Müller Péter rovata

Válaszol a Jóskönyv - Túlvilági kapcsolat


Egyszer beszélnünk kell végre erről is.

A Jóskönyvet úgy írtam meg, hogy azok számára is használható legyen, akik nem "spirituálisan" gondolkodnak, s akiknek az életről s a lélektanról való műveltségük ott tart, ahonnan C. G. Jung is megközelítette ezt a könyvet.

A szinkronicitás és a tudattalan tartalmaink tudatossá tétele: ezek azok az alapfogalmak, amelyek a tudós Jung számára is elfogadható kategóriákat jelentettek.

Vagyis, hogy az érmék esésének a véletlenszerűségét nem ok-okozati, hanem az egybeesések törvényei irányítják.

És a jósjelben az ember saját tudattalan tartalmaival szembesül.

Ez mind igaz.

Az egybeesések, vagyis az, hogy a benső lelki folyamatok és a külső események szinkronban vannak.

Az is igaz, hogy az érmék esése az adott időpillanattal s a kérdező belsejével szinkronban van.

Valójában azonban a Ji King az ősi időkben a szellemvilággal való kapcsolatot jelentette.

A jósjeleket a Mester-szellemek adják.

"Shen" - így hívták azt a Szellemet, aki a láthatatlan világból segíti a kérdezőt.

Ez nagyon hasonlatos a keresztény Szentlélekkel (helyesen: Szent Szellemmel) való kapcsolathoz.

A kérdező valaha tudta, hogy a Mesterével lép kapcsolatba.

S úgy fogadta a jel tanácsát, mint szellemi Mesterének útmutatását.

Ezért volt fontos a jóslás előtti szertartás.

A rítus.

A füstölők, a gyertya, a meditáció - vagy az imádság.

És azok a mudrák, tehát jelképes idéző kézmozdulatok, melyek a szertartás részei.

Itt nemcsak arról van szó, hogy meditatív állapotba kell kerülnünk.

Nemcsak arról, hogy hallani kell benső önmagunkat.

Hanem ez a szellemvilág magas köreivel való kapcsolatot is jelentette.

Ehhez meg kell tisztulni.

Sőt, meg kell tisztítani azt a légkört, mely a kérdezőt körülveszi.

A láthatatlan világgal való kapcsolat nem veszélytelen.

Azért nem, mert vannak földközeli, ártó szellemek is.

Olyanok is, akik nem rossz szándékból, de merő ostobaságból vagy tudatlanságból vezetik félre a kérdezőt.

A csatornák megtisztítása egyszerre benső és külső feladat.

Egyfajta ráhangolódás.

Rádiós kifejezéssel a vétel tisztaságának megteremtése.

Hogy azt az "adást" hallja, ahonnan a viszonválasz megszületik.

Megfelelő rituálé nélkül ez lehetetlen.

Nemcsak azért, mert mi magunk hallunk zavarosan, hanem azért is, mert nem az igazi Adást halljuk.

Akik járatosak az ősi mágikus szertartásokban, akár a magyar táltos-, akár a kínai, indián vagy ázsiai sámánszertartásokban, tudják, hogy ezek csakis megfelelő előkészületek után és magas tisztaságfokon működnek.

Különben nem.

Ezek lényegében beavatási szertartások.

Ahogy a Ji King megkérdezése is az: sorsbeavatás.

Hozzá kell tennem azok számára, akiknek ez túl "pogányul" hangzik, hogy a keresztény mise is hasonló elven és céllal működik.

Az istenivel való kapcsolat fölvételéről van szó.

Ez gondos előkészületet, odaadást, megtisztulást és időt igényel.

A jóslásba nem lehet csak úgy "belekapni".

Nem lehet "felütni a könyvet".

Még akkor sem, ha néha meglepően találó választ kapunk.

Hebehurgyán, félvállról, szétszórtan, vagyis teljes odaadás nélkül nem szabad a sorsunkról kérdezni.

Méltatlan módon nem szabad és nem is lehet az istenivel beszélgetni.

Akinek nincs ideje önmagára és a sorsára: az ne is kérdezzen semmit.

A mai, profán világ ezt nem érti.

Amikor egy mobiltelefonnal mindenki elérhető, miért ne hívhatnám föl az Istent?

Azért, mert nem válaszol.

Amilyen mélyről jön a kérdésed, olyan magasról jön a válasz.

Ha lelked gyökeréből, szíved belsejéből kérdezel, akkor a magasabb szférákig is elhallatszik a kérdésed.

Különben nem.

Egód zaja nem hallatszik odafönn.

Tisztelet.

Áhítat.

Alázat.

Odaadás.

Figyelem.

És türelem.

Ezek az alapjai a Jóskönyv használatának.

Müller Péter
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.