Müller Péter rovata

Exkluzív - Lehet-e a szeretetet tanítani?

(Levél Jakupcsek Gabinak)


Kedves Gabi!

 

Azt kérdezted, min dolgozok mostanában, s amikor elmondtam, hogy könyvet írok a szeretetről, azt kérdezted:

- Lehet tanítani a szeretetet?

Hirtelen rávágtam: - Igen.

A beszélgetésünk a kamera előtt történt. Azért is válaszolok neked most nyílt levélben, újra.

A kérdésed olyan lényeges és pontos volt, hogy nem hagyott nyugodni. Amikor kijöttem a stúdióból, rendkívül elégedett voltam, de mire hazaértem, elbizonytalanodtam. Azóta több hónap telt el, a könyv elkészült, és megmondom őszintén: egyre nyugtalanabb vagyok.

Tényleg - lehet tanítani a szeretetet?!

Mert én erre vállalkoztam, jól láttad. S mivel éppen lázas munkában voltam, persze hogy azt mondtam: igen!

Hittem benne.

Megmondom, hogy miért.

Az első magyartanárom, Pálfalvi István nem az irodalomra tanított, hanem az irodalom szeretetére. Nagy szerencsém volt. Mert az összes többi tanár már a tudományt, a tantárgyat, az elemzéseket tanította. Eltiporták bennem azt, ami a művészet lényege: az öröm és gyönyörűség. (A legnagyobb magyar regényeket el sem olvastam akkoriban, mert kötelező volt.)

Én most azt próbáltam, amit Pálfalvi tanár úr: nem elméleteket tanítok, hanem azt, hogy szeressünk szeretni. Akkor is, ha ez manapság korszerűtlen és veszélyes.

Egyébként nem hiszem, hogy van olyan igazi dráma, zenemű vagy vers, mely ne ezt tanítaná. Ez ugyanis az emberlét alaptémája - minden más csak mellékes ügy, részletkérdés.

A másik fontos dolog:

A szeretetről mindenki tud. Még akkor is, ha hiányzik - tudjuk, hogy mi hiányzik, mert ott él lelkünk mélyén. Sören Kierkegaard, az újkor legnagyobb filozófusa, aki a közönyről, a szorongásról, a szeretetlenség pokláról írt, akinek az élete fullasztó magányban és elhagyatottságban telt el, halálos ágyán alig érthetően még azt motyogta:

- Szeretetben éltem... és nem vettem észre!

Ezt az egyetlen mondatot - bár megcáfolja egész életművét - hozzá kellene írni az utolsó könyvéhez, mert ez volt a legigazabb gondolat, amit valaha kimondott. Ahhoz azonban, hogy ehhez a végső igazsághoz eljusson, nem volt elég gondolkodnia - ehhez meg kellett halnia.

Ez az utolsó perc igazsága.

Lehet ezt tanítani?

Nem tudom.

Én megpróbáltam - majd döntsd el, hogy sikerült- e.

Aztán van itt még valami, ami miatt bele mertem vágni ebbe a témába, hogy fejjel beszéljek szívről, és szavakkal mondjak el olyasmit, amiről valójában zenélnem kellene. Nem is énekelnem, mert abban még szöveg van - csak hegedűn játszani. A szeretet anyanyelve ugyanis nem a szó, hanem a muzsika.

Biztos tudod, hogy a Biblia azt a pillanatot, amikor két ember egymásé lesz, testileg-lelkileg, úgy nevezi, hogy „megismerés”.

"És megismerte Ábrahám feleségét Sárát", azt jelenti, hogy az övé lett s ő az asszonyáé. Ma erre csak trágár kifejezésünk van. Nem véletlenül. Mi már nem tudjuk, hogy a valódi szeretet: megismerés.

Mi azt hisszük, hogy a szeretet egy érzés, mely ránk szakad.

Vagy beleesünk.

Vagy belénk esik, valaki.

(Ha ugyan "esik" - mert egyre rosszabb a helyzet. Nemcsak a valódi szeretet ritka, de a mélyebb vonzalom és a tartós kapcsolat is.)

Szóval mi nem tudjuk, hogy ha végigjárjuk a megismerés útját, a végén ott van a szeretet is. Vagyis, lehet ezt tanítani. Hogy nekem sikerül-e, nem tudom, de elvileg jó választ adtam neked. Lehet betűvel, szóval és értelemmel is megközelíteni ezt a csodálatos titkot - nem kell feltétlenül hegedülni. Ha a mi csodálatos magyar nyelvünkre gondolsz, ott is megjelenik ez a mély, metafizikai tudás: az ér-intés, az ér-zés, az ér-zet, az ér-zelem és az ér-telem azonos gyökerű szavak. Bármelyikből elindulhatsz, a másikkal is találkozol. Valahol hozzád ér. A lelkedet éppúgy megérintheti, mint a bőrödet vagy az elmédet - az érzést az értelemtől teljesen szétválasztani nem lehet, mert sziámi ikrek. A valódi szeretetélmény éppen erre tanít: hogyha valakit mélyen átérzel, akkor érted is, s ha valakit lelke legmélyén megértesz, akkor már szereted is - mert igazán belebújni egy másik emberbe csakis szeretettel lehet. Ábrahám is így bújt Sárába - "megismerte", s ebből csodálatos gyerekük is született.

Érted?

Érzed?

Megérintett ez gyönyörű összefüggés?

Ez a három: együtt van. Egy bölcs anya mind a hármat tudja, egyszerre. Megérezteti s megérteti gyerekével, hogy mi a szeretet. Mert naponta megérinti.

Egy írónak is eszköze lehet az érzelem s az értelem.

Én a Szeretetkönyvben ezt a „megismerő érintést” próbálom tanítani. Mindent, amit tudok szerelemről, barátságról, férfi-nő kapcsolatról, szeretkezésről és istenszeretetről, magányról és félelemről, kamaszkorról, öregségről, földi és égi szeretetkapcsolatról, az anyai sorsról, a női lét titkairól, s rólunk, férfiakról, egyszóval elmúlt hetven évem tapasztalatát próbáltam összegyűjteni benne...

De hogy sikerül-e tanítanom?

Hogy ettől jobban fog-e szeretni valaki?

Akár én magam is?

Nem tudom.

Majd mondd meg. Én is elmondom, őszintén. Mindig jó veled beszélgetni.

Látod, még egy jó beszélgetés is szeretet kérdése.

Müller Péter
XII. évfolyam 11. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.