Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Nincs jó és rossz jósjel


Gyakran kérdik tőlem, miért lesz a jóból rossz?
Kapok egy „jó” jelet, „jó változókkal”, és mégis egy „rossz” irányjel jön ki belőle.
Itt valamit tudnod kell.
Az ősi szemlélet szerint mind a 64 jósjel (kua) fontos.
Sorsminta.
Megkerülhetetlen léthelyzet.
A kamaszkorra nem lehet azt mondani, hogy „rossz”, csak azt, hogy van.
Benne vagy.
Meg kell élned.
Mint mindenkinek.
Nem lehet a „jó” és a „rossz” jelzőkkel minősíteni.
Át kell élned, meg kell tapasztalnod.
S épp annyi rossz van benne, mint jó.
Minden léthelyzet egyszerre szép és nehéz.
„Nincs a világon jó és rossz – gondolkodás teszi azzá” – mondja Shakespeare.
És ha a gondolkodás egoista, megjelenik rögtön a minősítés: ezt szeretem, ezt nem szeretem.
Mert nekem, az egómnak jó.
Szeretem a napsütést, a meleget, szeretem, ha nincs szél, és nem zuhog az eső és a hó.
És nem szeretem a borús időt, a hideget, ha fúj a szél, ha zuhog az eső és hófúvás van.
Ezek azonban egoista minősítések.
Ha termőfölded van, abból élsz, imádkozol az esőért, hogy magas hó födje a földedet. És kell a szél tisztító, termékenyítő hatása, akkor is, ha föl kell hajtanod a gallérodat és a füledre húzni meleg sapkádat.
A tao szempontjából minden jósjel: jó jel.
Amit megkülönböztet a Ji King, az a „hogyan”.
Ugyanabban a léthelyzetben megszégyenülhetsz, bajt hozhatsz magadra, s megállásra figyelmeztet, ha azt látja, hogy önös irányba mész.
Ha nem harmóniára törekszel és a sorsfeladatod megoldására, hanem az önös akaratod érvényesítésére. A „legjobb” jelben is elbukhatsz.
A „Bőség” vagy a „Virágzás” jelében csúnyán meg lehet bukni.
És a „Fény elsötétedése” idején olyan érlelő, gazdagító folyamatokon mehetsz át, mint egyetlen más jelben sem.
A Jóskönyvet olyan életművészeknek írták, akik sorshelyzeteiket meg akarják oldani. Nem véletlenül használják a keleti harcművészetekben, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy könnyű helyzet egyáltalán nem létezik.
Minden helyzet nehéz – a maga módján.
S mindegyikből kijöhetsz győztesen, de vesztesen is.
Nincs olyan pillanat, amely nem igényelne bölcs taktikát és éberséget. A legveszélyesebbek éppen a látszólag „jónak” tűnő helyzetek, melybe a harcos belealszik, belelustul, vagy éppen hiú
módon túlértékeli önmagát.
Minden jósjelben egy speciális sorsfeladat rejlik.
Azt kell megoldani.
Persze tudom, hogy mindenki nyerésre szomjas lélekkel fog hozzá a tanácskéréshez.
Épp azért fontos a meditáció.
Személytelenség kell.
Olyan tekintet, mely túl van jón és rosszon.
Hogy ne az önző énem, hanem az Igazi Valóm szemüvegén át pillantsam meg az életem jelenlegi helyzetét és a lehetséges jövőbeli alakulását.
A jóslatkérés hasonlít ahhoz az állapothoz, mint amikor valaki a hegedűjét hangolja.
Azt, hogy jól csinálja-e vagy rosszul, egyetlen dolog minősíti: a harmónia.
Addig kell hangolni, míg nem szól szépen a hegedű.
Nem azt keresem ilyenkor, hogy nekem mi a jó, hanem azt, hogy a zenének mi jó.
A harmónia nem egyéb, mint a láthatatlan törvényekhez való igazodás. A hegedűnek föltehetően nem jó, ha feszesek a húrjai.
Nem is tud sokáig ebben az állapotban megmaradni.
Mindig kiesik az összhangból.
Szeret ellustulni.
Kilazulni.
Lehangolódni.
Ugyanis – és most mondom a lényeget – a harmónia a világban nem tartós állapot.
Csakis a diszharmónia.
A harmóniát újra és újra meg kell teremteni.
Ahogy a nyugalmat is.
A békét is.
Ez nincs magától.
„Boldogok a békességteremtők…” – mondja Jézus.
Nem a békések – hanem a teremtők.
Ilyen munkára ösztönöz a Ji King sorstanácsadója.

Müller Péter
XVIII. évfolyam 5. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.