Müller Péter rovata

Exkluzív - Titkos tanítások


Író számára egy új könyv olyan, mint egy gyermek születése. Éppolyan boldog fáradtságot érez utána, mint egy kismama.
Én most ezt a boldogságot szeretném megosztani a magazin olvasóival.
Titkos tanítások – ez a könyv címe, s hogy miért, elmondja ez a bevezető.
Első istenélményem egy gyermeki emlék: éjszaka, a Kerékgyártó utcai játszótér padján üldögéltem, bámultam a csillagos eget, s közben azt gondoltam: Én onnan jöttem! Ott a hazám! Oda tartozom – itt csak vendég vagyok.
Boldog voltam.
Soha ilyen boldog nem voltam azóta.
Nem arra gondoltam, hogy én valamelyik csillagról érkeztem, hanem arra, hogy a végtelen sok csillag is valahonnan született, éppúgy, mint én – nekik én vagyok a „fönt” –, de hogy honnan jöttek, kiből, miből eredtek, ők sem tudják.
A sok milliárd szikrácska is sejti, hogy valahonnan kipattant – keresi, hol lakik az Isten –, de nem láthatja, mert titok.
Fenséges titok.
Ez a kifejezés akkor jutott eszembe a padon, nyilván, mert sok mesét olvastam, de ha kimondom most, hatvan esztendő múlva, még mindig megborzongok.
A borzongás ismerős jele annak, hogy megérintett valami nagyszerű.
Igen, az isteni jelenlétét legjobban a bőrünkön érezzük. A nagy vers, a nagy színész, a nagy énekes vagy zongoraművész borzongást kelt; ez az, ami a közepestől megkülönbözteti őket: libabőrös lesz tőlük a karunk. Lehet egyszerű népdal, gospel, cigánynóta vagy szimfónia – még egy füttyszóban is benne lehet az isteni.
Olvasni kezdtem, és a könyveket aszerint válogattam, hogy borzongatnak-e vagy sem. Ha nem, félretettem őket, mert írójuk nem tudott a titokról. „Schaudern ist dein bester Teil”, mondta Goethe ugyanezt, vagyis, ami az emberben megborzong, az a legjobb, a legértékesebb benne.
Később megtaláltam élményemre a szakszerű kifejezést: misztérium.
Ez azt jelenti, hogy a titkokat leplek takarják, s ha elindulsz a fölfedezésükre, sorba tárulnak föl előtted a leplek, egyre többet tudsz, és egyre jobban tudod – de soha nem jön el a végső pillanat, amikor eljutsz a legbelső helyre, ahol végre magadhoz ölelheted a titkok Titkát – mert az mindig beljebb van.
Nemcsak az életünkkel – egy jó könyvvel is így vagyunk.
Ezért lehet a Bibliának akár egyetlen sorát is újra s újra elolvasni, mert ahogy múlnak az éveid, egyre mélyebb és mélyebb titkot fedezel fel benne. De ugyanígy vagyunk egy nagy regénnyel, egy jó drámával vagy egy ihletett zeneművel: befelé végtelenek.
Én ezt a könyvet azoknak írtam, akik keresik a titkokat.
És akik velem együtt őrzik magukban azt a nemcsak gyermeki, de örök emberi élményt, hogy maga az utazás a gyönyörű! Félrelibben egy függöny, megismerünk valamit, fölvillan bennünk a tudás öröme, aztán látjuk, hogy ez még nem a „végső titok”, és megyünk tovább és tovább.
És az útnak nincs vége – mert, hála istennek, végtelen.
Befelé minden szó végtelen.
És ahogy lefejted a rétegeit, mindig találsz valami mélyebb értelmet. Isten a feléje utazó vándoroknak mindig ad valami gondolatot vagy szépséget, mellyel tudásszomját enyhíti (az igaz mindig szép is), de ez sohasem elég: a szomjúság tovább tart. Rájössz, hogy van még beljebb is, és kutatsz tovább.
Végső megfejtés nincs – mert akit keresel: végtelen.
Én most egy ilyen felfedező útra csallak.
Nem tudok többet, mint Te – a leplek előttem is csak írás közben lebbentek fel. Egyik a másik után.
Ezt a bevezetőt utólag fogalmazom; most látom, hogy számos dologra én is csak írás közben döbbentem rá. Ha nem teszem tudatossá sejtelmeimet, magam se ismerem meg mindazt, amiről olvasni fogsz.
Így aztán együtt haladhatunk az úton – én csak néhány lépésnyivel megyek előtted és fogom a kezedet.
Kiválasztottam azokat a titkokat, amelyek olvasóimmal való beszélgetések során a legtöbbször kerültek szóba.
A hit, az istenélmény, a megbocsátás, a sors, a magány, az emberekkel való kapcsolat, a reinkarnáció, a szellemvilág, a földi születés, a halál, a halhatatlanság, a női és anyai sors, a gyereknevelés titkait faggatjuk, s főleg azt, hogy hogyan lehet élni a mai megbomlott világban, melyet az ősi hagyományok a „fény elsötétedésének” vagy „utolsó időknek” neveznek.
Ha velem jössz, tudnod kell még valamit.
Sorsom meghatározó élménye a szellemhazánkkal való közel negyed évszázados kapcsolat.
Ott él a Mesterem, aki rendszeresen tanít. Első könyvemben, a Kígyó és keresztben még szorongva és megrendültem beszéltem erről. Csakhogy azóta huszonhárom esztendő telt el. Ennyi idő alatt a csoda is hétköznapivá válik. Megszokottá. Sajnos. Ma már nem az a gondom, hogy beszélhetek-e erről, hanem az, hogy megőrizzem magamban a szüntelen csodálat képességét. Ha ugyanis valaki megszűnik csodálkozni, az azt jelenti, hogy a lelke kiszáradt. Sőt, meghalt. A csoda természetes lehet, de hétköznapi soha.
Minden író az élményeiből él. Az én számomra a szellemvilág léte: mindennapi tapasztalat. Alapvető létélményem, hogy a szellemvilág van és segít és tanít. Képzeld el, hogy az én derűs és bölcs tanítóm, aki hozzám a világon a legközelebb áll: láthatatlan. De éppolyan valóságos, éppúgy „van”, mint ez a könyv, amit a kezedben tartasz. És legalább annyit beszélgetek vele, mint földi barátaimmal.
Az én világomban a lélek: valóság.
A szufi bölcsei azt mondják, hogy két isteni tulajdonság van bennünk: a Titok és a Fény. A Titok: lelkünk mélye. A Fény pedig értelmünk fénye, amely megcsillantja a felszínt. Megcsillantja, de egyetlen pillanatra sem tárja fel a titok legmélyét. Ha most elindulsz velem és együtt gondolkodunk, ne feledd, hogy olyan tenger felszínével, sőt, mélyebb rejtélyeivel ismerkedünk meg, amelynek legmélyebb titkaitól legfeljebb borzongani tudunk, de megismerni őket sohasem lehet.
Titkos tanítás az, mely egyrészt megfejti a titkot, másrészt áhítattal meghajol a megfejthetetlen előtt. Két gyönyörűség vár bennünket: a fény gyönyörűsége, hogy megértjük, ami rejtve van – s a titok gyönyörűsége, vagyis az ésszel felfoghatatlan Isten csodálata.

Müller Péter
IX. évfolyam 10. szám

Címkék: ezotéria, Müller Péter

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.