Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Egy kismama kérdése


Amikor – sok esztendővel ezelőtt – feleségem gyermeket várt, örömmel, vegyes zavarral készültem az apa szerepére. Ő volt a tapasztaltabb s a bölcsebb, mert mindent mélyebben s előbb élt meg, mint én. Volt már egy nagy fiunk például, előző házasságából, akit mindig is saját fiamnak tartottam, később aztán kiderült, hogy a legjobb barátom lett. Sokféle szerepet élünk meg egymás sorsában. Lehet valaki először szeretőd, majd a hitvesed, majd a gyermeked anyja, s a gyereked is lehet a barátod, sőt, ahogy a lányomról kiderült (mert kislányom született), nemcsak lányom lett, hanem kicsit az anyám. Szeret anyáskodni felettem, s néha erélyesen nevel, ha valamivel nem ért egyet. Szóval nejem már ismerte azt a fordulatot, amikor egy párkapcsolatba új jövevény érkezik, s hogy fölkészítsen erre az új helyzetre, azt mondta:
Meglátod, semmi sem változik majd. Ugyanúgy élünk, mint eddig, csak lesz itt velünk még egy baba is.
Bölcs, taktikus mondat volt, ma sem felejtettem el.
Így készített föl arra, hogy életünk gyökeresen meg fog változni s mégis megmarad valahogy az, ami volt.
Erre az emlékemre volt szükségem, hogy megérezzem egy jóslat üzenetét.
Egy fiatalasszony azt kérdezte a Jóskönyvtől, viheti-e már magával nyaralni másfél éves kisgyerekét. Volt már külföldön a baba, egy évvel ezelőtt, ráadásul a család is segített volna, manapság, ha lehetőség van rá, nincs akadálya az ilyen utazásnak.
Mégis figyelmeztető jósjelet, a 12. jelet kapta a könyv bölcseitől.
Ez a „Megrekedés” (Diszharmónia) jele – a „Pi”.
A Pi egy pangó állapotot jelöl, amikor a dolgok „megrekednek, megállnak és rohadni kezdenek”.
A kínai képjel egy nyitott szájat mutat, mely azt mondja: „Nem!”
Ilyenkor a feladat nem az álmok és tervek és elképzelések megvalósítása, hanem az, hogy ember megóvja magát.
Mitől?
A könyv szerint: „hited elvesztésétől, erőd elvesztésétől”.
És még sok mindentől, amit a benső értékek kategóriájába sorolunk.
De még azt is üzenik a bölcsek:
„Pi zsi Tai lai!”
„Szerencsétlenségből jön az áldás,
Megrekedésből a virágzás”.
Vagyis, hogy az ilyen helyzetben nem szabad elveszíteni reménységünket, mert ez egy sorshelyzet, amelyen át kell mennünk, s amelynek – ha sikerrel oldjuk meg – érlelő ereje van.
Válságokból születhetnek a legnagyobb értékeink – ha nem veszünk el az erőtlenség, a hitetlenség s az átmeneti elsötétülés reménytelenségében.
Ilyenkor fölmerül a kérdés: meddig szabad megalkudni?
A válasz: mindaddig, míg emberséged nem sérül.
Megalkudni szabad, sőt kell is.
De van egy pont – egy szívközeli pont –, melyet már nem szabad föladni.
Ezt óvni kell, mert itt van az új, virágzó jövendő csírája.
Azt, hogy nem értenek meg intellektuálisan, érzelmileg, értelmileg, világnézetileg, hogy nem értik a szokásaidat, hajlamaidat, nem baj, lehet alkalmazkodni – de ha nem értenek meg ott bent, azaz nem szeretnek lelked legmélyén, akkor már nem szabad alkalmazkodni tovább, mert sérül a mag.
No most hogyan függ ez össze egy gyereknyaralással?
Csak nagyon távolról.
Itt most egy megrekedt párkapcsolatról van szó, melyet helyre kell hozni.
Lehet, hogy éppenséggel a kicsi miatt, aki nemcsak erejét és idejét, de gyakran a mama szeretetét is magához szívja
És honnan?
A másiktól.
A férjtől.
De más is történhet.
Egy gyerekkel, s főleg több gyerekkel, megváltozik az élet s megváltoznak az emberek közötti erővonalak, összefüggések. Van olyan párkapcsolat, melyet egy növekvő nagy család erősít, van olyan, mely összeroppan. Férfi és nő nem tudnak változni a változással, nem élik meg jól az új szerepeket, s főleg összezavarodhatnak a régi vegyértékek: más az atomok kapcsolata, s más a molekuláké.
Egy nagy családban már többfelé kell szeretni, s ez nem mindig sikerül.
A jóskönyv úgy működik, mint a jó orvos.
Van egy kérdésed, egy megfogalmazható bajod, amit meg akarsz oldani – de az orvos holisztikusan gyógyít.
Nem a „bajodat” gyógyítja, hanem téged egészen.
Vagyis minden bajban az egész ember benne van.
Ezért kérdéseidet hiába zárod külön skatulyákba – a felelet mindig az egész sorsodra vonatkozik, mert így életszerű.
Sajnos elfelejtjük, hogy minden mindenben benne van.
Csak elménk szelektál, hogy „emberi kapcsolat, hivatás, anyagi probléma, szülő-gyermek, férj-feleség, egészség, utazás stb.”.
Ezek a kategóriák csak a mi fejünkben léteznek.
Egyik a másikban van, kölcsönösen működik, összefügg, rontja vagy javítja a másikat. Persze vannak hangsúlyok, vannak kérdések, melyek előtérbe kerülnek, de ezek is átfonják vékony erekkel és láthatatlan idegekkel a többi létszerveket.
Itt és most egy párkapcsolat megoldása áll a kérdés homlokterében.
De ezzel összefügg a kisgyermek sorsa, a kérdező női, anyai sorsa is, a házasság sorsa, sőt, legvégső értelemében egy mély önérzeti kérdés is: ki vagyok én ebben a nagy világban, s hogyan kell méltó módon megoldanom ezt a sokféle szerepet?
A föltett kérdéssel mindezek „fölfakadtak”.
Végső soron minden „külső” a „benső”-vel kapcsolatos, sőt, attól függ.
És minden „külső” életstratégiai tanács önismereti tanács is.
Sőt, elsősorban az.

Müller Péter
IX. évfolyam 7. szám

Címkék: Ji King, Jókönyv

Aktuális lapszámunk:
2020. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.