Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Madarak


Érdekes dolog történt. Valaki tanácsot kért a Jóskönyvtől egy meglehetősen nyomasztó helyzetben. Látszólag megoldhatatlannak tűnő hivatali helyzetben volt. Hatalmi harcok, följelentések, éjszakai telefonok, árulások, pártütések - s mindezek nagy anyagi gondok közepette.

A helyzet emberünk egészségét fenyegette.

Vannak ugyanis helyzetek, amikor a menekülésnek vagy föladásnak az egyetlen útja, ha valaki beteggé teszi magát.

A Jóskönyvhöz azonban nyugodtan, összeszedett lélekkel nyúlt.

Kiterítette maga elé a bordó terítőt.

Megmosta a három pénzérmét, hogy semmiféle idegen rezgés ne zavarja a jóslás erőterét.

S utána elvégezte azt a szertartást, melyben megtisztította az étert minden zavaró szellemi hatástól, majd kérte a magas szellemvilág segítségét, s végül azt is, hogy a saját szíve nyugodjon meg, s nyíljon ki, hogy megértse a Ji King üzenetét.

Ezután következett a meditáció.

Ez általában tiszta, szemlélődő állapothoz vezette.

Elcsitultak benne a különféle rezgések, izgalmak és gondok hullámai. Addig sohasem kezdett hozzá az érmék kidobásához, amíg nem teremtette meg nyugalmát s ki nem nyílt benne az a rebbenetlen figyelő Szem, mely tisztán látja önmagát s meg tudja ítélni elfogulatlanul a jóslat valódi üzenetét.

Ez a bennünk élő Tanú szeme.

Csak lát - de nincs véleménye.

Csak figyel - de se nem fél, se nem reménykedik.

Csak néz és lát és várakozik.

Nehéz megteremteni magunkban a Tanú állapotát.

Nehéz csak látni s nem résztvevőnek lenni.

Nehéz úgy élni az életet, mintha nem velünk történne.

És olyan személytelenül nézni önmagunkat, mint ahogy másokat nézünk.

Általában azt szokott történni, hogy ha sikerül is megteremteni ezt a tiszta, szemlélődő békét, mire megszületik a jóslat, felütjük a könyvet s megkeressük a jósjelet, ez a nyugodt állapotunk megszűnik, kiesünk a meditációból, elvész a rebbenetlen tiszta benső tekintetünk, s visszatér újra a szorongás és a zűrzavar.

Ilyenkor csak egyetlen dolgot lehet tenni.

El kell olvasni az alapjel, a változó vonalak és az irányjel üzeneteit, s utána félre kell tenni az egészet.

S aztán elővenni újra.

Másnap, harmadnap, egy hét múlva.

Néha reggel, de ha kell, este is, lefekvés előtt.

Néha csak hosszú idő múlva bomlik ki előttünk az üzenet rejtett értelme.

Most azonban más történt.

Emberünk a meditációban hirtelen látni kezdett. Mint egy érzékletes álomban. Madarak közeledtek felé, rémisztő, fekete madarak. Halálmadarak? Nem tudta. Csak szálltak, repültek felé, mint egy horrorfilmben. Feketék voltak, s egyenesen az arcába, a szemébe repültek.

Hirtelen valami világosság támadt mögöttük, s a fekete madarak el kezdtek átlátszóvá válni. Mintha a felkelő nap átsütött volna a szárnyaikon.

Először csak a szárnyak kontúrjai lettek aranyszínűek, majd átlátszóvá váltak maguk a tollak s a madarak is, már nem tudták eltakarni a fényt, sőt, egyik-másik maga is fényleni kezdett.

Még mindig repültek, de már nem fenyegetően.

Már nem "halálmadarak", hanem egyre világosabb "fénymadarak" voltak.

Felkelt a nap mögöttük…

Itt, ezen a ponton "felébredt".

Megszűnt a meditatív állapota.

Kinyitotta a szemeit s kidobta az érméket, egymás után hatszor.

A jósjel, amit kapott, a 35-ös volt.

Ez a Haladás (Kibontakozás) jele.

A kínai képjel pedig azt mutatja, amint a felkelő nap fényében felröppennek a madarak.

"Felkel a Napod és minden kivilágosodik" - mondja a könyv. - Aki ragyogó napfényben erőt kapsz s magad is erősebbé válsz… Persze ilyenkor minden látható lesz, nemcsak a szép, a ronda is! De nem baj, legalább most látod és tudod, hogy a Fény erősebb, mint a sötétség."

De van itt még valami fontos: "A sötétség nem más, mint az a tévhit, hogy te világítasz. Pedig a fényemberek csak áteresztik magukon a fényt." Nem az övék, nem magukból kell csiholni, hanem csak befogadják a fényt, csak "átlátszóvá" teszik magukat, hogy lényükön keresztül a fény a világban megvalósulhasson.

És még ennél is fontosabb üzenet, hogy a "fény a sötétség legyőzéséből születik".

Vagyis hogy ilyen esetekben az akadályok s a sötét helyzetek kifejezetten üdvösek, mert legyőzésükből születik meg a világos helyzet s a kilátásos nyílt tér lehetősége.

Ebben a helyzetben nem kétségbeesetten kell küzdeni, hanem "hagyni a Napot felkelni" - vagyis tudni, hogy az idő, ha lassan is, de nekünk dolgozik.

Ez volt az üzenete a meditációban kapott víziónak s a jósjelnek is.

C. G. Jung azt mondja, hogy ha valaki a Jóskönyvet használja, tulajdonképpen a saját tudatalattijával kommunikál.

Itt is ez történt.

Barátunk lelkében már ott élt az üzenet.

De azt hiszem, a Jóskönyv értelmes szavai nélkül sem a meditációját, sem egy hasonló, álomban kapott információt nem tudott volna megfejteni.

Müller Péter
XII. évfolyam 2. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2018. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.