Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Táplálás


Az előző oldalon az ember sokrétűségéről beszélgettünk. És most itt van egy igazán "sokrétű" jósjel. Nagyon nehéz megfejteni. Ez a 27-es, a Táplálás jele. Testi értelemben ez az evés. Ez az egyszerűbb síkja. Lelki síkja már bonyolult.

Itt azokról a rezgésekről van szó, amire az ember ráhangolja magát, mert az ember nemcsak élelmet és levegőt, de érzéseket is vesz magához, félelmet, szorongást vagy éppen jókedvet.

A könyvek, a színházi előadások, filmek és tévéműsorok például "lelki táplálékot" jelentenek. Minden, aminek az ember odaadja magát, olyan, mintha megenné. A zene, a vers, az újsághír, de még a reklám is.

Ahogy a testünk valamit magához vesz, megemészt és magába épít, ugyanúgy "eszik" a lelkünk is. Betűket, híreket, képeket, külső benyomásokat. 

Vigyázni kell, mert amit az ember "megeszik", azzá lesz. Beléje épül. Áthangolja. És előbb-utóbb a benyomásaira hangolódik, olyanná válik, mint amilyenné a világ hipnotizálja. 

Az ősi szemlélet a szavakat is tápláléknak tartja. Minden szó, amit az ember meghallgat, sőt az is, amit kimond: táplálék.

Szavakat eszünk. Gondolatokat. És itt, az analógia szerint, a kimondott szavaink is táplálják az életünket. Az "evés" fogalmától tehát itt már nagyon messze járunk.

Szellemi, lelki táplálékról van szó. És ez érdekes módon kölcsönös.

Nemcsak az táplálja a sorsomat, amit magamba "beveszek", hanem az is, amit kiadok: minden ember egyszerre eszik, és őt is eszik, mint a szoptatós anyát.

Azonfelül, mivel minden jósjelnek van dinamikája és erőszerkezete is, mely a jin és jang összhatásából keletkezik, itt azt látjuk, hogy az alsó, kitörni akaró Dörgés jelét a felső Hegy jele súlyosan lefogja. Hasonlóan ahhoz, ahogy a földbe esett mag a föld súlya alatt dúsul, feszül, érlelődik – és táplálódik.

Ebben a jelben főleg nyugalmat kell enni. Meg kell érni valamire.

És az érési folyamat nemcsak azt jeleneti, hogy kibomlik az, ami bennünk rejlik, hanem azt is, hogy mindaz belénk szervül még és jövővé válik, amit a növekedés során kívülről magunkhoz veszünk.

A táplálkozás ezotériája a keresztény misztika szíve.

"A mindennapi kenyerünket add meg ma!" - vagyis az imádság egyik alapgondolata csak akkor érthető, ha tudjuk, hogy Jézus egy másik helyen azt mondja: - Én vagyok az Élet Kenyere. 

És az utolsó vacsoránál is, ugye, emlékszel, azt mondja a kenyérre: - Ez az én testem.

És a borra: - Ez az én vérem.

No, most ha emlékszel mindarra, amit az előző oldalon mondtam, ezek a mondatok érthetőek lesznek. 

Az ember többdimenziós lény.  Több létsíkon él - egyszerre. És a folyamatok is több síkon játszódhatnak le.

"Az vagy nekem, mint testnek a kenyér" - mondja szerelmének a költő. És ez csak egy hasonlat. Nem csupán a testi, hanem a lelki világra is vonatkozik. Jézus azonban nem hasonlatot mond.

Nem azt mondja, hogy a bor "olyan, mint" a vérem, vagyis, hogy hasonlít rá, hanem azt, hogy ez maga az. Nem hasonló - hanem egy magasabb létsíkon azonos vele. 

Ami az anyagvilág sűrű földszintjén Bor - az a szellem égi síkján életadó Vér.

Aki csak piál, az csak a "földszinti" bort issza, s berúg tőle. De aki a szellem szintjén veszi magához a bort, ahol ez a magasrendű Élet vére, az egy szellemi vérátömlesztést kapott. 

A Krisztus-tudat vére kezd csörgedezni az ereiben, s ez egy egészen másfajta, isteni, szeretettel teli önfeledtséget, mámort ad.

Így vannak egymásba csúsztatva a jelentések.

Valójában ezeket éppúgy nem lehet szétválasztani, ahogy a szellem-lélek-test egységét sem lehet. 

Más kérdés, hogy tudatunk képtelen az egészet egyszerre befogni, s csakis azon a szinten tud eligazodni, amelyet valóságosnak vél. Ezt nevezzük valóságszintnek.

Itt látok, s itt tapasztalok. Ez az én világom. 

Ami ez alatt vagy fölött van, arról nem azt mondom, hogy nem érzékelem, hanem azt, hogy nincs.

A Táplálás jelét azért nehéz megfejteni, mert ahhoz tudni kellene, melyik szinthez szól. 

Müller Péter
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.