Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Mások megismerése


Ha a 61-es jósjelet kapod, fölmerül a gyanú, hogy nem jól ismered sem önmagadat, sem azt az embert, akivel a kérdésed kapcsolatban van. Most van itt az alkalom, hogy kinyíljon a szemed.

Nem tudom, szoktál-e meditálni képek fölött?

Ilyenkor nem nézni kell egy képet, hanem "belemenni", "képpé válni", s átélni azt, hogy én vagyok a kép.

Ez a jósjel, a Csung Fu, a Középpont Igazsága egyik kínai írásjele magát a "középpontot" jelképezi, a szívet, a magját, a tengelyét valaminek - a másik egy kotló madár lábának a képét. A tojás üres. A fénynek, melegnek kívülről kell éltetni azt a csírát, mely belül meg akar születni.

Születésre késztetni csak azt lehet bárkiben is, aki meg akar belőle születni.

Ahhoz, hogy ezt fölismerjem, tiszta középpont kell.

Elfogulatlan szív.

Mondok egy példát.

A gyerekedből csak azt tudod kihozni, ami benne rejlik, amit ő magából is ki akar hozni.

A magyar "nevelés" szó erről pontosan tud.

A gyereket nem tanítani kell elsősorban - hanem nevelni.

Növelni. Megnövelni azt, ami benne rejlik.

A tanítás egy tant ad át. Ismeretet.

A nevelés azonban kihozza azt, ami egy ember rejtett valója, hivatása, sorsfeladata.

Mindannyiunknak van egy igazi arca. Egy csírában is ott rejlik a kibontakozó növény végső formája. Idő kell hozzá, hogy lássuk, mi lett belőle. Egy embernél is így van.

Azzal a különbséggel, hogy az embert nem pusztán a külső, biológiai körülmények terelik a megvalósulás felé, hanem a szellemi igyekezete is. Az értelme, a gondolatai, az érzelmei és az akarata.

Ezért egy ember sokkal inkább el tud torzulni, mint egy növény vagy egy állat.

Egy állatnak nem kell "nevelnie" magát, hogy szép, izmos és fajára jellemző példány legyen. Ha nincs külső akadálya s a benne lévő ösztönt követi, mindez "magától" létrejön.

Egy embernél nem.

Egy embert ki kell "költeni" - ami azt jelenti, hogy ki kell hozni belőle mindazt a jót, tehetséget, szorgalmat, igyekezetet s valódi legszebb arcát, ami kellő nevelés és önnevelés nélkül "magától" sohasem születne meg.

Ennek a jósjelnek ez az üzenete: hallgass a szívedre.

Hallgass és figyelj, mit üzen a szíved!

Ki vagy?

Mi az életed értelme?

Mi a lényednek a benső igazsága?

Amihez hűségesnek kell lenned.

Ha erre akár csak egy sejtelem formában rátalálsz, azonnal megváltozik a viszonyod minden emberrel.

Még a szüleiddel is. Gyerekeiddel is.

Más szemmel fogod látni őket.

Ez a jósjel azt üzeni a kérdésedre, hogy nem látod egy helyzetnek vagy egy másik embernek a benső valóságát - mert a sajátodat nem látod.

Nem jó szemmel nézel.

Mivel önmagadat nem látod, másokat sem láthatsz valójában.

Mondok egy példát. Azt szeretnéd, hogy a gyereked sokra vigye az életben, jól tanuljon, jól vizsgázzon, legyen ügyes, csináljon nagy karriert, és lehetőleg ne olyasmivel foglalkozzon, amivel a mai társadalomban sem pénzt, sem igazi elismerést nem lehet elérni.

Külső mércét alkalmazol, mert "ismered jól az életet".

De mondjuk a gyereked nem azt akarja, amit te. Más dologgal akar foglalkozni, szerényebb életet akar élni, nincsenek meg azok a képességei, amiket te "belelátsz".

Másra született.

Lehet, hogy szegény lesz.

Vagy lehet, hogy a lányod nem megy férjhez, esetleg csak nagyon későn, nem szül gyereket - másképp lesz boldog, mint általában a nők.

Ha nem a benső szemeddel nézel, mindezt nem látod majd.

A külső elvárások szemével nézel. Nem a magad tekintetével, hanem a társadaloméval, mely manapság, mint tudjuk, beteg. És ha ezzel a szemmel nézed a gyerekedet, nevelni sem tudod igazán, mert olyasmit akarsz kihozni belőle, ami nincs benne, s amitől - még ha egy kényszer hatására valamilyen szinten meg is tudná csinálni - sohasem lesz boldog.

Ugyanez a kettős látás működhet egy párkapcsolatban is.

Azt szeretnéd, hogy a társad ilyen vagy olyan legyen.

De nem lesz soha.

Azon túl, hogy ez egy örök elégedetlenség forrása lesz majd közöttetek, mert nem azzal élsz, akivel szeretnél, hanem egy másik emberrel, aki nem ő és sohasem lehet, fölmerül párodban az a nem is alaptalan gondolat, hogy nem is őt szereted.

Ha valakit nem ismerünk, akkor nem is szerethetjük. Mert akkor nem őt szeretjük, hanem a belé vetített tévképzeteinkbe vagyunk szerelmesek.

A költés kínai írásjele tehát azt szimbolizálja, hogy a szívek titkos összeköttetése nélkül nem jöhet létre semmi. A tyúk szíve és a csibe szíve között nem érzelmi, hanem intelligens kapcsolat van: ismerem, aki a tojásban rejtőzik.

De erre csak az a "tyúk" képes, aki a saját szívét is ismeri - és a szívével lát.

Ismerd meg magad, s légy hű ahhoz, akit megismertél.

Müller Péter
XII. évfolyam 10. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.