Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Bőség

A vonások jelentéséről


Amikor a Jóskönyvet írtam, ezzel a jósjellel küszködtem legtöbbet.
Ez az 55-ös jel , a „Feng” jele, ami egy bőségszarut ábrázol, egy csírázó magokkal csordultig telt edényt, mely „bőséget” jelent, valamit, ami beteljesül, túlcsordul, kulminál, beérik, gazdaggá válik.
Valami olyan sorshelyzet ez, melyet egész életünkben várunk – s most itt van: egónk szemével nézve ez a siker, az „itt van, amire vágytam” nagy pillanat.
 És mégis: jön vele a szomorúság.
Füzetemben szaporodtak az esetek. Sokan kapták a Feng jelét egészen különféle kérdésekre, de egyik helyzet sem hozott senkinek maradéktalan boldogságot. Sőt, gyakorta (nem mindig!) járt vele valami veszteség vagy veszteségérzet, olyan, amit akkor él át valaki, ha nyugdíjba küldik: itt van végre az idő, amikor egy élet munkája után végre élvezhetné a megérdemelt pihenést – de ki boldog ettől?
Mai fogalmainkat nem lehet rávetíteni az ősi kínai szavakra.
Más életrend és élettapasztalat áll mögöttünk.
Nos a „kínai” bőség mögött az a spirituális bölcsesség áll, hogy minden spirálisan, ciklikusan fejlődik – s amikor egy-egy létkör beteljesül, eljut ugyan oda, ahonnan valaha elindult, de egy másik dimenzióban, eggyel följebb, vagy ha nem sikerült a kör, lejjebb; a lényeg, hogy egy karmakör bezárult s most kezdődik az új kör.
Egy életen belül sok ciklus is lehet.
Itt most valami tetőzik – az óriáskerék tetejére jutottál –, s most mész újra lefelé, mert kezdődik a következő kör.
Magának a tetőzésnek az ideje: rövid.
Ez az egyik üzenet.
Ahogy az óriáskerék is épphogy fönt van, máris alászáll, s csak pillanatig nézhetsz körül a magasból, itt is sebesen forog a világ, s a lehetőségeket gyorsan kell megragadni.
Ez a „pillanatnyi megvilágosodás” lehetősége.
Az „ahaélmény”.
Ilyenkor nyílik mód, hogy másokat megérts, vagy mások megértsenek, ezek azok a jó pillanatok, amikor a lélek kinyílik egy pillanatra s világosabban lát.
Nem tart sokáig.
A katolikus misében csak egy rövid ideig „száll le a Szent Szellem” (vagy ahogy pontatlanul fordították: Szentlélek), megérint s máris suhan tovább.
Ha nem figyeltél, nem érezted.
Ha nem vagy éber, elmulaszthatod a lehetőséget, mert gyorsan száll tovább.
Tehát ez nem tartós állapot.
A jel másik üzenete még fontosabb.
Egy életen belül több karmakör van.
Ami azt jelenti, hogy többször kell befejezni és újra kezdeni.
Azért nem írom, hogy „valamit” – mert amit újra kezdünk, nem azonos azzal, amit befejeztünk. Ha azonos, az baj. Az az ismétlés. Mint az iskolában a bukás: osztályt kell ismételni, mert nem tanultuk meg a leckét. Ha így van, az tényleg szomorú. Valaminek vége ugyan, de hiába volt az egész: újra kell kezdeni.
Az egészséges fejlődés azonban nem csak egy „új”, hanem egy felsőbb osztályt jelent!
Ballagni tényleg örvendetes és szomorú a gimnázium befejezése után – de jön az egyetem!
Egy körrel feljebb!
Valamitől búcsúzunk – s bizakodva várjuk a jövőt!
Mikor van egy életkör feljebb, mint az előző?
Ha szellemibb! Ha mélyebb! Ha istenközelibb! Ha lelkibb!
Ez az, ami korunkban nehezen érthető.
Hogy egy nyugdíjasnak többet kell törődnie a lelkével. Többet kell a halhatatlanságával, mint halandóságával foglalkozni.
Inkább Istennek élni már, mint a földnek.
A beteljesült vágyak pillanatai, egy-egy ciklus végpillanatai, a nyugdíj, vagy éppenséggel a földi léttől való búcsúzás azért szomorú számunkra, mert nem tudunk följebb lépni.
Nincs fönt senki.
Aki egész életében robotolt, nem talál célt és értelmet az imádságban.
Nagy kultúrákban az öregek bölccsé, szentté váltak – nálunk nyomorúvá.
Mert nem fölfelé élünk.
Nem tágulunk, hanem beszűkülünk.
A „Bőség” jelentése, hogy gazdagodni csakis lelkileg lehet.
Anyagilag is természetesen, de ha valaki nem lát tovább, ha valaki csak tömi a zsebét s gazdag, majd dúsgazdag, majd szuper-hiper gazdag akar lenni, az olyan, mint az őrült, egy dimenzióban forog: csak a mennyiséget növeli, a minőséget nem, s ezért végső soron boldogtalan lesz. Mint a túlzabált disznó, olyan lesz: szeme kidülled a még! még! még! mocsarában, s előbb-utóbb rászakad a tudat, hogy értelmetlen volt az egész.
Tehát a Bőség azt üzeni:
„Most lépj följebb!”
Nézz vissza!
Ítéld meg eddigi utadat!
Vond le a tanulságait!
Lásd tiszta szemmel a múltadat: nézd meg, mi volt benne a jó, mi volt a rossz, s miután mindent megtapasztaltál, ne ismételj, hanem kezd el az Újat, bátran!
Ne légy bukott diák – lépj új osztályba!
Légy szellemibb!

Müller Péter
IX. évfolyam 8. szám

Címkék: Ji King, Jókönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.