Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - A 64 sorminta


Az előző oldalon a kabbala és a tudomány összefüggéséről írtam.

A Ji-king és a tudomány kapcsolatáról vannak már biztató hírek - de itt is várat még magára, hogy a tudomány jeles képviselői elmélyüljenek a Ji-king világában, s akkor döbbenetes fölfedezésekre bukkannak majd.

Először is a Ji-king alaptörvénye: a polaritás.

Két erő drámájából áll a világ minden jelensége.

Jin és jang.

Pozitív és negatív.

Vagy ahogy az informatikában nevezik: 0 és 1 információ. Tehát mindaz a "művi" csoda, ami manapság a világhálón megjelenik, ennek a két információnak valamilyen variációja. Az ember nem hinné, hogy a világ ilyen nevetségesen egyszerű, hogy az egész kozmosz minden csodája visszavezethető két minőségre, s e kettő viszonyából lesz Minden.

Jin és jang az élet titka. Ezt a közismert kínai szimbólum sok évezred óta mutatja: az üres körben egy fehér csepp, fekete pöttyel - s egy fekete csepp, fehér pöttyel. Arra a kérdésre, hogy mi a tao, az egyetlen, még ésszel felfogható válasz az, hogy egy jin és egy jang.

De tudjuk például, hogy amikor a zseniális Neumann János az ősszámítógépet megtervezte, munkájában, valamiféle roppant magasról inspirált matematikai logika alapján döntő szerepet kapott a 64-es szám. Bele is építette az első, egyébként hatalmas méretű számítógépekbe.

Hasonló, bináris alapon működik a genetika is.

A kettős spirál olyan, mint egy megpördült, térbe helyezett tai-csi szimbólum. Itt is a jin és jang, a sav és lúg, a pozitív és negatív kettősségéről van szó, s nemrégiben jöttek rá kínai és európai biokémikusok, hogy a genetikus kódokat alkotó aminosavak rendszerében is, mint a Ji-kingben, mindössze 64 alapminta létezik.

Ez 64 teremtésminta.

"Isten" 64 gondolata.

Nincs több, sem kevesebb.

Ez a Teljesség.

64 erőmező.

Pontosan annyi, mint amennyi a sakktáblák kockájának száma: vagyis ez az ősrégi, fekete (jin) és fehér (jang) bábukkal folytatott játék az egész életet szimbolizálja.

Ezenfelül a biokémiai képletek és a Ji-king jósjelei is analógiában vannak egymással, olyannyira, hogy ha vegyileg előállítunk egy gyógyszert, az hasonló hatást vált ki az emberi szervezetből, mint a neki megfelelő jósjel.

Például a Tryptophan nevű antidepresszáns képlete azonos alakú a 35. jósjellel, amelynek neve Haladás (Kibontakozás). A jósjel üzenete pontosan megfelel annak az élettani hatásnak, melyet a Tryptophan kivált: kitűnő antidepresszáns szer.

Nagy kár, hogy a legújabb kori tudomány már nem ér rá gondolkodni.

Oly mértékig "célra tart" és csakis a technikai, gyakorlati megvalósítás érdekli (s tegyük hozzá, a pénzvilág, melynek működését köszönheti, ezt el is várja tőle!), hogy elvont kérdésekkel, filozófiával, a világ mélyebb megértésével már nemigen foglalkozik. Nincs is ideje rá. Esztelenül rohan előre.

A tizenkilencedik századnak még volt "tudományos világképe" - ez körülbelül megfelelt a marxi filozófiának és a freudi lélektannak.

De már a huszadik század közepére mindez darabokra tört, s a huszonegyedik századnak már nemcsak vallása, de filozófiája sincsen.

Manapság semmiféle érvényes világképünk nincs.

S ami ennél is nagyobb baj: az összes elavult vallás, hit- és eszmerendszer roncsa vesz körül bennünket, miközben minden tanulság nélkül tovább "hiszünk" benne, függetlenül attól, hogy régóta kiderült valamennyiről, hogy érvénytelen.

Világunk kívül éppolyan, mint a fejünk belül: zavaros.

"Képtára" mindannak, amit valaha hittek s nem tudtak kidobni.

Így aztán semminek sincs tanulsága.

Bármikor bármit újra lehet kezdeni, mert a használt, lejárt szavatosságú gondolatokat nem dobtuk ki. Mindennap újragondoljuk és újra hisszük őket.

Amire pedig végképp nem vállalkozik a tudomány, az a "szintézis".

Egyik tudós nem is érti a másik tudományát.

Egy fizikus nem érti a genetikát.

Egy genetikus nem érti a kvantumfizikát és a matematikát.

A csillagász nem érti a biokémiát.

Azonfelül egy belgyógyász nem érti a sebészt, sebész az ideggyógyászt, egyik sem a pszichológust - az egyszerű ember pedig csak annyit tud a saját egészségéről, hogy naponta melyik színes tablettát kapja be, és ha unatkozik, melyik gombot nyomja meg a távirányítóján, mely képeket idéz a szemei elé - anélkül, hogy tudná, a televíziója hogyan működik.

Senki sem tud semmit - még azt a keveset sem, ami rá tartozik.

Így aztán az ember, ha lép, legföljebb a következő lépésig jut el, de hogy az út hová vezet, arról fogalma sincs.

Aki pedig nem tudja, mi felé halad - az elveszett.

Olyan életet él, amelynek nincsen értelme.

A kérdés, amelyre a választ a mai kor "vallásának", a Szent Tudománynak kellene megadni, hogy mi az életünk értelme. Nem szabadna megelégednie azzal a válasszal, hogy semmi.

Van! Ez az a pont, ahol az ősi hagyományokkal a szintézis szinte minden ponton megteremthető.

Az analitikus látás a szintetikus látással kell, hogy találkozzon.

A huszonegyedik század tudománya jelenleg két irányba halad.

Az egyik: az infernális irány. Az élet lelketlen és felelőtlen tönkretételének iránya.

A másik: az egység iránya. Ahol magához öleli az őshagyomány minden maradandó értékét s az emberi szellem végtelen távlatát megpillantja.

Müller Péter
XII. évfolyam 8. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.