Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Krízis és katarzis


Kifejezetten katartikus jósjelek - vagyis éles, felforgató léthelyzet a Ji Kingben csak kevés van. Ilyen a Megújulás (42. Ko), az Eltávolítás (43. Kuaj), az Ellentét (Kuj 32), a Fény elsötétedése (36. Ji Ming), a Megvilágosodás (30. Li), a Munkálkodás az elromlotton, a Dörgés és az Újjászületés jósjele.

Lényegében azonban minden jel erről szól: a krízis, a katarzis és megújulás egymást követő, hármas sorshelyzetéről.

Ezek a lét örök ütemei.

Az ember a sötétben botorkál, megelégeli, megszenved a fényért - és lénye kivilágosodik.

De ez nem "végleges" állapot, mert minden újjászületés előbb-utóbb "megöregszik", s akkor ez a folyamat - talán magasabb szinten - újra kezdődik.

Ha valaki jól él, egy életen belül többször is meghal és születik újjá.

Belül mindenképpen. Amitől azonban ez a gyötrelmes történet a kínai gondolkodásban valahogy lágyabbnak tűnik, mint a mi, nyugati szemléletünkben, amitől úgy érezzük, hogy ezt a pokoljárást derűsebben teszik meg, az a taoista szemlélet "víz" szimbólumában rejlik. 

A mi nyugati szemléletünk keményebb és darabosabb.

Ami itt kialakul, kőkemény, anyagi formává dermed, szilárd lesz, s nehezen, fájdalmasan omlik szét.

Léthelyzeteink hamar megfagynak.

Szemléletünk, életformánk, szokásrendszerünk ránk dermed, s csak nagy szenvedéssel lehet lebontani. 

Ráadásul ehhez a megkeményedett formához körömszakadtáig ragaszkodunk.

Ez a krízis.

Hogy már menni kéne tovább - de leragadunk.

Félünk a változástól. 

"Inkább tűrni a jelen gonoszt, Mint ismeretlen veszélyek elé sietni!"

Ezt a mondatot a bölcs Shakespeare mondatja, Hamlet királyfival.

A krízis ezt a "tűrést", sőt, a kelleténél hosszabb tűrést jelenti.

A kínai Út - vagyis a Tao - szimbóluma a víz.

A folyó vize, az áradó, örökké mozgó, forrásból a tengerbe, tengerből az égbe, égből a földre, földből a forrásba ömlő, szüntelenül áramló és változó víz.

Maga a Ji King - a Változások könyve - azt tanítja, hogy a Lét nem egyéb, mint szüntelen változás.

Változás és átváltozás.

Minőségi és mennyiségi átalakulás.

Ha valaki ebben a szellemben - vagyis a Taóban - él, akkor valójában nincs is, ami megdermedjen, és azt a látszatot keltse, hogy ő most már így marad, és ebben a szoborban él majd örökké, mert az idő megállt.

A kínai festményeken látod, hogy csupa levegő és üres tér az egész; mindig és minden állandó mozgásban van.

Nehéz állóképben mozgást ábrázolni, de a kínai festők ezt teszik.

Az az érzésed, ha egy perccel később nézel a képre, mindent másképp és máshol látsz majd rajta.

Ebben a hajlékony, áramló és változásra kész lelki világban ritkábban történik meg a letapadás. 

Ritkább a csökönyösség, a ragaszkodás, a görcsösen összeszorított marok.

Ritkább a "Nem engedem!".

A széllel hajolni és a változással változni, az új körülményekhez alkalmazkodni - miközben az ember a saját, láthatatlan belső centrumát megőrzi - ez a keleti szemlélet stratégiája.

Ez harcművészetének a lényege is.

Minden pillanat meghal, és minden pillanat újjászületik. 

Ami nem változik - vagyis az Örök Jelen - a kettő között van.

Ahol a katarzis megjelenik a jósjelekben és az egyes vonásokban, az éppen ott van, ahol valaki a Taóból kiesik.

Nem hajlandó változni, áramlani.

Megfagy.

Vagy szembemegy a sorsával.

De még az ilyen helyzetekben sem erőszakos tettet javasol a Jóskönyv. 

Erőteljest igen, erélyeset is - de nem erőszakosat.

Wen király a börtönéből - a Fény elsötétedésének jeléből - vértelenül, kard nélkül, lázadás nélkül, csupán bölcsességének és hajlékony értelmének erejével szabadult ki.

S lett belőle más ember. 

És Kínából egy egészen más, új világ.

Ez az, ami számunkra idegen és mégis vonzó léttaktika.

Kínában az értelmetlen szenvedésben összetört, kőkemény egó nem olyan ismert, mint nálunk. 

A kereszten megfeszülő istenember sem.

A Ji King és maga Lao-ce is a bölcs elrejtőzést, a kivárást, a megfelelő időpillanatban való cselekvést tanítja. 

A keresztény hagyomány a Golgota véres és szenvedésteli drámájával indul.

A taoizmus pedig úgy, hogy a Bölcs éppen menekülőben van a "sötétség országából", amikor egy vámhivatalnok fölismeri őt a határon, és leíratja vele a Tao te kinget, ami a kínai élet őshagyománya lett.

Ebben a különbségben kétféle lelkület és létszemlélet tükröződik. 

Müller Péter
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.