Müller Péter rovata

Vá­la­szol a Jós­könyv – Összehangolódás


Itt az ideje, hogy komolyabban beszéljünk a Jóskönyvről.

Vagyis arról, hogy a hétköznapi jelentése mögött van spirituális értelme is.

Minden tettünknek és minden pillanatunknak.

És ez az elsődleges.

Amikor az Evangélium azt mondja, hogy „először keressétek az Isten országát, a többi majd hozzá adatik”, lényegében a Ji King használatához is kulcsot ad.

Minden tettünknek lelki előzménye van.

És minden lelkinek egy még magasabb, szellemi előzménye is.

És ez a döntő.

A teremtés lényege, hogy van felettünk egy Idea-világ.

A kínaiak Ég-nek nevezik.

Itt minden megvan.

Minden lénynek, dolognak, hangnak, műnek, de tettnek az előzménye is.

Minden, ami itt a földön létrejön, ebből az Idea-világból száll alá és ölt testet.

Úgy mondjuk: „lesz valóvá”.

(Ez az Ige testet öltésének a misztériuma is.)

A „valóság” nem jó kifejezés, mert az Ideák Világa sokkal valóságosabb, mint ez a mi tapintható, megehető és megszagolható durva, anyagi világunk.

Aki a Jóskönyvtől tanácsot kér, lényegében azt kérdi: „Milyen Idea akar most megszületni bennem, általam és körülöttem?”

S mivel tudja, hogy az Ideák testbe öltözésének a legnagyobb akadálya maga az ember, azt is kérdi: „Hol és miben akadályozom meg az idea megvalósulását?”

Az ember egója olyan, mint egy önző asszony: nem akar gyereket.

Vagy ha akar, nem olyat, amilyent kap, hanem amilyen neki tetszik.

Nem akarja „megszülni” az ideát.

Nem akarja „világra hozni” azt, ami az égi szinten már eldöntetett.

Amikor bármit kérdezel, megmutatják neked az Ideát.

Azt a teremtési mintát, amiben már minden, számodra hasznos és időszerű sorshelyzet benne rejlik.

És ettől a mintától nemcsak a te lelked „terhes”, hanem veled együtt még sok emberé is, mert az égi világ törvényei között van egy olyan – talán a legfontosabb – törvény, amit egybeesésnek neveznek.

Ez azt jelenti, hogy az ideák között egy sajátos összehangoltság jelenik meg. Nemcsak egymás között, az Ég-ben, hanem velünk, a földiekkel is. Fönt összejöttek a teremtő ideák, s most meg is lehet szülni. Itt az ideje.

Az „egybeesés” törvényét a kínaiak jelképesen ahhoz hasonlítják, mint amikor a „felhők kiadják csapadékterhüket”.

Ez nem történhet meg sem előbb, sem később.

Csak akkor, amikor időszerű.

Az, hogy „eljött az ideje”, azt jelenti, hogy az egybeesések létrejöttek.

Sok mindennek kell összehangolódni, sok erőnek, léleknek, személynek, akaratnak kell összestimmelni, hogy valami megvalósuljon. Az élet nem magánvállalkozás.

Erről a titokról szól a 31-es jósjel, az Összehangolódás.

A múltkoriban barátaimmal meditáltunk. Csendben, zene nélkül. Csak egy vidám madárcsiripelést hallottuk, a közeli akácerdőből.

Én vezettem a meditációt.

 „– Figyeljetek a csiripelésre! – mondtam. – Figyeljétek meg, hogy minden madárka magának fütyül, de ugyanakkor »összefütyül« a többivel is. Mindegyiknek saját hangja van, de ez a többiekével összerezeg. Egymásnak is fütyülnek. Minden magány hív, válaszol, felel! Beszélgetnek, üzennek. S vannak közöttük önzők is, rossz fuvolások, akik csakis a saját nótájukat fújják. Rosszkor szólalnak meg. Süket a szívük. Nem tudnak összefütyülni. De ez a sok »külön« mégis egy egész koncertet ad, együtt!”

Meditáció után szellemi vezetőnk a 31-es jósjelet mutatta meg nekünk.

Ez volt a házi feladatunk.

Az Összehangolódás kínai képjele: kettétört tányérka két darabja összeillik – mert valaha egyek voltak.

 „A sors – mondja a jel – nem magányos, hanem közös vállalkozás. Ehhez társak kellenek.”

A feladatunk tehát pontosan az, amit a meditációban is átéltünk: az összehangolódás. Másokkal és önmagunkkal is. Maga a jósjel neve, a Hszien is azt jelenti, hogy „egység”, „együtt”. Az ember nem volt, és sohasem lesz magányos. Életének csak másokkal együtt van értelme. És ez az egység, ez az összehangolódás a saját lelkünkre is vonatkozik. Lélektani értelme, hogy saját lélekrészeinknek, de főleg egónknak és halhatatlan szellemünknek egységben kell lennie.

Ezt hívjuk úgy, hogy az önmagunkkal való jó viszony megteremtése.

Ebben a jelben kell „összefütyülnünk”.

Szellemi szemekkel nézve ez az egység a szellemvilágban már összejött.

Az ideák világában már megtörténtek az egybeesések.

A földön még nem.

Amiről most szó van, az a kínai sors (Ming) értelme.

Ugyanaz, mint az imádságban, a „Legyen meg a te akaratod!”, vagy az „amiképp a mennyben, úgy a földön is” jelentése.

Fent, a láthatatlanban már megtörtént az „összehangolódás” – de nem biztos, hogy az ember élni tud ezzel a lehetősséggel.

Önzéssel, egoizmussal, „én-akarattal” útját tudjuk állni a megvalósulásnak.

Ez nemcsak a kínai jósjel, de a jézusi tanítások lényege is.

Az emberi egónak megvan az a lehetősége, hogy az isteni akarattal szembeszegüljön. „Amit az Isten összekötött, ember ne válassza széjjel!” – mondja Jézus. Mert megteheti. Módjában van. Ha egónk nincs „összehangolódva” a Felsőbbrendű Énünkkel, meg tudja gátolni a sors megvalósulását.

Müller Péter
XIII. évfolyam 8. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.