Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Családi őserdő


A jóslatok megfejtésénél az okozza a legnagyobb gondot, hogy az ősi kínai szemlélet más, tisztább mintát hordoz, mint a mi eltorzult valóságunk. Mondok egy példát.

Egy nagy cég vezetője kritikus helyzetben kérdezte meg a Jóskönyvet, mit tanácsol.

Kívülről, belülről támadott helyzetben volt.

Életének talán legdrámaibb időszakát élte át.

A válasz, amit kapott, szelídebbnek tűnt.

A 37-es jósjelet kapta, 2-es, 5-ös és 6-os változó vonallal.

Vagyis Az Ember Családja (Csia Zsen) jelét, mely átmegy a Virágzás irányjelébe.

Első látásra „jó jel”.

Szép.

Nem tűnik drámainak.

Feladat persze van benne, de nem véres háború.

A képjel is idillikus jelenetet mutat: az Ember jelét, az otthon képével; háztető alatt egy malac áll.

A sorsfeladat itt a tartós közösség megteremtése.

Szűkebb értelemben a család.

Még szűkebb értelemben a saját lelkierőnk harmonizálását jelenti.

Érzéseink, vágyaink és félelmeink is „családtagok”.

Lelkünkben is él egy Úr: ő olyan, mint a családban az atyánk.

És vannak körülötte a különféle lelki „szerepeink”, lényünk elfogadó része, és a sokféle egyéb „szerepek”.

A lélek – mondja Füst Milán – gyülekezet.

Erről van szó.

Rendet kell teremteni ebben a gyülekezetben.

Ez az alapvető feladat.

Aszerint, hogy ezt hogyan oldod meg, sugárzik át harmóniád a családodra, tágabb értelemben arra a közösségre vagy „klánra”, amelyben élsz.

A Csia Zsen jele a kérdésre a családmintával válaszol.

És ez éppúgy vonatkozhat a bensődre, mint valóban a családodra.

Vagy bármiféle sorshelyzetre, amelyben megjelenhet a harmónia lehetősége éppúgy, mint a minta szétdúlása: jó is lehet ez a kapcsolatrendszer – és fel is lehet rúgni.

A középponti erőtől függ.

A Vezetőtől.

Rendezned kell soraidat! – mondja a szöveg.

Nos, valójában a kialakult véres háború egyáltalán nem tükrözte a képjelben tükröződő idillt.

Csúnya, aljas és alattomos hadjárat kezdődött.

Aknamunka.

Ügyeskedés.

Fúrás.

Fenyegetőzés, vádolás.

És sötét háttérmunka.

Egy mai klán ilyen.

És aki itt a vezetés mesterségét meg akarja tanulni, ezzel számolnia kell.

Egy értő barátom azt írta:

„A vezető lényének egyik részével a mélybe nyúl, a pokolba, a kígyófészekbe.

A lényének másik részével pedig föl az Égbe, a tiszta szellemi erők közé.

Így képez tengelyt.

És nem hagyja magát kimozdítani!”

Belevezeti a fényt a sötétbe.

Mint az égi villámot a földbe.

A szilárdság, az eszményeihez való ragaszkodás nem engedi kimozdítani ebből a tengelypozícióból.

Nem fognak rajta az aljasság erői.

Az érdekek.

Igenis, bele lehet vezetni a tiszta fényt a mocsokba.

Nagyon nehéz, de lehet.

A jellem szilárdságát előbb-utóbb megtanulják becsülni.

És tisztelni a Fény erejét.

A jó vezető így tesz rendet maga körül.

Nem adja föl az eszményeit.

Belemegy a mocsokba – mit is tehetne –, de végül győz.

„Aki egy koszos mocsárból húz ki valakit – mondja egy haszid bölcs –, maga is koszos lesz. De nem baj, ha bárki megmentésének ez az ára.”

Ez tükröződik ebben a sorsfeladatban.

Bármilyen sötét világban élünk, bármilyen sötétek lettek a klánok és a különféle kollektívák – a fénynek még mindig van fegyelmező ereje.

Még mindig van ereje a lelkierőnek. 

És hatalma az értelemnek.

És a jó emberismeretnek.

És önismeretnek.

Még nincs elveszve a jóakarat.

Még mindig győzni lehet a jobbnak.

Nem könnyen – de lehet.

Ez a próbatétele a kérdezőnek.

Müller Péter
XVI. évfolyam 2. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.