Müller Péter rovata

Exkluzív - Mágia


Manapság sok könyv jelenik meg a gondolat hatalmáról.

A gondolat teremtőerejéről.
Amíg nem jártam utána, hittem is bennük.
Való igaz, hogy minden a gondolatból születik.
Csakhogy mi az a „gondolat”?
Mennyi benne a józan ész, és mennyi a vágy, a remény, a sóvárgás, a hiedelem, a „jó lenne!”, a „szeretném”, mennyi benne az érzés, az érzelem, az ambíció és a szenvedély?
A világirodalom legnagyobb drámája arról szól, hogy a puszta gondolatból hiányzik a megvalósító erő.
Ez Hamlet története.
A darab elején Hamlet királyfi értesül róla, hogy apját, a királyt megölték, s anyja a gyilkosához, Claudiushoz ment feleségül, aki jelenleg Dánia trónját bitorolja.
Hamlet tudja, hogy neki kell igazságot tennie.
Bosszút kell állni apja haláláért, s helyrehozni Dánia sorsát.
„Kizökkent az idő, ó, kárhozat, Hogy én születtem helyre tolni azt!”
Hamlet tudja, mi az igazság.
Nem is akárhonnan.
Halott apja tér vissza a túlvilágról, és elmondja neki.
„Igen, letörlök emlékezetem
Lapjáról minden léha jegyzetet…,
És csak parancsod éljen egyedül!” – kiáltja a dúlt királyfi.
Innen kezdve másra sem gondol, csak sorsfeladatára.
Állandóan erre gondol.
Minden monológja erről szól.
Minden jelenete erről szól.
„Vért kívánj hát gondolat, vagy értéked silány!”
És nem, és nem, és nem!
Hiába gondolja százszor, ezerszer – nem tudja megtenni.
Hamlet a nem-cselekvés drámája.
Az első olyan mű, mely a modern ember tragédiájáról szól.
Nem tudja megtenni, amit gondol!
Vagyis a tett és a gondolat között szakadék van.
Nem új tapasztalat ez.
Már Pál apostol is arról panaszkodik, hogy nem a jó cselekszik benne – melyet szeret –, hanem a rossz, amelyet nem szeret.
Azóta is így van ez, sajnos.
„Hiába mondod, hogy Uram, Uram – ha nem cselekszed, amit mondok!”
Hiába gondolom, hogy „szeretek” – ha nem szeretek.
Hiába gondolom, hogy meggyógyulok – ha mégis beteg vagyok.
(Amikor megbetegítettem magam, egy pillanatig sem „gondoltam” arra, hogy beteggé teszem magam – mégis megtettem! Anélkül, hogy gondoltam volna, anélkül, hogy akartam vagy szerettem volna! Vagyis működött a mágia – de nem tudatosan!)
A megvalósításhoz kevés a gondolat.
Bár elég lenne – nem tartana itt a világ!
Nem!
A gondolat egy szikra. De a lánghoz és a tűzhöz kevés.
Ahhoz meg kell érni.
Hamlet százszor, ezerszer elgondolja ugyanazt, de megtenni nem tudja.
Csak amikor lelke megérik a feladatra.
„Ripness is all!” – mondja.
Híres mondás ez.
Meg kell érni rá!
A gazdag ifjú, aki követni akarja Jézust, megkérdi, mit tegyen.
És Jézus nem azt feleli neki, hogy „gondolkozz pozitívan” – hiszen az, hogy hozzá jött,
azt jelenti, hogy régóta így gondolkodik a fiú, és szeretné követni a Mester útját.
A gondolat már megszületett benne.
Jézus nem is új gondolatokat ajánl, nem új gondolkodásmódot, hanem azt mondja neki, hogy hajítsa el a pénzét. Dobja el, és kövesse őt.
És erre az ifjú „elsomfordál”.
Miért?
Mert éretlen még.
Hiába él már benne a „jó lenne!”, a „szeretném!”.
Hiába minden szép és nemes „pozitív” gondolat – a Mammonhoz valódibb szerelem köti, mint Jézushoz.
Nem tud „szerelmet” váltani.
Mert azt csak nagy szenvedés árán lehet.
Hamlet is poklokat jár meg, míg gondolata végre tetté válik.
Hatalmas munka van ebben.
Keserves küzdelem.
Lemondás.
Válság. Szenvedés.
Holtpont.
Tragédia.
Nem elég valamit elgondolni – ki is kell hordani, meg is kell szülni a gondolatot.
Ha anya vagy, tudod, hogy ez mivel jár.

Müller Péter
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.