Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Sürgős üzenet


Üzenem mindenkinek, aki a Jóskönyvet használja: Az első lépés: kérdezünk tőle. A második lépés: megértjük, mi a feladatunk. A harmadik lépés: megoldjuk (vagy nem oldjuk meg) a feladatunkat. Ez a három: egy.

Tehát amíg egy feladat nincs pontosan "megértve" s főleg megoldva, a Jóskönyvtől tovább kérdezgetni nem szabad s nem is érdemes.

Ilyenkor ugyanis úgy viselkedünk, mint a ravasz diákok: ahelyett, hogy megoldanánk a házi feladatot, vizsgáztatjuk a tanárt.

Elmondok egy riasztó esetet.

Ez mindjárt a könyv megjelenésének első hetében történt.

Egy olvasóm elém tett egy egész teleírt füzetet. Egy hét alatt negyvenhét kérdést tett föl a könyvnek, miközben elmondta, hogy ezek között a legfontosabb egy bizonytalanul alakuló állásügyére vonatkozott. Lelkesen és lázas kapkodással teleírt sok-sok oldalt, s amikor találkoztunk, boldogan elém szórta az egész megfejtetlen kérdés- és válaszhalmazt. Arra kért, hogy legalább a legfontosabb kérdéseire segítsek megtalálni a választ.

Elmondtam, hogy az ő lelkének és sorsának ismerete nélkül, csupán a könyv válaszaiból - tehát az alapjel, a változó vonalak s az irányjel ismeretében - senki sem tudja helyette megfejteni a könyv üzenetét.

A Jóskönyv ugyanis nem objektív, hanem szubjektív tanácsot ad.

Nem általában mindenkinek, hanem csak neki szól!

Ha másvalaki ugyanezt a jósjelet, ugyanezeket a változókat s irányjelet kapja, egészen mást fog jelenteni számára, mert más az ember és a lélek, aki kérdezi.

Ugyanennek a jóslatnak, még akkor is, ha pontosan ugyanazok a meghatározói, százezerféle megfejtése lehet. Annyi, ahány kérdező van a világon. Mert csak neki szól. És ő - a személy - nem szériagyártmány, hanem Isten egyedi példánya, akinek életét ugyanaz a válasz egészen más helyen szólítja meg. Ezért ha nem ismerek valakit, hiába küldi el levélben a kapott jóslatát, mint valamiféle orvosi leletet, nem tudom megfejteni, mert nem tudom, hogy mindezzel neki mit üzen. Az analógiák végtelen sorában melyek azok, amik rá vonatkoznak.

A Jóskönyv önismerethez s emberismerethez segít.

De azért valamennyire ismerni kell magunkat, s azt is, akinek tanácsot akarunk adni, mert a spirituális világban "általános tanács" nem létezik, csak személyes.

"Általában" azt se mondhatom, hogy fogadd el a sorsodat - bár ez "általában" igaz -, mert nem tudom, hogy éppen te miért és milyen módon nem fogadod el a sorsodat. Esetleg nem is tudsz róla, hogy nem fogadod el. Minden csapda, melybe beszorul a lábunk, nagyon speciális szerkezet, rángatni nem szabad, mert csak megsebezzük magunkat, vagy még jobban beleszorulunk.

Bár vannak hasonlóságok, de azért minden gubanc: egyéni!

És minden válasz: egyénre szabott.

Akkor is, ha nem egyéb, mint egy jin-jang információ. Ez az egyszerű "genetika" nagyon is bonyolult, egyéni lelkületet és problémát jelöl.

És most jön az, amit el akarok mondani.

Olvasómtól, aki elém tette telifirkált füzetét, megkérdeztem, mi volt az a legelső jósjel, amit kapott?

Ez ugyanis a döntő.

Az alap.

A lényeg.

A házi feladat.

A megkerülhetetlen sorsfeladat.

Ő a 7-es jósjelet, a Sereg jelét kapta változó nélkül.

"Rendet kell teremteni a zűrzavarból! - mondja a könyv. - Rendet azért, mert a kihívásnak nem fogsz tudni megfelelni. Az élet: küzdelem. S a küzdelmet győztesen megvívni csakis összeszedett lélekkel, szervezett erőkkel lehet. Sok hang, sokféle akarat, vágy, késztetés, gondolat – kell egy karmester, aki kellő eréllyel renddé szervezi benned a diszharmóniát! Kihívás előtt állsz. Erős, látó lényedre van most szükséged, benső kapitányodra, aki kitartással és eréllyel életedet megszervezi. Szedd össze magad! Ha nem: megbuksz. Szétfolysz. Legyőznek. Vállalkozásodnak nem tudsz megfelelni."

Ő ezt a leendő állására kérdezte, de - mivel ez volt a sorsfeladata - a választ egész lényére, életére kapta.

Amikor találkoztam vele, ez a feladat egyáltalán nem volt megoldva.

Sőt, tovább kapkodott, kérdezgetett, dobálta az érméket, s firkálta teli a füzetét immár teljesen lényegtelen mondatokkal.

Minden olyan "jó tanács" ugyanis, mely nem a sorsmegoldás útjára vezet, teljesen fölösleges, sőt, egy ilyen szétszórt lelkület számára kifejezetten kártékony is.

Vagyis emberünk az első jó tanács után vakon rohant tovább, s zaklatottan pörgött és ziláltan kapkodott - el tudom képzelni, hogy egy ilyen ember, még ha tehetséges is, mennyire alkalmatlan még egy olyan feladatra, mely nemcsak felkészültséget, de lelki összeszedettséget követel.

Nem értette meg a Jóskönyv üzenetét.

Vagy nem akarta megérteni.

Mert ilyen is van.

A leendő állására kérdezett ugyan, de a választ egész lényére, sőt egész életére kapta, ugyanis lelkünkben nincsenek külön-külön fiókok, ilyen címekkel, hogy "Magánélet", "Szerelmem, Jucikával", "Lakásügyem kimenetele", "Peres ügyem alakulása" stb. stb. Mert itt a kis kérdések a nagy kérdésekkel titokzatosan összefüggnek. Életünk földjén különféle pontokon lehet kutat ásni, de a talajvíz, bárhol tör föl, ugyanaz lesz.

Ezért sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bármilyen kicsiny vagy "nagy" kérdésről van szó, a Jóskönyv mindig az egész embernek válaszol.

Minden válasz egész lényünknek, egész lelkünknek szól.

S ezért az első válasz, a legelső válasz mindig döntő és alapvető. 

Müller Péter
XI. évfolyam 7. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2020. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.