Müller Péter rovata

Válaszol a jóskönyv - Vu vej


Az ősi kínai gondolkozás legfontosabb fogalma. 

Számunkra már alig érthető.

Úgy fordítják: „nem-cselekvés”.

A Ji King állandó „harci stratégiája”, s rendszerint úgy magyarázzák - hibásan -, hogy „nem kell csinálod semmit”.

 „Hagyd, hogy magától alakuljon.”

 Van is egy ilyen Csuang-ce idézet: „A dolgok élete olyan, mint a vágtató lóé.

 Hogy mi a teendő? Hagyd, hogy minden magától alakuljon.”

 Mégse lehetne nagyobb hibát elkövetni, mint ha ezt úgy értelmeznénk, hogy passzivitás.

 Többféle cselekvés van.

 Az első: a jang cselekvése.

 Ez az aktív tett. Első szándékú, kezdeményező, behatoló, vezető, spermatikus, elektromos, „férfias” tett.

 A második: a jin cselekvése.

 Ez a befogadó, szívó, magnetikus, vonzó, másodszándékú, passzív, „női” tett, mely gyakran erősebb, mint a hím aktivitása.

 A harmadik: a „zavaros vagy önző cselekvés”.

 Ez a „kis embernek”, a „közönséges embernek”, az egónak a tette. Lehet jang és lehet jin is. De bármelyik is, a jellemzője, hogy nem időszerű, önös, görcsös, elvakult, lusta vagy túlságosan türelmetlen.

 Túl aktív, vagy túl passzív.

 Az önös tett nem egyezik az „Ég akaratával”.

 Az ember ilyenkor a saját akaratát akarja rákényszeríteni az eseményekre.

 Teheti ezt „női”, jin, passzív, vagy „férfias”, jang, aktív módon, teljesen mindegy.

 Ez az egyetemes széliránnyal való szembemenetel, melynek karmikus következményei vannak.

 A mi tetteink rendszerint ilyenek.

 Nem ismerjük fel a valódi helyzetünket.

 Nem tudjuk, hogy az „Isten mit akar”.

 Az ilyen cselekvések minden esetben önösek.

 Ezekre mondja a Jóskönyv, hogy „baj”, „veszély”, „megszégyenülés” vagy jó esetben „megbánás”, mert ez a taóból, az egyetemes sorsból kiszakadt ember görcsös magánvállalkozása, melyet éppúgy szülhet a félelme, mint az agresszivitása, a mohósága vagy a hiányérzete.

 Az ember ilyenkor úgy érzi: „Ha most nem csinálok gyorsan valamit - ez azt jelenti, hogy föladtam az életemet.” Nem tud róla, hogy vannak az élet áradó folyóján olyan veszedelmes örvények, sodrások, amikor nem folyamatosan kell evezni, legfeljebb a lapáttal finoman irányítani a csónakot, és csak időnként mégis belehúzni.

 Az ego nem tud arról, hogy van magasabb, szellemvilági segítség, isteni akarat, másokra is érvényes kollektív vállalás és döntés - mert a saját fejéből nem lát ki; azt hiszi, ha elhallgat, megnémul, és ha nem mozdul: meghal.

 Az egónak a nyugalomtól halálfélelme lesz.

 Ezt a pánikot rendszerint akkor érezzük, ha leülünk és meditálni kezdünk.

 Pedig a meditáció az egyetlen lehetőség ahhoz, hogy az utat a helyes tetthez, a vu vejhez megtaláljuk.

 Ez a keleti harci művészetek főszava.

 A zavar világából nem érthető, hogy olyan emberek, akik élethalálharcot vívnak majd karddal, íjjal, botokkal vagy puszta kézzel, miért ülnek a fal felé fordulva, mozdulatlanul, akár órákon keresztül is.

 Így tanulják meg ugyanis a „nem-cselekvés” művészetét. Az ego és az ego által mozgatott elme rezgései ilyenkor megszűnnek bennünk, s átadjuk magukat egy olyan állapotnak, amelyben az „üresség” tölti el lelkünket.

 Az „üresség” a teremtés és minden igazi tett ősforrása. Nem úgy üres, hogy semmi, hanem úgy, hogy nincs benne semmi előítélet és feltételezés, csak színtiszta energia.

A tett, ami innen ered, nem önös, hanem egyetemes.

 Nem énakarat, hanem isteni akarat.

 Nevezhetjük „ihletett” tettnek.

 Nem ösztönös és tudatalatti - hanem tudatfeletti és szellemi tett.

A vu vej azt jelenti, hogy: „Nem én kiáltok, hanem a föld dübörög.”

 Az ilyen tett - a szó igazi értelmében - spontán.

 Amikor Jézus azt mondja, ha törvény elé visznek benneteket, ne gondoljatok rá, hogy mit fogtok mondani, mert a Szentszellem majd megsúgja nektek - erre gondolt.

 Intuíciónak is mondhatjuk.

 Inspirációnak is.

 Az ilyen tett mindig megegyezik a kozmikus akarattal.

 Lehet aktív és lehet passzív is.

 Lehet elektromos, és lehet magnetikus.

 Lehet, hogy semmit sem teszek.

 Lehet, hogy hátrálok.

 Lehet, hogy elmenekülök.

 Lehet, hogy támadok.

 Lehet, hogy csak ijesztek.

 S lehet, hogy hirtelen lecsapok az ellenfelemre.

 Az ilyen tettet

 az ember, aki még gyakorlatlan, úgy éli meg, hogy csak utólag tudja meg, mit csinált.

 Mintha valaki cselekedett volna helyette, s kiderült, hogy jól.

 Ez a vu vej.

Müller Péter
XVII. évfolyam 3. szám

Címkék: ezotéria, Ji King, jóskönyv

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.