Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Shen


Ez a Jóskönyv legmisztikusabb fogalma. A legősibb, legalapvetőbb szava.

Már-már úgy kezelik, mint egy ősi világból itt maradt, primitív hiedelmet, melyet ma nem kell komolyan venni, a könyv a nélkül is megáll a lábán.

A shen azt jelenti: szellem.

Ebben az esetben egy tanító szellemet jelöl. Ha kérdést teszel fel a könyvnek, ő válaszol.

Mi azt mondjuk inkább, a saját tudattalanunk, benső önvalónk üzen - nem hiszünk a szellemvilágban. Nem hiszünk abban, hogy a földi léten túl létezik egy magasabb világ. S főleg abban nem, hogy ez a világ kapcsolatban áll velünk. Hogy van ez?

Először is, ilyenkor eláruljuk, nem azt, hogy nem hiszünk az ősi hiedelmekben, hanem azt, hogy nem vagyunk igazán keresztények.

A Szent Szellem - vagy ahogy megbocsáthatatlan tévedéssel valaha fordították, a Szentlélek - a keresztény tanítás alapja.

Keleten a hagyomány élő lánca működött: élő mester élő tanítványnak adta tovább a tant.

Hiteles ember hiteles embernek.

Ez eleven láncolat, s éppolyan szerves, mint a genetikai örökség, melyet csak test adhat át testnek.

Nálunk nem.

Jézus Szent Szellemet ígért.

Ő fog majd tanítani benneteket! Ő mondja meg, hogy a bajban, szorongatott helyzetben mit tegyetek, mit mondjatok.

Saulnak nem volt mestere. Illetve, aki volt, egy neves zsidó rabbi, annak a tanításait nem követte.

Hirtelen Jézus kezdett élni benne - útközben ugyanis hangot hallott, egy misztikus érintést érzett, elvesztette az eszméletét, s amikor visszanyerte, más emberré vált.

Pál lett belőle.

Pál megtérése a kereszténnyé válás, a metanoia tipikus lélektani folyamata.

Ha egyáltalán "folyamatnak" lehet nevezni egy rövid ideig tartó, "villámszerű megvilágosodást".

De ez nem mester-tanítvány kapcsolat eredménye volt, hanem egy transzcendens, szellemvilági érintésé.

Minden valódi keresztény valamilyen szinten érez, lát és hall. A hangra figyel.

S ha máshol nem, a misében találkozik a Szent Szellemmel.

Ha igazi a mise.

És ha valódi pap celebrálja, és valódi a hívő.

A shennek a mi világunkban nagyon ismerős fogalomnak kellene lenni.

Nem az, sajnos.

Pedig a művészetünk is így működik.

Inspiráció kell hozzá.

Nemcsak egy mű megalkotásához - a befogadásához is.

Az inspiráció azt jelenti, hogy szellemmel megtelítődni.

Lényegében ez médiumi állapot.

Az ember befogad valamit, ami magasabb rendű, mint a saját tudatszínvonala.

Vásáry Tamás világhírű zeneművészünk, aki ezzel tökéletesen tisztában van, sokat beszélt nekem arról, hogy egy jó koncertnél a művésznek többnek kell lennie, mint hétköznapi önmaga.

Éreznie kell a sajátos jelenlétet.

Ilyenkor ő médium.

Eszköze valami szelleminek.

Eszköze Mozartnak, Chopinnek és Liszt Ferencnek.

Eszköze a muzsika szellemének - mert az is van.

A zenének is van shenje, akit hallani, érteni s megszólaltatni kell.

Így vagyunk a Jóskönyvvel is.

Csakis ihletett állapotban halljuk a szavát.

Akkor értjük csak igazán - mert amit a shen üzen, az túl van a hétköznapi, "józan eszünk" színvonalán.

A shen belénk lát.

A múltunkba lát.

A jövőnkbe lát.

Léleklátó.

Aki a shent nem hallja s nem érti, az olyan, mint az ihlettelen zenész vagy az inspiráció - tehát valódi beavatás - nélküli pap.

Csak a szavakat olvassa. A mondatokat.

Nem érzi az "érintést".

Nem érzi, hogy egy nálánál bölcsebb és tisztább entitás súg neki.

Nincsenek fülei a "hallásra".

Ezek Jézus szavai - de a kínai képjelek között ez a legszebb és legragyogóbb: egy nagy fül, akinek súgnak.

Ez a bölcsesség.

Nem a fejünkbe összezsúfolt tárgyi tudás, hanem a magasabb világ meghallásának a képessége.

Müller Péter
XV. évfolyam 7. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.