés nem!
Ha gyűlöllek, hiába próbálom meggyőzni magam, hiába hozok fel józan érveket, hogy nem szabadna, nem szép tőlem, nem érdemled meg, hiába mondom magamnak, hogy a gyűlölet: bűn – mégis gyűlöllek.
És ugyanez van minden érzésemmel.
A félelemmel, a haraggal, az ellenszenvvel – de még a szerelemmel is.
Beléd szeretek, s hiába tartom vissza magamat s győzködöm a lelkemet, hogy például családos ember vagyok, három gyerekem van, ráadásul fiatal is vagy hozzám, s talán még azt is látom, hogy nem szeretsz – én mégis szeretlek.
Hiába minden – szeretlek!
Vidám leszek és szomorú.
Vagy éppenséggel kétségbeesett.
Úrrá lesz rajtam egy hangulat… és nem tudok mit tenni
Vagyis, mi a helyzet?
Az, hogy az értelmedet tudod irányítani (ha néha nehezen is), de az érzéseidet nem.
Ha nincs kedved, mégis rá tudod venni magadat, hogy a matematika logikáját követve, megoldj egy bonyolult példát. Közönyösen, rosszkedvűen, még depressziósan is, de kényszeríteni tudod a figyelmedet és a gondolataidat: ura vagy a folyamatnak.
De fordítva ez már nincs.
Nem tudod rávenni magad, hogy ne legyél rosszkedvű.
Hiába akarod, nem tudod az érzéseidet befolyásolni.
Főleg uralni.
Az ember érzéseinek rabja.
Azt mondják, hogy amikor – jelképesen szólva – bűnbe estünk, az érzéseink mélyebbre estek, mint az értelmünk.
A Tudás fájáról ettük.
A jó és rossz tudás fájáról.
De az almában vagy nem volt benne az Érzés, vagy ha benne volt, az már egészen a magjánál lehetett, amit kiköptünk, s ezért érzelmileg unintelligensek lettünk.
Nem tudunk az érzéseinken uralkodni.
Az érzéseink uralkodnak felettünk.
Nem áll hatalmunkba előidézni és megváltoztatni érzésvilágunkat – legalábbis nagyon nehezen megy.
Sem tudás, sem józan, értelmi felismerés, de még az isteni parancsolat is kevés ahhoz, hogy érzéseink fölött hatalmunk legyen.
Mondják, az ÉR-TÉS és az ÉR-ZÉS a lélekben valaha egy volt.
Ezért hasonlítanak a szavak is.
Nemcsak a magyarban.
A latin „sens”, „sensus” mindkettőt jelentheti.
Ha azt mondod: „nonszensz”, azt jelenti, hogy nincs értelme.
De azt is, hogy érzésvilágod vak és s Ha figyeled önmagadat – és ehhez már mélyebb önismeret kell –, rájössz, hogy az érzéseid általában előbb születnek meg benned, mint az értelmi felismeréseid.
Előbb gyűlölsz valakit – zsigerből –, s csak utána találod meg s fejted ki, hogy milyen elvek és eszmék miatt gyűlölted meg őt.
A legtöbb pártharc és vallásháború mögött érdeksérelmek vannak.
Szinte ösztönös, állati érzelmek: „Falni akar az én tányérkámból!”
Az eszméknek és elméleteknek mindig meg lehet találni azokat az érzelmi vagy érzésbeli energiatesteit, amelyre a gondolati elvek ruháit rászabták.
Az emberben az érzelmek mélyebben vannak, mint a gondolatok.
És ezért jóval rejtettebbek.
Láthatatlanok.
És roppant erősek.
És csak nagyon nehezen tudatosíthatók.
Buddha szerint az egész lét megnyilvánulásának nem értelmi, hanem szenvedélyoka volt.
Trisná.
Tanhá.
Sokféle neve van.
A létesülés ősszomjúságát jelöli.
Ősvágyat.
Ősérzést.
Ősszenvedélyt.
(A magyar szó, a „szenvedély” kitűnő, mert benne van a vágy is, a vak erő és a szenvedés is.)
Gyakran figyelem magamon, hogy az értelmem hogyan akar úrrá lenni az érzelmeimen.
Sajnos sok vereségről tudok beszámolni.
Már az is nagy feladat, hogy a rosszkedvemet eloszlassam.
Mondjuk például a szorongásaimat.
Hiba tudom, hogy nincs értelme és oka – mégis! Ott marad lelkem egén a nyomasztó, sötét felhő.
A következő oldalon beszélek még erről.

Müller Péter
XVII. évfolyam 7. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.