Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - A Ji King és a kivetítés


Azon gondolkodtam, miközben az előző oldalon lévő cikket írtam, vajon a Ji King mit tanít a kivetítésről? Lényegében minden jel erről szól.

Mégis kiválasztottam egy jósjelet, ahol ez vegytiszta példaként jelenik meg.

Ez a Viszály jele.

A 6-os, a Szung.

 

A képjel egy világba kiáltó peres szájat mutat – s mellette ott van a meghasonlás képe.

Azt mondja az eredeti szöveg:

 

„Viszály. Légy igaz.

Ne légy a helyzettől döbbent.

Középpontba térni: üdvös.

Végigvinni: kudarc.”

 

A külső helyzeted lehet drámai.

Per. Háborúság. Nézetek, érdekek összecsapása.

De ami kint van, mindig valami benső tükröződése.

És ezért azt mondja: térj vissza a Középpontodba.

Ez az Igazi Valód székhelye.

Ott nincs viszály.

Mert nincs kivetítés.

Ott nincs kétség, csak egység.

„Valódi viszály csak egyetlen van – tanítja a Jóskönyv –, az önmagunkkal való meghasonlás.”

Ez vetült ki.

A tudat és tudattalan közötti viszály.

Az ego viszálya a Fensőbbrendű Énnel.

A személyes én viszálya a bennünk lakó Istennel.

A viszály az ego lételeme!

Éppen azért, mert szüntelenül kivetít.

S mivel magából – öntudatlanul – a rosszat vetíti ki, mindig a rosszal találkozik.

Az ego keresi a konfliktusokat.

Ez a lételeme.

Akkor érzi jól magát, ha mindennel és mindenkivel vitába szállhat.

Ha „balhé” van.

A viszályban az ego kétségbeesett kéjjel fürdik.

Az ütközés kell neki, nem a béke.

Békében úgy érzi, hogy nincs rá szükség.

Békében az ego meghal.

Ezért nem szereti.

Sőt, iszonyodik tőle.

Ezért tanácsolják a bölcsek, hogy ne hallgass az egódra. És óvakodj „végigvinni a csatádat”, mert a végén, akár nyersz, akár vesztesz, csakis baj vár rád.

Örökössé teszed a viszálykodást.

A Ji King megveti a vitát.

„Aki vitatkozik – mondja Csuang-ce –, az nem lát mélyre. Ha a szavak vitatkozni próbálnak, nem érnek el semmit!”

Vitával az ember még soha nem intézett el semmit.

Ezt ma is tapasztaljuk.

A végén ugyanis sohasem az igaz, hanem az erősebb győz.

Ezért a mesterek tanácsa az, hogy ne menj bele a viszályba.

S ha már benne vagy, minél hamarabb gyere ki belőle.

A viszálytalanság a szamurájok főszava volt valaha.

Ez volt a „hitvallásuk” lényege.

Fura, hogy egy harcművész így gondolkozik, de most már érted, miért.

Az önmagunkkal való egység minden konfliktus megoldásának lényege.

A viszály – így mondják – nem addig tart, amíg győzöl vagy vesztesz.

Hanem addig, míg ki nem lépsz belőle.

Ha egy szamuráj előrántja a kardját, csak azért teszi, hogy mások viszályát rövidre zárja, és minél előbb megteremtse a harmóniát.

Ami őbenne egy pillanatig – a csata közben – sem szűnt meg.

Még életveszélyben sem.

Ellenfelei a saját viszályuknak lesznek az áldozatai.

Ennyi történik ilyenkor.

A viszálytalan embereket nevezi Jézus szelídeknek.

Ők öröklik a földet.

Jézus is így működött.

Soha senkivel nem vitázott. („Te mondád!”…)

Péternek megtiltotta, hogy kardot rántson.

„Aki kardot ránt, kard által vész el.”

Ez a karma törvénye.

A szüntelen viszály a Gonosz eszköze, melynek nem ellenállni kell, nem fegyverrel vagy heves vitával legyőzni, hanem hagyni, hogy saját viszálya föleméssze.

Hogy a „Nekem van igazam!” rögeszmés indulatába belezuhanjon.

Győzni a viszályban nem lehet, csak felülemelkedni rajta.

A hitviták éppolyan végtelenek, mint a vérbosszúk.

Viszályban ne az egódtól, hanem Igazi Valódtól várd a megoldást.

Vizsgáld meg az igazadat.

Ha viszályba kergető, konok igazság – tudd, hogy van ennél bölcsebb igazságod is.

Müller Péter
XVII. évfolyam 6. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.