Müller Péter rovata

Exkluzív - Ha itt megváltozunk – megváltozik minden


Ez az "itt" a szív. Tíz éve játsszuk, énekeljük és táncoljuk a Madách Színházban a Dickens regényéből készült musicalünket, az „Isten pénzét”. (Tolcsvay László gyönyörű zenéjével s Sziámi fiam ihletett verseivel.)

A nagy mesemondó, Charles Dickens az ezotéria legmélyebb titkát mondja itt ki: az ember maga teremti sorsát.

Ebenézer Scrooge, a könyörtelen uzsorás karácsony éjszaka váratlan látogatót kap. Volt üzlettársa, Jacob Marley látogatja őt meg, a túlvilágról, mert dúsgazdag társa már régóta halott. Most azonban kiderül, hogy él, csak odaát, méghozzá sanyarú körülmények között: önzését, anyagiasságát, pénzéhségét mint súlyos láncokat hordozza magán, s azért jött, hogy egykori társának elmondja: mérhetetlen vagyonszomjukkal poklot teremtettek maguk köré. Azért jött, hogy megváltsa Scrooge lelkét a szenvedésektől.

Három karácsonyát mutatja meg neki.

Azt, ami valaha volt, amikor gyerek volt még.

Azt, amiben jelenleg él, s ahol az emberek félnek tőle s gyűlölik, mert kíméletlen mohóságával tönkreteszi az életüket.

És megmutatja eljövendő karácsonyát is.

Scrooge iszonyodva néz a jövőjébe. Látja, hogy már nem él, az emberek ünneplik a halálát, mert megszabadultak egy vérszívótól, s látja azt is, hogy összegyűjtött vagyonán, melyet nem örökölt senki, ószeresek, szélhámosok, rablók marakodnak.

És ekkor hangzik el a híres dickensi mondat.

Megkérdezi Marley szellemétől: - Mondd, Marley, amit most láttam, annak így kell lennie, vagy lehet még másképp is? És Marley azt feleli: - Ha itt megváltozunk - megváltozik minden!

És Scrooge szívére mutat.

Scrooge boldogan felébred - mert nem lehet tudni, álmodta-e mindezt, vagy valóban megtörtént -, szóval arra ébred, hogy örömében szinte megbolondul, vagy megboldogul, kiássa rejtekhelyéről titkos pénzesládáját, s miközben a házvezetőnője orvost hív, mert azt hiszi, gazdája megőrült, Scrooge kirohan a londoni utcákra és széjjelszórja az egész vagyonát.

Tíz éve játsszuk a darabot.

Huszti Péter és Szerednyey Béla és később a taps közben már az egész társulat, a színészek, az énekesek, a táncosok esténként több mint kétmillió fontot szórnak szét a színpadon és a közönség soraiban.

A nézők kapkodják a kellék pénzeket. Nem "pound" vagy "font" van rájuk írva, hanem hogy "Isten pénze".

Összeszámoltuk: eddig annyi pénz hintettünk szét, amiből - ha az forint lenne - kifizethettük volna az egész magyar államadósságot.

Az Isten pénze azonban a bankokban nem beváltható.

Csak az életben.

Úgy hívják: öröm.

És boldogság.

És az a titkos tudás, hogy ez mindannyiunkban ott rejlik, de nem jön elő, mert hibás program működtet bennünket.

"Ahol van a ti kincsetek, ott van a szívetek is" - mondja Jézus.

Amit az ember legfőbb értéknek tart, az szüli, formálja és alakítja az egész életét. Dickens már réges-rég látta a kapitalizmus embertelenségét, és szinte profetikus erővel hirdette: ha így élünk tovább, értelmetlen életünket a semmibe szórjuk, boldogtalanok, sivárak és elvetemültek leszünk.

De látta azt is, hogy az ember megváltoztatható.

Sokan ezt naivitásnak tartják manapság.

Ahogy azt is, hogy a holtak visszajárnak s szellemükkel társalogni lehet. S hogy tanácsaikkal befolyásolhatják az életünket.

Ma nem divat ilyesmiben hinni.

A túlokos ember számára ez valótlanság. Ostobaság. "Humbug!" - ahogy Scrooge mondja, amikor először megpillantja Marley szellemét. "Te nem létezel!" - mondja neki, mire Marley önmagából kikelve fillérre elszámolja, mennyit lopott tőle s hogyan csapta be az embereket, és hogy pár órával ezelőtt hogyan rúgott félre egy koldusgyereket az utcán, csak azért, mert pár fillért kunyerált tőle.

Érdekes hogy a sok százezer néző közül, akik látták az előadást, egy nem akadt, aki - míg a darabot nézte - ne hitt volna a szellemvilágban, ne hitt volna a szeretetnek és a jóságnak a diadalában.

Szóval mindabban, amiben a színházon kívül, az "életben" nem hiszünk. A színház csodahely.

Az igazság helye.

Ezért is beszélek mostanában sokat a színház misztériumáról. Éppen az én otthonomban és fél évszázados munkahelyem, a Madách Színházban.

A "Lélek színpada" - ez a címe azoknak a találkozásoknak, ahol beszélgetünk az olvasóimmal.

Volt olyan este, hogy miközben a lélek titkairól beszélgettünk a Tolnay Szalonban, a mellettünk lévő nagy színházteremben éppen az "Isten pénzét" játszottuk.

Müller Péter
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.