Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Megújulás


Mindarról, amiről az előző oldalon beszélgettünk, szól a 49-es jósjel, a Megújulás.

Van ugyanis életünkben egy olyan pillanat, amikor megértünk arra, hogy valamilyen mélyen belénk ivódott és szinte a természetünkké vált tulajdonságunktól megszabaduljunk.

Van olyan sorshelyzet, amikor egy régi „program” átírható.

Amikor új emberré lehetünk.

A gyökeres változásnak eljött az ideje.

Ez az az időszak, amikor egy túlélt külső-belső helyzeten végre túljuthatunk. Amikor valamitől, ami eddig védett s óvott, mivel idejétmúlt, meg kell szabadulnunk.

Ez a Megújulás, a „Ko” sorspillanata.

Az előbbi oldalon kissé borúlátón ítéltem meg a mai ember változtatni tudó képességeit. Sok élettapasztalat tanított meg arra, hogy a kelleténél tovább tartjuk magunkon a „nedves pelenkát” – nemigen tudunk megújulni.

Ez már ott kezdődik, hogy sokan gyermekek maradnak – felnőttkorukban is. Nem tudnak felnőni, s hurcolják magukkal a gyermeki mentalitás és elvárások sokféle, régen túlélt tulajdonságait.

Van, aki kamaszkorában ragad le – vén kamasz marad élete végéig.

Van, aki nem tudja levetni magáról tevékeny felnőttkorának szerepét – nem tud békésen megöregedni.

De ezek csak életkorunk szerepei.

Sorolhatnám azokat a magunkkal hozott rossz tulajdonságainkat, melyektől egy életen át nem tudunk megszabadulni.

Mit mond erről a Jóskönyv?

Először is azt, hogy a Megújulás sorshelyzetébe akkor lépünk, amikor a helyzetünk tarthatatlanná válik.

Bármit tovább – csak ezt nem!

Ez a felismerés jelzi, hogy elérkezett az ideje egy gyökeresen megújító életkorszaknak.

Megválni a régitől – mondja a kínai bölcs – nagyon nehéz.

És fájdalmas.

Ezt tudnunk kell.

Magára a cselekvésre azonban – így tanítják – csak nagyon óvatosan és körültekintően kerülhet sor.

A régitől akkor lehet megszabadulni, ha az új megérett bennünk.

A jósjel képjele egy levedlett (lenyúzott) bőrt ábrázol – a kígyó megszabadul a bőrétől.

Ha elérkezett az újjászületésed pillanata, azt nemcsak onnan látod majd, hogy helyzeted tarthatatlanná vált, hanem onnan is, hogy benned az új élet és új ember feltételei megértek már.

A külvilág bármennyire türelmetlenül várja, egy kiscsirke csak akkor születhet meg, és a tojáshéjat, mely nemcsak börtöne, de érlelőhelye is, csak akkor szabad széttörni, ha belül már életképes, és „készen” van.

Előbb nem.

Ez nagyon lényeges tanítás!

A változást nem kívül kell végrehajtani, hanem először belül.

Ez az első lépés. A vedlés nem azt jelenti, hogy az állat letép magáról valamit, hanem hogy a túlélt rétegek alatt már új bőr rejtőzik, mely a régit ledobja.

Figyelj az időszerűségre – mondja a bölcs.

És akkor észreveszed a lázadás és a forradalom közötti nagy különbséget.

A lázadás csupán az „elegem volt!” állapotáról szól. Úgy akarom vadul és meggondolatlanul megszüntetni a régit, hogy az újra még nem vagyok kész. Én is éretlen vagyok s a helyzet is az.

Ezért minden lázadás elbukik.

Ilyenek a börtönlázadások. És sok nagy történelmi helyzetünk, melyet mi „forradalomnak” nevezünk, a Ji-king bölcsei szerint csak lázadások voltak.

Az igazi forradalmat nagy előkészítés, külső-belső munka előzi meg.

Átgondoltság. Nyugalom. Hit.

Megfontoltság – mely az új világot s új embert teljes mértékig megérlelte és előkészítette.

Nem elég megdönteni egy hatalmat – azonnal helyére kell ültetni az újat.

Az időszerűt. Egy tartósat. Egy másfajta életet.

És itt van a lényeg: az időszerűség felismerése.

Akkor kell cselekedni – nagyon határozottan s gyorsan –, amikor az újnak eljött az ideje.

Legyen szó egy túlélt jellembeli szokásról, szenvedélyről, kapcsolatról, munkahelyi váltásról vagy sorshelyzetről.

 A lázadások elbuknak – a forradalmak azonban győznek.

A gyökeres változásokat csak akkor szabad létrehozni, ha kívül-belül megérett az új.

„Térjetek meg – mondja János –, mert az idő elérkezett.”

Belül az ember már teljesen készen áll egy új életre – csak a régitől kell már megszabadulnia.

És ha ez így van, a tettünk nem lesz hisztérikus, görcsös. Nem lesz megfontolatlan.

Nem lesz vakmerő – inkább bátor.

Nem lesz erőszakos – hanem erős.

Nem lesz ösztönös – hanem tudatos.

Nem lesz szertelen és csapkodó – hanem pontos, érett, s minden részletében előkészítetett.

Így tud az ember megválni a régitől.

Mindig magadat kell először megváltoztatni – s csak utána a világodat.

Sohasem a körülményeken kell kezdeni – hanem önmagunkon.

A megújulás első mozzanata belső lépés – Isten felé.

Müller Péter
XIII. évfolyam 12. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2018. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.