Müller Péter rovata

Exkluzív - Képzelet


Az előző számban az "ábrándról" írtam.

Azt mondtam, nincs megvalósító hatalma.

Az ábránd az, ahová elbújunk, mert ott jobb lenni, mint a valóságos életben.

Gyerekkorunkban, s néha később is, teremtünk egy saját világot, ami megóv sok mindentől. S persze vissza is tart attól, hogy sorsszerű küzdelmekbe bonyolódjunk.

De mi a helyzet a képzelettel?

Azt mondják, a képzeletnek megvalósító ereje van.

Nekem erről más a véleményem.

Az én életem nagy képzeletű emberek között telt el.

Színészek között, akik azzá tudtak válni, akit csak elképzeltek.

Hősökké, jó feleségekké, érzéki szeretőkké - miközben tudtam, hogy az életben gyávák, magányosan élnek, képtelenek egy jó párkapcsolatra, s föltehetően nem olyan szexuálcentrikus nők, akiknek a közönség képzeli őket.

Itt nem csalásról van szó.

Erős képzeletük van.

És három óráig valóban jó anyák lesznek. Példamutatóan élik az anyaszerepet. Mindent tudnak róla. Könyvet is tudnának írni arról, milyen a jó anya és a jó feleség. Ha nem ismerném, azt mondanám: bárcsak ilyen lenne a feleségem. Bölcsek, áldozatosak, odaadók. Erősek. Szépek. Gyengédek, s ha kell, erélyesek. Okosan bánnak a férjükkel, a bajban segítik…

A színpadon.

De az életben magányosak.

Házasságuk ritkán sikerül.

Férfiak, akik éltek vagy élnek velük: panaszkodnak.

Mások, mint az elképzelt világban.

De mást mondok.

A színész beteg.

Sőt, haldoklik.

De a színpadon föltámad és meggyógyul.

Három óráig. Ameddig a színdarab tart.

Meséltem már, hogy Márkus Lászlóhoz halála előtt pár nappal az ügyeletes orvost hívtam. Megtartható-e az előadás? A közönség már bent ül. Az orvos intett a kezével: Nem! Azonnal lemondani!

De amikor a doktor elment, azt kérdeztem: Lacikám, megcsinálod?

S ő intett, hogy igen.

És eljátszott egy fergeteges Molnár Ferenc színdarabot. Arca már csontsovány volt, rajta volt már a halál - de képzelete erejével föltámadt és nagy lelkesedéssel játszott, és mulattatta a közönséget.

Hamarosan meghalt.

Nemcsak azt "képzelte", ami a szerepe volt, hanem azt is, hogy ő egy színész, és a színész nem halhat meg, mert az nincs beleírva a darabba.

A jó színésznek mágikus képzelete van.

De a saját életében nem tudja mágiáját hasznosítani.

Nem tudja gondolatait megvalósítani.

Akiről az elején beszéltem, a magyar színpadok egyik legszebb nőjéről, s a legcsodálatosabb anya- és feleségszerepek alakítójáról, tudom, hogy egész életében szeretett volna boldog párkapcsolatban élni.

És nem sikerült neki.

Minden házassága tönkrement.

Végül egyedül halt meg.

Akkor már hosszú évek óta egyedül élt, magányosan és öregen.

Úgy kellett rátörni az ajtót.

Más dolog ugyanis a képzelet, más a gondolat - és egészen más a megvalósítás.

Itt tévednek a képzelet és a gondolat hatalmáról szóló könyvek.

Mert képzelni vagy gondolni valamit könnyű: valóvá tenni nehéz.

Ez egy nagyon küzdelmes és hosszadalmas folyamat.

Mindennapos harc önmagunkkal.

Egy kisbaba is azt "képzeli", hogy járni fog - de mennyit küzd érte!

Hányszor bukik el, töri össze magát.

Hány seb van az orrán, a homlokán, a térdén.

S viszonylag milyen lassan és nehezen viszi át gyakorlatba azt, amivel "fejben" már készen van.

Erről nem írnak a könyvek.

Vagyis a megvalósításról.

Mert ezt nem is szeretjük hallani.

Ha tudnánk, hogy a képzelet (vagy gondolat) és a megvalósulás között micsoda hatalmas munka van, mennyi kudarc, veszteség, sikertelenség, fájdalom és szenvedés - el se indulnánk a céljaink felé.

Rendszerint sejtjük. És ezért beérjük a pillanatnyi lelkesedéssel.

A képzeletünk kezdeti erejével.

Öt percig harmonikus vagyok.

Öt percig kiegyensúlyozott vagyok. Bizakodó. Lelkes.

Öt percig abban a hiszemben élek, hogy megtalálom a társamat.

Félre ne érts: a képzeletnek valóban nagy hatalma van.

De csak az indulásnál.

Utána már a Lelked mélyvalója realizál, aki nem ismeri az időt.

Elképzelsz egy házat - de téglánként építed meg.

Müller Péter
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.