Müller Péter rovata

Exkluzív - Színház az egész világ - 1. A jellem

(Ebben a cikksorozatomban azokat a titkokat mondom el, melyeket a színházban tanultam. Nem a nézőtéren, hanem a próbákon. Mert a színház valóban a Teremtés kis modellje. Résztvevői számára az Élet iskolája és laboratórium. A lélek működését itt lehet legjobban tanulmányozni.)


1. A jellem

Minden színpadi szereplőnek van egy szavakkal is megfogalmazható jelleme. Olyan, mint egy vasúti rendező pályaudvar. Lelki „vágányok” vannak rajta, melyen ki- és befutnak sorsának vonatai. Láthatatlan sínek, melyeken változtatni nem lehet – ahol nincs sín, ott nincs is működés.
A jellem anyaggá dermedt lelki erőszerkezet. Olyan, amilyen.
Az ember nem is igen tud mást tenni, mint ami a jellemében kódolva van.
Ezért van az, hogy a hősök sorsa jellemükből kiolvasható.

Amilyen az ember, az történik vele.
Sorsa nem nyitott. Ha csak egy kicsit sikerülne változtatni a jellemén, más sorsot írhatna. Más történne vele, és megváltozhatna a mű cselekménye.
De ez lehetetlen.
A jellem az író által megírt, kódolt szerkezet, amit  Később nem lehet fölülírni, mert akkor nem jönne létre a színdarab. Jelentős írók azt is tudják, hogy minden jellemnek van egy vagy több, de rendszerint csak egyetlen uralkodó szenvedélye, mely sorsát irányítja.
Otellónak a főszenvedélye például, hogy – nevezzük így – féltékeny.
Az egész drámát ez mozgatja. Ezért válik a gonosz Jágó áldozatává, ezért öli meg nejét, Desdemonát, és lesz végül öngyilkos.

Ha csak egy kicsit lenne okosabb, s tudná nemcsak a sértett hím, hanem a bölcs férfi szemével nézni asszonyát, rájönne, hogy félrevezették.
De nem jön rá.
Jellemének sínén vadul és megállíthatatlanul robog a végzete felé.
A „féltékenység” azonban csak a felszínes elnevezése ennek a sínpályának.
Valójában Otelló tragédiája, hogy lénye ősi módon férfi. Csakis férfi. Hím, akinek szerelme állati, birtokló szeretet. A nő az övé, a zsákmánya, akit nemi szervével tart a birtokában. Nem tud másképp szeretni.
Kevés színész tudja eljátszani jól ezt a mohó tigrisszenvedélyt.
Ezt ugyanis nem lehet „játszani”.
Néha zsenik képesek rá, akik le tudják vetni magukról a civilizáció bonyolultságát, és képesek arra, hogy a meztelen ösztön vad szépségét a színpadra vigyék.
Otelló története a jellemében van írva.
Ahogy a te történeted is a jellemedben íródott.
És az enyém is.
Sorsváltás csakis jellemváltással képzelhető el.
És ez nem megy könnyen.
Csak igen nagy szenvedés árán.
Shakespeare szerint csakis katarzissal.
Meg kell halni hozzá.
A bevésett tulajdonság – mint Otelló birtokló, „Enyém vagy, ha nem, megöllek” tudata – csakis a
személyiség felrobbanása után képes megváltozni.

Csak ha széttörik a jellem, tűnnek el a bejáratott sínek, s lesz mód arra, hogy valami más „közlekedési rendszer” alapján tájékozódjon az ember önmagában és a világban.
A színház lélektana elsősorban jellemismeret.

Ismerni kell a szereplők személyiségét.
A régi görögöknél „perszónának” nevezték azt a maszkot, melyet a színészek az arcukra vettek, akinek tragikus vagy komikus történetét eljátszották.

A görög szó olyasmit jelent, hogy ezen a maszkon keresztül jön át az „isteni lélek”, vagyis a játszó színész hangja a maszk torzításával hallatszik.
Ilyen maszkot – perszónát – hordunk mi is, hétköznapi emberek.
Rajtad is, rajtam is maszk van.
Születésünkkor vettük magunkra.
Ezt éljük.
Ezen keresztül élünk, látunk és beszélünk.
És ennek a sorsát valósítjuk meg a földön.
Az újszülött arcán már ott a maszk.
Rá van írva a jelleme.
Később ez válik majd életének történetévé.
Amíg nem látod, mi van gyermeked arcára írva, nem ismered őt.
És amíg nem fedezed föl, milyen az ő belső, lelki „rendező pályaudvara”, addig nevelni sem igen tudod, mert nem tudod, hogy milyen sorsszerepet hozott magával.
Újra és újra megütközöl valamin, amin se te, sem ő nem tudtok változtatni.
Még akkor sem, ha ráérzel, hogy milyen a gyermeked jelleme, és ez milyen karmát érlel.
„Új fejet nem lehet csinálni senkinek” – mondta anyám.
Ezt rám értette. És igaza volt.

Müller Péter
XVIII. évfolyam 7. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.