Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - A kínai "kísértés"

A vonások jelentéséről


Egy lelkileg rendkívül gazdag és értelmes barátnőm – nem is fiatal már – beleszeretett egy huszonvalahány éves arab fiúba. A fiú – három gyermek apja! – nagy nyomorúságból jött s munkát akart találni Nyugaton.

Valójában menekült a sorsa elől. Az asszony meg régóta magányosan élt. Kölcsönös, izzó szerelem született közöttük. A nő levélben kérdezte tőlem, mitévő legyen.

A Ji King bölcsei a 44-es jósjellel válaszoltak.

Gyönyörű jel – de ember legyen a talpán, aki megfejti, mert, hogy úgy mondjam, „kínaiul” van, s nagyon nehéz megközelíteni a mi nyugati zsidó-keresztény hagyományainkon keresztül.

A „Kou” képjele egy szexuális egyesülést ábrázol. Jelentése: párosodás, találkozás, intenzív vonzás és vonzódás, amikor személytelen erők megragadják az embert. Jelenti a magnetizmust, a gravitációt – de ugyanakkor azt is, amit a mi fogalmaink szerint „kísértésnek” nevezünk.

A jósjelhez fűzött tanácsok is látszólag ellentmondásosak.

Egyrészt azt mondják, hogy az Erosz mindennek az alapja. A világ az érintkezésből születik, az összevonzódásból, az egyesülésből, abból, hogy a vágy és kívánság megtermékenyíti életünket – másrészt pedig azt, hogy vigyázzunk, szabjunk határt a vágyainknak. Egy sötét jin vonás lép észrevétlenül a fényes jang vonások alá, ahogy jelképesen szólva egy nő belép egy férfi életébe, de a Jóskönyv bölcse felkiált: Vigyázz! Elvenni egy ilyen nőt veszedelmes! Hagyd, hogy ez a szerelem „futó” szerelem maradjon! Ha elhatalmasodik rajtad, tönkreteszi életedet s letaszít sorsod útjáról.

 

Érintkezés (kísértés) jele

 

 

A Kou azt jelenti: jó.

Másrészt azt: ne ragadj bele!

Ha tartósan rátapadsz, ha óvatlanul átadod magad ennek a látszólag ártalmatlan vonzásnak, előbb-utóbb elhatalmasodik rajtad s besötétíti az életedet.

Itt még ártalmatlan, örömteli, veszélytelen és boldogító arcát mutatja, de vigyázz: démon lakik mögötte, s éppen azzal válik démonná, ha elveszted uralmadat felette.

A kínai tanács: fogadd el – de ne ragadj bele!

Nem az önkínzó aszkézist javasolja, nem azt mondja, hogy tépd le magadról, felejtsd el, fojtsd meg magadban ezt a vonzalmat, vágyat, kísértést – csupán azt, hogy „nem előnyös elvenni, megtartani ilyen nőt”.

Igyál egy korty bort – de ne részegedj le.

Ezt nem csak azért tanácsolják, mert öröm nélkül nem lehet élni, s nem is azért, mert a megfojtott, eltaposott érzéseink méreggé változnak bennünk, hanem azért is, mert egy futó kalandban is lehet valami sorsszerű.

Barátnőm etette, gondozta a fiút, lelkileg is helyre tette – s aztán visszaküldte a családjához.

Nem csupán úgy viselkedett vele, mint a szeretője, de kicsit úgy is, mint az anyja vagy a szellemi mestere.

Sokat adott neki – nyilván ő is sok élményhez jutott – s aztán elváltak.

A kínai hagyomány nem ellensége az érzéki örömöknek, finom falatnak, átsuhanó boldog pillanatnak. Nem ellensége a simogatásnak, a földi lét derűs, távolságot tartó élvezetének. Régmúltjában mosolygó szentek, kövér mesterek, derűs tanítók, finom csontú, őztekintetű, nőies nők mosolyognak ránk. A régi képeikről hiányoznak a csontsovány aszkéták, elgyötört szentek, a fájdalomtól kifordult, túlvilágra tekintő könnyes szemek.

Ég és föld egyformán szentek a kínaiak számára.

Sőt, a kettő együtt maga a taó.

A szellemi s anyagi, a látható s a láthatatlan, a természetfeletti s a természeti világ.

Egy dolog ha nem is tilos, de veszedelmes: beletapadni a földibe.

Elveszteni uralmunkat egy érzés, vágy vagy gondolat fölött.

Abban a pillanatban, amikor nem az öröm szolgálja a lelket, hanem a lélek szegődik bármiféle öröm szolgálatába: a harmónia fölbillen s az ember elveszett.

Az étvágy természetes – a mohóság vétek.

S étvágyát az ősi hagyományban élő ember nem „kielégíti” (ahogy ezt a mai ocsmány, materialista szóval mondjuk), hanem élvezi: a kínai ételek ízletesek, változatosak, ínycsiklandozóak, szépek.

És könnyűek.

Nemigen lehet „telizabálni” velük magunkat.

A 44. kísértés jósjele nem arra biztat, hogy mondj le valamiről, hanem arról, hogy légy ura sorsodnak.

Tudj megállni.

Az „eddig és ne tovább” üzenete ez.

Ha „eddig” mész: jó.

Ha továbblépsz: baj, mert elveszel benne.

Ne engedd elhatalmasodni magadban nemcsak a rosszat, még azt sem, ami úgy lép az életedbe, mint élvezetes, örömöt adó és „jó”.

A „kísértés” arra figyelmeztet, hogy hajlamos vagy elveszteni uralmadat sorsod fölött.

Csírájában még minden formálható, uralható.

Később nem.

Heltai Jenő egy novellájában Abu Majub, a bölcs elhajít egy szakállában garázdálkodó, szemtelen bolhát.

Sok év múlva egy veszedelmes elefánttal találkozik s rájön, hogy ez az ő bolhája. Megnőtt. Agyon akarja verni, de gyenge már hozzá. S így dünnyög magában: „Bolha korában kellett volna!”

Müller Péter
VIII. évfolyam 9. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.