Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Egy kicsit meg kell halni


Egy szép fiatal lány a párkapcsolatára kérdezett. A 23-as jósjelet kapta. Ez a "Po" - a Felbomlás. Azt mondja: a természetben körforgás van. Születik, kivirul és felbomlik minden - és a felbomlásból születik az új.

"Valami felbomlik benned és körülötted.

Nem a te hibád - ez a törvény.

Felbomlanak a kapcsolatok, a túlélt élethelyzetek.

Lehet, hogy eddig jó volt, de lejárt az ideje.

Mi a teendő?

Hagyni kell!"

Még azt is tanácsolja a könyv:

"Ahhoz, hogy újat kezdj, a régit le kell zárni... Kérdésedre a válasz: egy lezáródó ciklus végén vagy. A régi lebomlik, hogy helyet adjon az újnak.

Hagyd, hogy ez a folyamat magától megtörténjen!"

Azt hiszem, világos, hogy ennek a kapcsolatnak vége van.

Amikor rákérdeztem, kiderült, hogy hónapok óta nem is találkoztak a fiúval. De várta.

És reménykedett, hogy visszajön.

És itt van a gond.

Azt hiszem, ha rendszeresen olvasod a cikkeimet, látod, hogy amit elmondok az előző oldalon, azt itt most megvilágítom a Ji King szavaival is.

A gond ott van, hogy bennünket, mai embereket senki sem tanított meg arra, hogyan tudunk úrrá lenni magunkon.

Hogyan tudjuk legyőzni magunkat.

Hogyan tudunk felejteni, fájdalmainkon túllépni - hogyan tudunk egy túlélt élethelyzetből bátran és szabadon kilépni.

Nem tudunk bánni magunkkal.

Hiába a jó tanács - nem tudjuk megvalósítani.

Ez a lány is tudta, hogy ennek a kapcsolatnak vége - mégse tudott lelkileg túllépni rajta.

Hurcolta magával. Reménykedett, próbálkozott, várt. Időnként telefonálgatott, persze hiába.

A férfi elhagyta, de ő nem engedte el.

Nem mert vállalkozni arra, ami ennek az orákulumnak a kínai képjele: egy korhadt fát kivágnak s legallyazzák - hogy újat ültessenek a helyére.

A lány lelkében tovább korhadt a kapcsolat.

Nem merte, sőt, képtelen volt kivágni lelkéből a "korhadt fát".

Nem tudta, hogyan kell megszabadulni valamitől.

Az eszével persze tudta, még a szívével is - mégse tudta, hogyan kell ilyenkor a saját lelkével bánni. Hogyan kell egy emléktől megszabadulni? Egy vágyat legyőzni. Egy hiábavaló reménykedést megszüntetni.

Nem ismerte az "Elengedés tudományát". 

Valaha, az ősi, igaz világban megtanították, hogyan kell valamin átlépni, s "megőrizve tűnni hagyni". Nem felejteni, de nem is felidézni - hanem továbbmenni.

Ma ezt nem tudjuk. S ezért kudarcainkat, fájdalmainkat s korhadt emlékeinket gyakran egy életen át hurcoljuk magunkkal.

Valaha az embert megtanították arra, hogyan kell meghalni és föltámadni.

Úgy hívták: beavatás.

Ne a nagy élet-halál drámára gondolj, hanem arra, hogy az elmúlás-születés élménye végigkíséri egész életünket, s még egy ilyen "kis ügyben" is, mint ez a szerelem vagy sikertelen párkapcsolat is bizony tudni kell "meghalni" és "föltámadni".

Más okos tanácsot nem lehet adni, mint amit a könyv ad.

A lányon is láttam: pontosan tudta, hogy mindez igaz.

A kérdése nem is ez volt.

Hanem az: hogyan kell ezt megcsinálni?

Hogyan kell egy érzéstől megszabadulni? 

Egy emléket elfelejteni?

Egy embertől lelkileg elszakadni?

Hogyan kell?

Erre semmiféle könyv nem ad tanácsot.

Azt megmondja, mit tégy, de azt nem, hogy "hogyan".

Sok mindent megtanultunk az iskolában, de ami kimaradt, az a legfontosabb tantárgy: "a lelkünkkel való bánni tudás művészete".

Nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Minden ösztönerőnknek, vágyunknak, érzésünknek tehetetlen rabszolgái vagyunk.

Nem az történik, amit mi akarunk, hanem amit érzéseink, vágyaink, tudatos vagy tudattalan késztetéseink akarnak.

Nem tudunk helyes módon "elbánni magunkkal".

Nem tudunk "hagyni" valamit - mert a lelkünk nem engedi.

A mai ember tehetetlen szolgája a lelkiállapotainak.

Ezért hiába kap bármiféle jó tanácsot - nem tudja megcsinálni.

Nem a tudás hiányzik, hanem a realizációs képesség.

Az pedig csakis akkor jön létre, ha eljutunk odáig, hogy életünket nem a körülményeink, hanem a "bensőnk vezérli".

Mindannyiunknak van egy "benső kapitánya".

Ahhoz, hogy ez a benső kapitányunk átvegye sorsunk és lelkünk fölött az uralmat, egy kicsit meg kell halni.

Az egót föl kell áldozni.

És ez bizony hasonló a halálélményhez.

Nem kell félni tőle - mert ez az újjászületés kezdete. 

Müller Péter
XII. évfolyam 7. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.