Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Mester és tanítvány


Szepes Mária azt mondta: legjobban úgy tanul az ember, ha tanít. Nos, én ezeken a hasábokon a Jóskönyv használatára tanítom majd olvasóimat. Vagyis tanulni fogok tőlük: néhány döntő kérdés rákényszerít arra, hogy lelkem mélyéről előhozzam azt a választ, amit magam sem tudok.

„Lelke mélye” ugyanis mindannyiunknak bölcs. Ott olyasmit is tudunk, amit a fölszínen nem.

A Jóskönyv az eleven Mester szerepét tölti be életünkben.

Hogy ezt valaki úgy fogja föl, hogy lelkének mélyéről, önvalójától kap tanácsot, vagy pedig úgy, hogy a szellemvilág bölcs tanítómesterei sugallják a válaszokat: teljesen mindegy.

Lényeg, hogy a kérdező ismerje a Mester és tanítvány kapcsolatának lélektanát.

Ez pedig a következő:

A Mester olyasmit tud, amit a tanítvány nem tud, főleg, nem óhajt tudni. A tanítványnak az egója s nem Önvalója parancsol, s ezért működik benne egy elhárító mechanizmus. Számtalan trükköt ismer, hogy ne lássa, ne hallja, ne értse a választ, hogy a mesteri szavakat félreértse, vagy ne vegye magára.

Nyugalomra, személytelenségre, alázatra – egyszóval egy meditációs állapotra – azért van szükség, hogy részint a szívünket nyomasztó valódi kérdésünket föl tudjuk tenni, s hogy a válaszban rejlő figyelmeztetést meg is halljuk s magunkra vegyük.

Elmondok egy példát.

Z. M. lázasan, boldogan, kapkodva és remegve újságolta, hogy egyetlen nap alatt tizennyolc kérdést tett fel a könyvnek (!) Egy egész füzetet firkált teli a zaklatott idézetekkel, s arra kért, fejtsem meg, legalább a legfontosabb válaszokat.

Nyilvánvaló, hogy aki egyszerre ennyit kérdez, az egyetlen feladatot sem akar komolyan megoldani.

„Mi volt a legelső kérdésed?”

„Egy általános kérdés: hogy mondjon rólam valamit a Könyv. Milyennek lát?”

Nos, a válasz, amit kapott, a 7-es Jósjel volt, a Sereg.

„Rendet kell teremteni a zűrzavarból!” – üzenik a bölcsek. – „Rendet azért, mert a kihívásnak nem tudunk megfelelni. Zűrzavar lehet bennünk, rajtunk kívül, vagy mindkét helyen. Sok hang, sok akarat, sokféle érzés, gondolat – kell egy karmester, aki kellő eréllyel renddé szervezi a diszharmóniát A jel arra szólít fel: szedd össze magad!”

Z. M. boldogan újságolta, hogy „Stimmel a válasz, tényleg ilyen vagyok!” – de esze ágában sem volt ezt az alapvető tanácsot megfogadni s hozzáfogni egy komoly önfejlesztő munkához. Pedig a jel még arról is beszél, hogy olyan jövőbeli feladatok előtt áll, melyeket ilyen szétszórt állapotban képtelen lesz megoldani!

Íme itt az első törvény: a Ji-Kinget ha kérdezed, a sorsodat kérdezed.

A válasz nemcsak jó tanács, de SORSFELADAT.

Egy feladat pedig addig tart, míg nincsen megoldva.

Lehet egy nap – de akár egy egész élet is! (Bizony, gyakran végig húzzuk gubancainkat egy életen át. Egy-egy hibás „program” inkarnációkon keresztül kattog és működik, mert egónk hozzá sem fog az átírásához!)

Azt mondtam Z. M.-nek:

– Felejtsd el a másik tizenhét választ, melyeket mohó és kíváncsi kérdéseidre kaptál. Ezt a feladatot oldd meg először! Ebben a szétszórtságban meg se hallod magad, elfolynak az energiáid, egyszerre húszfelé figyelsz, s a lényeget meg sem hallod. Ez a jósjel arra figyelmeztet, hogy hamarosan olyan sorshelyzetbe kerülsz, amikor minden összeszedettségedre, nyugalmadra, önbizalmadra, benső, irányító „Kapitányodra” szükség lesz! Nemcsak benső lelki helyzeteidről, de életed külső körülményeiről is szól ez a jel – azért Jósjel! –, s ha nem szeded össze magad időben, a kihívásnak nem tudsz majd megfelelni!

És ekkor Z. M. elmesélte, hogy állásváltoztatás előtt áll. Mást akar csinálni, új dolgokkal foglalkozni, új területeket akar meghódítani.

A Jóskönyv szerint mindez lehetséges – de csakis akkor, ha a Sereg tanácsát megvalósítja.

Ha nem: megbukik.

Összeszedetten győzhet – szétszórtan megbukik.

Így függ össze a lelki tanács az életvezetési tanáccsal.

Az összeszedettség, benső centrumunk megtalálása mindig fontos.

De még sokkal fontosabb akkor, amikor egy nagy sorsfeladat előtt állunk.

Z. M. tehát Mesterétől nem általános jó tanácsot kapott, hanem egy fontos figyelmeztetést: „Olyan feladatot látok a jövődben érlelődni, melyet csakis összeszedett lélekkel, határozottan s nagy benső bizonyossággal lehet megoldani!”

A Jósjelben ott rejlik egyrészt a győzelem, másrészt a bukás veszélye is.

Ez a Ji-King másik titka: előre lát.

Még nincs itt – de látja, hogy jön.

S ezért nemcsak tanít – de fölkészít.

Figyelmeztet.

Remélem, találkozom majd Z. M.-mel a jövőben.

Hogy mi lesz vele, nem tudom, csak annyit: ha megvalósítja a mesteri tanácsot, akkor egy sikeres, összeszedett ember. Ha nem, akkor pörög tovább a zűrzavarban, melyet még életének kudarcai is terhelni fognak s még szétszórtabbá s zaklatottabbá teszik.

Müller Péter
VIII. évfolyam 4. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.