Müller Péter rovata

Exkluzív - Titkos nyelv


 

A sámánszertartások általában a segítő szellemek hívásával kezdődnek.

Így készül a sámán önkívüllétére, amikor aztán „fölrepül az Égre”, vagy alászáll a túlvilágra.

Először azonban segítő szellemeket hív. Ezek rendszerint állati lelkek, ezekkel kezd társalogni, a hétköznapi ember által nem ismert titkos nyelven.

Ez a titkos nyelv nem egyéb, mint az állatok nyelve.

A sámán egyrészt utánozza az állatok viselkedését, másrészt elkezd „állatul” beszélni. A jakutokról jegyezték föl, hogy „hol föntről, hol lentről, hol a sámán előtt titokzatos zajok hallatszanak… az ember mintha a bíbic panaszos kiáltását hallaná, a sólyom rikoltásával elegyedve, amit a szalonka pisszegése szakít meg: a sámán kiáltozik így, váltogatva az intonációkat… Sasok rikoltását hallani, amelybe a bíbic kiáltása, szalonkák átható pisszegése és a kakukkok vissza-visszatérő dallama keveredik”. A kirgiz-tatárok pontosan utánozzák a madarak kiáltását, énekét, röptük zaját. Ilyenkor a sámán egy titkos nyelven, éles fejhangon, falzettben beszél, mintha nem is ő szólna, hanem egy szellem, vagy egy isten.

Ugyanezt a hangot használják, amikor varázsigéket énekelnek.

Följegyezték, hogy a „varázsige” germán neve, a galdr azt is jelenti, hogy „madárdal”, „ének”.

A sámán túlvilági utazását szellemek segítik, s ezek a segítő szellemek: az állatok.

Kialakul közöttük egy meghitt, baráti kapcsolat, elkezdenek egymással beszélni, s mivel az állatok még ismerik az élet és a természet, sőt, még a hosszú élet és a halhatatlanság titkát is, segítenek az embersámánnak eljutni az istenek világába.

Ma mindezt primitív jelenségnek tartjuk.

Nem is sejtjük, hogy valami örökké érvényes, ma is tapasztalható, alapvető szellemi.

Ma az embert egy fejlett állatnak véljük, intelligens majomnak, de főként egy bonyolult őssejt képződményének. Egy DNS-lánc, egy biokémiai vegyület vált valaha s válik minden esetben „emberré” – a modern ember számára a „Mi Atyánk” a DNS-kódrendszer. Abból leszünk, a teremtményei vagyunk.

Az ősi ember azonban másképp látta.

Nemcsak azt látta, hogy az ember alulról fölfelé növekszik, hanem főleg azt, hogy felülről lefelé zuhan: az ember szellemi lény, fentről jött, szellemből, tudatból lett anyaggá.

Az ember atyja: Isten, aki minden esetben szellemi, végtelen, örökkévaló, és nem test, hanem élet.

Ez nemcsak a sámánok vagy bármelyik „pogány”, „primitív” népek egységes tudása, de egyben minden őshagyománynak, minden vallásnak, metafizikának, isteneszmének az alapja.

A zsidó kabbala, az arab szufi, a hindu Védák, a kínai tao éppúgy tudja ezt, mint a mi Bibliánk vagy Jézus: „Isten szellem és valóság”. Belőle eredtünk s hozzá térünk vissza.

Minden ősi tudás kivétel nélkül tud arról is, hogy az ember nem alulról jött, hanem fentről bukott.

Kiűzetett a Paradicsomból.

Evett a Jó és Rossz Tudás fájáról, s ezért el kellett hagynia a boldogság édenkertjét. Halandóságban és szenvedésekben kell vándorolnia, s visszaszereznie immár megtisztult, a sötétségtől megszabadult, s a saját káoszából renddé formált lelkével az Elveszett Paradicsomot.

Ez hatalmas szimbólum.

Életünk minden napját ez határozza meg.

Nos, ehhez hozzátartozik, hogy ebben az „elveszett paradicsomban” a világgal boldog egységben éltünk.

Az állatok édestestvéreink voltak.

Amikor az ősi szellembukás során föllázadtunk az egység ellen, s elindítottuk az önzésnek és a szeretetlenségnek azt az örvényét, mely ma már életveszélyesen pörög és az egész földi létet veszélyezteti: az állatokat is magunkkal rántottuk.

A sámánok tudják, hogy a paradicsom az összetört világ helyreállításával, az állatokkal való barátsággal kezdődik, melyet valaha elárultunk.

Ahhoz, hogy a Magas Istenhez eljussunk, először testvéreinkkel, az állatokkal való egységet kell visszaszereznünk.

A szeretet lent kezdődik.

Az „istentől elhagyott” profán helyzetünket először az állatok szeretetével kell jóvátennünk, s egy megszentelt állapotba emelni.

Bukásunk az egység elleni önző lázadás volt, s ezt jóvátenni, s kiemelkedni ennek a vak önzésnek az állapotából csak úgy lehet, ha először nem az „istenséggel”, hanem a testvéreinkkel való meghitt kapcsolatainkat rendezzük, s visszaemeljük érzéketlen lelkünket abba az állapotba, ahol újra értjük és beszéljük az állatok nyelvét.

Ahogy Assisi Szent Ferenc tette.

Kell tudnunk madárul.

És kutyául és lóul és macskául, medvéül és szarvasul.

Elvarázsolt testvéreink ezek, s elfelejtettük a közös anyanyelvünket. Ezt szerzi vissza a sámán, szertartásának mindjárt az elején.

Ez későbbi kozmikus utazásának a legelső fázisa.

A mai ember minderről nem tud.

Nemcsak istentől, de a természettől is teljesen elszakadt. Betonban él, műételt eszik, szeretni nem tud – s hogy mindez egy szellemi bukás következménye, arról fogalma sincs.

Csak azt látja, hogy élete értelmetlen, s egyre nagyobb veszedelmek között él, melyek egyetemesen fenyegetik, egy megrongált és tönkretett természetben, ahol nincsenek már testvérei.

 

Müller Péter
XIII. évfolyam 1. szám

Címkék: állati nyelv, exkluzív, ezotéria, Müller Péter, sámán, titkos nyelv

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.