Müller Péter rovata

Exkluzív - Önmagam


A görög beavatások híres jelmondata ez volt: Gnoti te se auton. Az "auton" éppolyan szent szó a görögben, mint a szanszkritban az "atman". A mondat közönséges fordítása ez: "Ismerd meg magadat." Hamvas azonban, aki az "auton" szót érti, így mondja egy helyütt: "Ismerd meg, hogy isten vagy!"

Az "auto" vagy "autonóm" szavakat ma is használjuk: önjáró, öntörvényű.

Az angol a Self, a német a Selbst szót használja itt - ez a nagybetűs, halhatatlan Én-t jelenti.

A magyar pedig talán a legpontosabban a Mag szóval fejezi ki a lényeget.

Magam, maga, önmagam, énmag.

A mag-ban minden benne van.

Jézusnál a mag: Isten országának a szimbóluma.

Mag, ha kibomlik, felnő, hatalmas fává lesz, s madarak telepednek az ágaira.

Rokona a szónak a "magos" és a "magas".

De sokak szerint a "mágus" is.

A mágia nem egyéb, mint a magba rejlő élet kibontása.

Nem a semmiből hoz ki valamit, hanem a magból, a csírából a teremtést. És ez a mag nemcsak a szemmel vagy mikroszkóppal látható kis magocska, hanem elsősorban a láthatatlan mag.

A szellemi mag.

A lelki mag.

Vagy a gondolati mag.

A mély gondolat azért "magvas", mert életté tud válni az emberben.

Lényünknek is ilyen magja van.

Önmagja.

Ezek vagyunk, ebből leszünk, ezzé válunk.

Ez a mi valóságos Énünk.

Megismerni Önmagunkat azt jelenti, hogy átélni ennek a Magnak a teljességét.

A bölcsek azt mondják, hogy ez a szemmel nem látható Mag a szívünkben van. Ott, ahová akkor mutatunk, ha azt mondjuk: én.

A mellkasunk közepe ez a hely.

Ott az Én.

És ugyanott van az a másik én, a mulandó kis földi én, akit ez a halhatatlan mindenható Önmagunk egy-egy életre formál magából, végtelen valóságának egy parányi kis részletéből.

Az önismeret ezt jelenti.

Nem szokásainknak, hangulatainknak, indulatainknak, szenvedélyeinknek, félelmeinknek, haragunknak, dühünknek, vágyainknak, reményeinknek, gyötrő vagy kellemes emlékeinknek, vagy éppenséggel jellemünk tulajdonságainak ismeretét, hanem csak egyet:

Önmagunk - mélymagunk - ismeretét.

Mai nyelven az isteni gén átélését.

Minden, ami lesz, innen lesz. Ami kívül történik, miatta történik; a lelkiállapotok úgy veszik körül az Énmagamat, mint Napot a napfolttevékenységek, vagy az időjárási viszonyok a Földet.

A lélek ismerete, vagyis a lélektan legtöbb ága ezt az Önmagamat nem ismeri.

Ez ugyanis nem lélek, hanem szellem.

A szónak közönséges értelmében megismerni nem is lehet, mert Ő az, aki megismer.

Nem lehet látni – mert Ő az, aki lát.

A Látás – és nem a látott. 

Ő az, aki néz belőled.

Amit látsz, azt azért látod, mert Ő néz.

És úgy látod, ahogy Ő látja.

Ha ez a látásod megszűnne, a hétköznapi világ, amelyet most valóságnak vélsz, úgy szűnne meg, mint felébredéskor az álom.

Amit látsz, ennek az Önmagadnak a kivetítése, kivetülése.

Ahogy a fény csak akkor látható, ha valahonnan visszaverődik, az Önmagam is csak akkor "látja" magát, ha világgá vetül, s kint megnézi magát.

Amikor az ember meditál, s becsukja szemeit, voltaképpen nem "befelé" néz, hanem átéli azt az állapotot, amikor nem figyeli a kivetített életfilmjét odakint, hanem átéli azt a gyönyörűséges állapotot, amikor csukott szemmel is van, és létezik. Átéli az Én Vagyok élményét, anélkül hogy a külvilág mozifilmjén látná tükröződni magát.

Az ember éppúgy él, mint egy színpadon játszó színész.

Van egy szerepe, akit százszázalékos bevetettséggel él - s van a lelke mélyén egy Színész, aki ezt játssza, és figyeli a játékot.

A figyelő: Önmagam.

A néző: Önmagam.

De rejtélyes módon Önmagam a játék irányítója is.

Aki megismeri Önmagát, az a lényének magjában élő Mágust ismeri meg, aki az életét - szerepét és sorsát - varázsolja.

Aki nem ismeri Önmagát, azt hiszi, hogy amiben van, azt mások, vagyis a külvilág varázsolta köré.

Nem tudja, hogy Ő a teremtő, az irányító, a felelős, hogy belőle ered minden, hogy az Ő magvából nő ki minden sors és élet – azt hiszi, belekeveredett valamibe, ami tőle független.

A beavatási élmény, amikor az emberben ez a külvilági varázshatalom összetörik és eloszlik - s rádöbben arra, hogy Isten országa: benne van. 

Müller Péter
XV. évfolyam 1. szám

Címkék: Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.