Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Mit üzennek a Jósjelek?


A Ji King legnehezebb s egyben legszebb feladata: lefordítani a Jósjelek üzenetét saját helyzetünkre.

Az égi Mintát le kell fordítani egy-egy hétköznapi, földi helyzetre.

Ehhez tudni kell a következőket:

A hat vonásból álló Jósjel nem egyéb, mint egy kódszerkezet. Egy dinamikus Minta. Teremtő erők Mintája, mely az adott pillanatban bennünk s kívülünk örvénylik. Kínaiul ezt úgy hívják: hsziang.

Mindaz, amit én a Jóskönyvben egy-egy jósjelről leírok, már példa és esemény, és taktikai tanács: sok-sok hasonló esetből összegyűlt tapasztalat.

De a lényeg, a hsziang, a genetikus kódszerkezet. Megpillantani, hogy a pozitív (jang) és negatív (jin) erők miféle erőszerkezete lappang s mozgatja lelkemet és sorsom örvényeit.

Elmondok két döbbenetes példát.

Az év elején ketten is kapták a 28-as Jósjelet.

Neve: „A nagy túllépése.”

Nézd meg az erőszerkezetét s látod, amiről a bölcsek beszélnek: a súlyos jang „tetőgerendákat” alig-alig tartja két gyenge jin erő. Ez egy olyan dinamikai állapot, mely sokáig nem tartható. Ebből valahogy ki kell lépni, mert összeroskad. Továbblépni – és itt jön a tanács – két irányba lehet.

Fölfelé, ha van egy magasabb célod (s ez az üdvös továbblépés), vagy lefelé, ha visszaránt a túlélt helyzet tehetetlensége (és ez a negatív megoldás, nem emelkedsz, hanem visszazuhansz).

Ennyi a tanács. S annyi még, hogy ebből az erőtérből kikerülni jól csakis valamiféle „hősiességgel” lehet. Az újért lemondani a régiről: önfeláldozás.

És most jön a két példa:

Sz. E. üzleti vállalkozónak bezápult az élete. Vállalkozása is pangott, mert megutálta a mai gusztustalan pénzhajszát, megállt, s ennek nemcsak az lett a pozitív következménye, hogy nem kellett részt vennie a „patkányversenyben”, de az a negatívum is, hogy kreatív erejét lebénította. Helyzete – úgy érezte – tarthatatlanná vált. Itt ugyanis egy roppant kreatív emberről van szó,

s a bezápult jang erők nemcsak hivatásában bénították, de emberi kapcsolatainak harmóniáját is akadályozták. (Az ilyen – ha nem él erejével – „nehéz emberré” válik.)

A Jósjel rádöbbentette, hogy szemléletén gyökeresen változtatnia kell. Rádöbbentette arra, hogy állapota tarthatatlan: vagy a virágzás, vagy a hervadás állapotába kerül, s amikor elolvasta a „lépj túl!” parancsát, rájött arra, hogy kreatív erejével igenis élnie kell – mert ez a sorsa.

S bár nem foglalkozik ezotériával, azt pontosan értette, hogy a „túllépés” minden esetben fejlődést jelent, igazi valónk felé tett lépést.

Sz. E. „túllépett” gátlásain, s földi értelemben harmonikusabb, „sikeresebb” emberré vált.

És most jön a másik példa.

A. P. egy lappangó betegséggel kórházi kivizsgálásra indult. Barátaival együtt sorsára kérdezett, s a Jóskönyv „A Nagy túllépése” jelével válaszolt.

Egyszerre mindannyian megsejtették: eljött az a pillanat, amikor ki kell lépnie ebből az inkarnációjából s vissza kell térnie szellemhazájába.

Szándékosan fogalmazom így a halált.

A Ji King ugyanis nemcsak földi életünk legkisebb, de „égi” életünk legmagasztosabb kérdéseire is választ ad: a Változások Könyvében nincs halál, csak átváltozás.

A. P. nem lepődött meg, amikor a vizsgálatok (az orvosok döbbenetére) kimutatták, hogy betegsége nem csupán súlyos, de gyógyíthatatlan.

A. P. megértette a Jel üzenetét: „Az Igaz Ember nem szomorú, ha lemond a világról”.

Azt mondják, megnyugodva, harmonikus lélekkel távozott. A két ember sorsa teljesen más, a hitvány jövendőmondás szempontjából homlokegyenesen ellentétes is – az egyik meggazdagodott, a másik meghalt –, de a két történet dinamikája mégis ugyanaz.

Mindkét helyzet tarthatatlan volt, mindkét helyzet továbblépésre, újjászületésre késztette a kérdezőt, sőt, még azt a tanácsot is adta, hogy „szorult helyzetéből nem akkor kerül ki jól az ember, ha menekül, hanem ha van valami úti célja”.

Úti célunk pedig mindig föntebb van.

Egy létkörrel, egy fénykörrel följebb.

Minden válság akkor oldódik meg, ha valaki fényesebb lesz általa.

Harmonikusabb, szellemibb.

Ezt üzeni ez a Jósjel, nem az egónak, hanem Önvalónknak, lelkünk szellemi középpontjának, vagy ahogy a könyv nevezi: az Igaz Embernek.

Meggyőződésem egyébként, hogy A. P. (betegségéhez, természetéhez képest!) azért lépett át a szellemvilágba ilyen könnyen s hamar, mert úgy döntött magában, hogy nem kell tovább maradni – menni akart.

Azt mondják, amikor elolvasta „A Nagy túllépése” jósjelét: megkönnyebbült.

Döbbenetes, de így van.

A Könyv megszólította lelke mélyén és segített neki távozni.

Az ő esete azonban a 28-as jel végtelen variációi közül csupán az egyik.

Maga a jósjel csak a támaszték nélkül s aránytalanul túlsúlyos jang erők helyzetéről beszél, s éppen azért, mert gyenge lábakon nagy súlyt hordozni sokáig nem lehet, az embernek azt sugallja, hogy ne erőszakosan (jang!), ne görcsösen (jang!), ne önfejűen s agresszíven (jang!) – de lépjen tovább.

A fejlődés nem egyéb, mint átváltozások sorozata, s ez megállíthatatlan.

A Nagy Túllépésben a „túllépésen” van a hangsúly, a túllépés „hogyan”-ján s művészetén – mert a helyzet statikája nem tartható.

A 28-as jósjel biztató azok számára, akik nem félnek fejlődni, fényesedni és szellemiesülni – s riasztó azok számára, akik azt hiszik, hogy az Úton meg lehet torpanni.

S ehhez még annyit kell hozzátenni:

a Könyv mindig igazi Valónknak üzen. Aki sorsunkat vállalta, s akinek hangját a hétköznapi élet zűrzavarában elfelejtettük.

Müller Péter
VIII. évfolyam 4. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.