Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Holtpont


Arról beszélgettünk az előző oldalon, hogy az ősi keleti hagyományban nem kap fontos helyet a várakozás gondolata.

Nincs adventjük.

Egyetlen kivételt ismerek.

Ez a Ji King - a Változások Könyve -, annak is az ötödik jele, a Hszü.

Az történt valaha, hogy Ven király egy forradalmi gondolattal "lehozta az Eget a Földre" - a Fu Hszi nevével jelzett "Ég előtti rendből" "Ég utáni rendet" alkotott.

A statikus és időtlen, transzcendens őserők képet áttranszformálta földi síkra.

Átrendezte az erőket.

Az egymással egyensúlyba feszülő, mozdulatlan szimbólumkört megpörgette, átalakította, s az Öröklétet a megnyilvánuló Időben szemlélte, folytonos áramlásban, változásban, átalakulásban.

Az Örök tanítás ekkor vált alkalmassá, hogy jósolni lehessen belőle.

A láthatatlan és a szellemi világban még mozdulatlan idea vagy "csíra" itt megtermékenyíti a földi világot, s ezentúl időben, mozgóképben bontakozik ki, ami Fönt mint állókép látható.

Az ötödik jósjelnek a neve: Várakozás.

Arról szól, hogyan érleljük magunkba a jövőnket.

Én most ennek a csodálatos jelnek csak két vonásáról akarok beszélni.

Az egyik a 4. vonás.

"Várakozás vérben. Kijutni a lyukból."

Ez egy olyan élethelyzetet jelöl, amikor nem sikerül semmi.

Várod, várod, és nem jön el.

És kétségbeesel.

És elkezdesz vagdalkozni.

A sikertelenség, a látszólag terméketlen várakozás nem letör, hanem türelmetlenné tesz.

Indulatossá.

Önmagad, de főleg mások ellen támadsz.

Gyakran nem is azok ellen, akiket reménytelen helyzetedért okolsz, hanem bárki ellen.

A családod ellen, például.

Megbánthatod a társadat, a gyermekeidet - bárkit, mert lényegében a sorsodra vagy dühös.

Mit tehetsz ilyenkor?

Először is tudatosítod magadban a helyzetet.

Nem azt mondod, hogy "Nekem soha semmi sem sikerül!" - hanem azt, hogy az "Én időm még nincs itt!".

Akármilyen régóta várok, s akármilyen reménytelennek tűnik a helyzet - még mindig várni kell.

Várni, igen.

De nem így.

Nem kétségbeesetten.

Nem dúlva-fúlva, dühödten és indulatosan.

Nem a világot vádolva.

De nem is önmagadat vádolva.

Egyszerűen nem szabad vádolnod senkit.

Bíznod kell, tovább.

És amit meg kell tenned: ki kell jönnöd a "lyukból".

Ott kell hagyni a "várakozás vérben" lelkiállapotát.

Egyetlen józan fölismerés is elég ehhez.

Ehhez segít a Jóskönyv: ismerd föl a helyzetedet!

És máris könnyebb!

A másik a Jóskönyv 6. vonása.

"Gödörbe jut..."

Ismerős állapot.

Sokszor mondjuk is: "gödörben vagyok".

Ez a holtpont.

A mélypont.

Amikor meghal a remény.

Nincs tovább...

Ha itt, a nincsben, az ürességben, a "padlón" nem veszíted el magad, egy új életre támadhatsz föl.

Ha átlendültél a semmin, a sötéten, a "mindennek végén": felragyog a napod!

A holtpont után ugyanis az ember föltámad.

És új életet kezd.

Elmúlik a fáradtsága, a halálos kimerültsége, és újult erővel megy tovább.

Ez a gödör lélektana.

De bele is lehet veszni.

Ott is lehet maradni.

Föl is lehet adni, végleg.

Rajtad múlik.

A holtponton való átlendülés a legnehezebb mutatvány.

Mert nem segít senki.

"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"

Ezek Jézus ismerős szavai.

Ő is, mint minden ember, átélte a holtpontot.

Utána jött az átlendülés - és a feltámadás.

Müller Péter
XV. évfolyam 6. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.