Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Kísérlet


Különös kísérletbe fogtam a Madách Színház Tolnay Szalonjában, a „Lélek színpadán”.

Minden hónapban van egy előadásom.
Idővel észrevettem, hogy minden este van valami a levegőben, amelyre nem készültem.
Valamit mindig hoznak a nézőim magukkal.
Egy kérdést, vagy több kérdést.
Néha egy témát.
Lehet, hogy nem is ők hozzák, hanem belőlem jön.
Felkészülök ugyan az előadásra, de akkor este éppen kibukkan belőlem valami más, ami fontosabb mindennél.
Minden alkalommal „van valami téma a levegőben”.
Színházban is van ilyen, de ott nem lehet változtatni a műsoron.
A néző tudja, mit kap aznap este.
De itt szabadon rögtönözhetek.
Hallgathatok az ihletem szavára.
Követhetem a megérzéseimet.
Olvashatok a szemekből.
Rájöhetek arra, hogy mit hoztak magukkal a nézők.
Mi az a láthatatlan kérdőjel, ami ott lebeg a fejünk felett.
Miről szóljon ez a mai találkozásunk?
Legutóbb a Jóskönyvről beszéltem.
Elmondtam, hogy ebben 64 élethelyzet van.
64 dráma.
Állítólag a drámatörténet is 64 alaphelyzetet ismer.
64 archetípust.
Azt mondtam:
– Kérdezzük meg a könyvet, melyikről beszéljünk ma este!
Csináltam egy szertartást.
A kellékestől kértem gyertyát, vörös kendőt.
Hoztam magammal füstölőt. Meggyújtottam.
S egy rövid meditáció után megkérdeztem a könyvet, milyen témát ajánl nekünk ma estére.
Mondja meg, miről szóljon a találkozásunk.
Az eredmény roppant érdekes volt.
Mivel a „jóslatot” mindannyiunk számára kértem, a válasz is mindenkire vonatkozott.
De voltak hárman is a nézők között, akiket személyesen érintett a kérdés.
Sorsuk éppen ennek a drámának a megoldása volt.
Elsősorban tehát nekik válaszoltam.
Aztán a többieknek is.
Most nem akarok a részletekbe belemenni.
A jósjel arról adott bölcs tanítást, hogy mit tegyen az ember olyankor, ha méltatlan helyzetbe keveredik.
Elég általános gond ez manapság.
Erről beszélgettünk aznap este a Tolnay Szalonban.
Ez a beszélgetés számomra is nagyon érdekes volt.
A kérdés ugyanis engem is érintett!
Ezt is elmondtam, azonnal.
Hogy a könyv mindig a kérdező szívén keresztül válaszol.
Vagyis nemcsak arra adott tanácsot, milyen témáról tartsak előadást, hanem arra is rákényszeríttet, hogy a saját, személyes problémámat tárjam a közönség elé.
Nem tudtam elbújni az általánosságok mögé.
És ez így van minden igazán jó színházi előadással is.
Egy művész igazán csak arról tud beszélni, ami a személyes gondja.
Azt érzi és éli igazán.
Nagy színészek rendszerint személyes gondjaikat tárják a közönség elé – persze itt nem a hétköznapi, hanem a nagy, örök problémákra gondolok.
Minden igazi szerepjáték: önvallomás.
Ahogy minden vers az.
És egy zenemű is üresen szól, ha a karmester vagy a zongorista csakis a kottát játssza, és nem önmagát és a rejtett titkait mondja el a művön keresztül.
Minden élmény „Én vagyok” élmény.
És a közönség is csak akkor érzi, hogy valami történik aznap este, ha nem puszta tanúja, hanem átélője a történetnek.
Ha vele történik az, ami a színpadi hőssel.
Ő lesz szerelmes.
Ő lesz féltékeny.
Ő lesz magányos.
Ő hal meg.
Arról beszéltem, hogyan kerül az ember méltatlan helyzetbe. Mennyire sorsszerű, hogy oda kerüljön.
Hogy éljen benne. És hogyan próbáljon kikerülni belőle.
Magamnak is tanácsot adtam aznap este.
Nem tudom, észrevették-e.
De biztos, hogy különös este volt.
Most azt tervezem, hogy a következő évadban minden este megkérdem a Jóskönyvet.
Kísérlet is lesz, számomra.
És persze kockázat.
Teljesen az ihletre hagyatkozni: ugrás a semmibe.
Majd elkap valaki.

Müller Péter
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2020. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.