Müller Péter rovata

Exkluzív - Önvédelem


A Szeretet Könyvben hosszan írok arról, hogy az embernek meg kell védenie magát a világ ellen. Minél érzékenyebb és lelkileg fejlettebb valaki, annál erősebb benne az empátia, annál könnyebben átveszi mások rezgéseit, érzéseit, gondolatait.

Tekintve, hogy beteg világban élünk, ez nem veszélytelen.

Mert átvesszük mások félelmeit, rosszkedvét, szomorúságát, negatív gondolatait is. Haragban, gyűlöletben, vagy kifejezetten agresszív emberek légkörében roppant nehéz élni. Márpedig világunk teli van az ilyesmivel. Fáradtságunk, kimerültségünk oka gyakran ezekben az „átvételekben” van.

Észre sem vesszük, és a külvilág pillanatok alatt áthangol bennünket.

A kérdés, hogy mit tegyünk?

Amit most elmondok, az ősi hagyomány egyik legfontosabb tanítása.

A bölcsek azt mondták, hogy „lelkileg” vajmi keveset tehetünk.

Csakis a testünk tud megvédeni bennünket és a lélegzetvételünk.

Az ember test-lélek szerkezetének legfontosabb centrumai a csakrák.

Hét „kerék” pörög az emberben. Hét különböző erőörvény.

Mindegyiknek más a minősége és a funkciója.

A nyugalmat ebből csakis a test középpontjában lévő „hara” csakra tudja megteremteni, mely nem sokkal feljebb, vagy éppen ott van, ahol valaha az anyánk testéhez voltunk hozzákötve, a köldökünknél.

A nagy „keleti” nyugalomnak itt van a kulcsa.

Itt van a nyitó s záró zsilip önmagad s a világ között.

Nem lejjebb s nem feljebb.

Az alsóbb csakrák akkor zendülnek meg, ha valakit megkívánsz.

Feljebb pedig, ha izgalomba jössz, hevesebben dobog a szíved, vagyis rezonál a szívcsakrád, minden érzésre, minden érzelemre.

Még feljebb elszorul a torkod.

Ez a torokcsakra önkéntelen reakciója félelemre, szorongásra, s a másokkal való látható és láthatatlan kommunikáció minden rezdülésére.

Még följebb: megszédülsz. Nem sorolom, mert ez egy külön könyv lenne. A lényeg, hogy minden más csakránk „külvilágfüggő”.

A keleti, elsősorban a japán nyugalomkultusz a gyermekkorból hozott s később sok gyakorlattal megedzett hara csakra fejlettségén múlik.

Ez a keleti harci művészet alapvető tanítása.

Ez a japán meditáció lényege, mely lényegesen különbözik az indiai rádzsa jógától, vagy éppenséggel a nyugati szemlélődéstől.

A japánok testhelyzetében még a mai napig is látható ez a „hara” centrumon nyugvó stabilitás, a kis, előreálló pocak, s az a látható helyzet, hogy másképp járnak és ülnek, mint mi. Sok évszázad munkája és szokásrendszere van ebben.

Onnan lélegeznek, onnan nyitják s zárják magukat. Ott van létük centruma.

Onnan indítják a mozgásaikat, s ha kibillennek nyugalmukból, oda igyekeznek visszatérni.

Ez a stabil testhelyzet s a hara csakrára való koncentráció összefüggésben van egy alhasi lélegzőgyakorlattal is.

A gyakorlat pedig azt jelenti, hogy sajnos sokat kell gyakorolni.

Mindennap.

Magától ez nem születik meg.

Akinek ez a centruma uralttá válik, annak lelkiállapota függetlenné válik a külső körülményektől.

Nem ijed meg, nem veszi át a szorongást, az idegességet, a hisztériát, nem esik kétségbe, s nem lesz áldozata mások rossz lelkiállapotának.

Legfejlettebb szinten a haláltól sem fél.

Aki erről a haraközpontról nem tud, vagy akiben ennek a harmonikus működése nincs megteremtve, az bármit csinálhat – a körülményektől függ minden érzelme s minden átsuhanó gondolata.

Tehetetlenül rezonál mások érzéseire. Ez, hogy „nyugodj meg!”, teljesíthetetlen üres tanács marad, ha nem ura valaki a hara csakrának.

Vagyis ennek az egész kérdésnek egy pszichofizikai kulcsa van.

Hiába olvasol el számos önismereti könyvet, hiába mélyedsz el lélektanban, vallásban, bölcseletben: nyugalmad kulcsa itt van a köldököd körül elrejtve.

Itt dől el, kinek a lelkét engeded hatni magadra, s egyáltalán, hogy ura vagy-e önmagadnak, vagy sem.

Itt van, mint mondják, az univerzum kapuja; kapu az én és nem-én, önmagad és a külvilág között.

Itt zárhatsz, s nyithatsz.

Semmilyen megfontolás vagy emberismeret a nyugalmadat megteremteni nem tudja, mert a többi antennáid mind rá vannak hangolva a külvilágra, de ez itt a szabályozó.

Meg kell tanulni a kezelését.

Nem könnyű.

Már annak a megértése sem könnyű, hogy én nem függök másoktól, ha nem akarok.

Nyugodt vagyok az izgalomban. Derűs a félelemben. Békés a harcban. Erős az agresszióval szemben.

Nem bánt az emberek véleménye, rosszindulata, önzése – semmi.

Itt van a titok.

Azért nem férünk hozzá, mert ez sok fizikai-lelki munkát igényel.

S a mai ember lelki dolgokon nem szeret munkálkodni.

Nem szereti azt, ha arra a kérdésre, hogy mitévő legyek, valaki többéves, rendszeres gyakorlást javasol.

De sajnos nincs más út.

A hara csakra benső hangoltsága nélkül tehetetlenül rezonálunk a világra.

Ami a mai korban nem könnyű – mert ez a világunk: őrült világ.

Meg kell védeni magunkat.

Tedd a tenyeredet a hasadra: ott van az önvédelmed titka.

Müller Péter
XIII. évfolyam 9. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.