Natúrkonyha

Cseresznye az étlapon

    Lucullus, a pazar lakomáiról elhíresült római hadvezér Kr. e. 74-ben hozta magával Itáliába az első cseresznyefa-csemetét Kis-Ázsiából. Körülbelül 120 év alatt a cseresznye meghódította Európát, és ma már Dél-Olaszországtól Svédország déli részeiig mindenütt termesztik. A mai fajták a vadcseresznyétől (Prunus avium) származnak. A latin avium jelentése madár, és arra utal, hogy a fát a termést magjával együtt elfogyasztó madarak terjesztették a székletükkel. Ma igen sokféle nemes cseresznyefajta létezik – vannak puhább húsú, sötétvörös, majdnem fekete színű, szív alakú cseresznyék, és a világosabb piros, keményebb húsúak, amelyeknek szinte megszámlálhatatlanul sokféle variánsa létezik. És végül léteznek a cseresznye és a meggy keresztezésével létrehozott alfajok is.


     

    Európában a cseresznyeszezon május végétől július végéig, augusztus elejéig tart. A cseresznye nem utóérő gyümölcs, tehát csak teljesen érett állapotban szabad leszüretelni. A világos szín nem feltétlenül jelenti azt, hogy a termés éretlen, ugyanis vannak kifejezetten halvány, sőt fehér cseresznyefajták is. Vásárláskor figyeljünk rá, hogy még rajta legyen a szára, mert a szár nélkül árult cseresznye szinte mindig túlérett. Ezen kívül a legtöbb fajta „kivérzik”, ha leszedik a szárát.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júliusi lapszámában olvashatják!

     


    XXIII. évfolyam 7. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.