Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Ta Csu


Érdekes módon az utóbbi napokban sok barátom kapta kérdésére a Ta Csu jelét.

A nagy erő összegyűjtése”.

Amit ebben az állapotban meg kell érteni és főleg valósítani, az az érlelődés titka.

Egy olyan sorsfázis, melynek lényege a megérés valami lényeges külső-belső nagy dologra.

Amikor fedő alatt fő a húsleves, a Ta Csu jósjelének a különféle állapotait éli át.

Ilyenkor puhulnak meg a dolgok, lesz ehetővé a hús, a zöldségek. Ez az az idő, amikor összefőnek a nyers elemek, s kialakítják együtt azt a különösen finom és tápláló ételt, amit annyira szeretünk.

Külső életünkben ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy bár teli vagyunk erővel és késztetéssel, de külső akadályok mindezeket nem engedik felszínre törni.

Ott a fedő!

Mi akadálynak éljük meg, de ha a Ji King bölcs szellemeinek súgását hallod, megérted, hogy ezek az akadályok érted vannak. Miattad nem történhet minden úgy, ahogy szeretnéd, miattad késik a megvalósulás. Az emberek azért állnak az utadba, hogy téged segítsenek. Ők játsszák a „fedő” szerepét.

Egónk - mivel nem hajlandó elfogadni az érlelődés folyamatát – nem szereti az ilyesmit.

Ki akar forrni, ki akar törni a helyzetből.

Ha ez sikerül, soha a lelkünk nyers ösztöni részei, soha a múltból hozott félelmeink, traumáink, rossz természetünk nem minősül át, nem „fő meg”, nem leszünk azzá, amivé lennünk kellene.

A korai kitörés pedig kudarcot hoz az életben vagy félsikert Az időszerűség a Ji King egyik alapszava Nem időben cselekedni pedig a legnagyobb hiba Itt az ember ellenállhatatlan késztetést érez - mivel teli van nyers erőkkel -, hogy túl hamar cselekedjen.

Nem ismeri föl, hogy az idő neki dolgozik.

Türelmetlen.

Nem látja, hogy a nagy akció pillanata csak akkor érkezik el, ha a külső-belső feltételek már megértek rá.

De ez a pillanat nem most van.

És erre a pillanatra nemcsak várni kell, hanem meg is kell érni rá.

Azért késik, mert éretlenek vagyunk rá.

Mi is, és gyakran a külső körülmények is.

A jósjel nem csupán türelmes várakozást tanácsol, hanem fölismerését annak, hogy ebben az időben meg lehet „főni”, „puhulni”. Ilyenkor lehet olyan tulajdonságainktól megszabadulni végre, melyet régóta nem szeretünk magunkban.

Ha ezt nem ismerjük föl, ha lázadunk a nehézségek és akadályok miatt, ha nem ismerjük föl a visszatartás nagy áldásait, és mégis a nyers erőinkre hagyatkozunk, könnyen a koraszülés állapotába kerülhetünk. Minden valódi nagy dolog létrejöttéhez idő és klauzúra kell.

A mag, a magzat, a gondolat és a lelkünk sok értékes tulajdonsága ilyenkor érlelődik. Minden benne van már, de rejtve, formálatlanul, éretlenül.

Amit ilyenkor tennünk kell, nem más, mint fölismerni az érlelődés nagy időszakát s tudatosan vállalni - és örömmel vállalni - ezt a sorsfázist.

Az idő nekünk dolgozik.

Minden jelen pillanat a jövőért van.

Csakis ott teljesedünk ki.

Feltéve, ha a Ta Csu feladatát sikerrel megoldottuk.

Ezt is fontos most tudni: hogy a jelen pillant szent és fontos – mert a jövőért dolgozik.

Látni, érezni és tudni kell a jövőt - de nem szabad rohanni utána.

Én akkor kaptam utoljára ezt a jelet, amikor az Öröm Könyvemen. Dolgoztam.

Tudtam, hogy messze van még a cél, és sok munkám van még hátra.

De mindennap igyekeztem látni a célt!

Láttam azt a pillanatot, s imaginációm képében állandóan megjelent az az örömteli állapot, amikor majd a művemet befejezem.

Amikor majd világra szülöm.

Tudtam, láttam, elképzeltem.

De mivel ezt a jósjelet kaptam, azt is tudtam, hogy a célomhoz nem egyetlen nagy ugrás, hanem sok-sok hónap és nap és óra kis lépései vezetnek.

Rengeteget kellett a szövegen finomítani.

Újra és újra gondoltam minden mondatot és gondolatot.

Ezt a viszonylag könnyű könyvemet nagyon nehezen írtam.

A „Kígyó és kereszt” szinte kiszaladt a tollam alól.

Ezt azonban csiszolni, formálni kellett, minden kis fejezetet külön-külön.

Remélem, nem látszik rajta.

Ahogy egy gyermeken sem látszik, hogy könnyű vagy nehéz terhesség után jött a világra.

Ez attól függ, hogy a jövő milyen erőtérben, milyen sorsmintába születik.

S ha már a példánál tartunk: vannak húsok, melyek lassan puhulnak és sokáig főnek.

Ebben a jelben nemcsak az életünk, de elsősorban mi magunk alakulunk.

És ezt tudni kell.

Minden sportoló barátom tudja, hogy a versenyeken elért diadalok az edzések szürke, kemény és unalmas munkája során dől el - ahol test és lélek önmagát érleli, miközben a győzelem vízióját egy pillanatig sem veszti szem elől.

Ez a Ta Csu titka.

Müller Péter
XIV. évfolyam 2. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.