Natúrkonyha

Étkezés és élvezet

Hagyjuk meg a természetest minél természetesebbnek

    Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít táplálkozásunkban a sok előre elkészített, gyorsan fogyasztható étel. Ezzel párhuzamosan formálódik az ellenmozgalom is, amely a hangsúlyt az egyszerű, egészséges és élvezetes ennivalókra helyezi. Cikkünk elárulja, mit kell tudnunk az élelmiszerek összetevőiről, és hogyan főzhetünk finom ételeket.


     

    Az egészségtelen táplálkozás a mi éghajlatunkon több kárt okoz, mint az összes baktérium és vírus együttvéve. A túlsúly, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a rák – általánosságban véve a civilizációs betegségek – mind a helytelen táplálkozás számlájára írhatók, és évente 2,6 millió ember haláláért felelősek világszerte. Németországban például az egészségügyi kiadások 30 százaléka olyan betegségek kezelésére megy el, amelyek a táplálkozásra vezethetők vissza. A német halálesetek 69 százalékáért a helytelen táplálkozás és a mozgáshiány tehető felelőssé.

     

    Szerencsére létezik egy ugyanilyen egyszerű és hatékony ellenszer: az egészséges táplálkozás. Ez persze nem könnyű feladat, ha meggondoljuk, hány különféle táplálkozási útmutató létezik. Mindegyik mást mond arról, hogyan viszonyuljunk a gyorsan és lassan lebomló szénhidrátokhoz, a jó és rossz zsírokhoz, a növényi és állati fehérjékhez, a vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz, a nyomelemekhez, rostokhoz, antioxidánsokhoz és probiotikumokhoz. Nem könnyű eldönteni, teljes értékű vagy vegetáriánus táplálkozást válasszunk, a makrobiotikát vagy az ájurvédát kövessük, szétválasztó vagy metabolikusan kiegyensúlyozott kosztot együnk. Néha úgy érezhetjük, minimum dietetikusi diplomára van szükségünk ahhoz, hogy egészségtudatos módon tegyünk-vegyünk a konyhában.

     

     

    Minél egyszerűbb, annál jobb

    A dolgot azonban fölösleges túlbonyolítani. Két tény ugyanis nyilvánvaló. Az egyik, hogy azoknál a népeknél, amelyeknek a többsége úgynevezett nyugati táplálkozást folytat, nagyon gyakoriak a civilizációs megbetegedések. A „nyugati táplálkozás” azt a kosztot jelenti, amely főként feldolgozott élelmiszerekre, húsra, zsírra, cukorra és finomított szénhidrátokra épít. A másik tény, hogy a tradicionális étrendet követő népeknél általában nem figyelhetők meg ezek a civilizációs betegségek. Mindebből az az egyszerű következtetés adódik, hogy eredeti és természetes táplálkozásunkhoz kell visszatérnünk: együnk valódi, értékes ételeket, ne együnk túl sokat, és részesítsük előnyben a növényeket.

     

    Miért nem természetes a készétel?

    A „nyugati táplálkozás” az élelmiszeripar és a nyugati gondolkodásmód terméke: legyen minden minél gyorsabb és minél kényelmesebb. Egy étel azonban több, mint az egyes alkotóelemeinek összessége, és a kárunkra váló részeket tetszés szerint kihagyhatjuk belőle, miközben a hasznunkra lévőket hozzátehetjük. Hogy az anyagcserénk, amely több millió éves fejlődési folyamat eredményeként alakult ki, mit kezd a számára káros dolgokkal, az az élelmiszeripart nem érdekli. Ennek a gondolkodásmódnak az eredményét az orvosok látják a leginkább.

     

    Akinek fontos az egészsége, az jól teszi, ha friss élelmiszert fogyaszt

     

    Egy gabonaszem értékes összetevői például a magban és a külső héjban rejlenek. Itt találhatók a vitaminok, az ásványi anyagok, aminosavak és zsírok. Mivel a héj könnyen romlik, őrlés előtt eltávolítják és állateledelként hasznosítják, amivel – hogy bibliai idézettel éljünk – szó szerint gyöngyöt szórnak a disznók elé. Ami visszamarad, az a finomított liszt, ami szinte kizárólag keményítőből és üres kalóriák ból áll. Plusz olyan adalékanyagokból, amelyek szintén nem tesznek jól az egészségünknek.

     

    Van egy 150 évvel ezelőtt keletkezett bajor gyerekdal, amelyet arrafelé minden kisgyerek még az óvodában megtanul. A szövege arra biztatja a hallgatókat, hogy segítsenek kalácsot sütni a péknek, és felsorolja a jó süteményhez szükséges hét hozzávalót: tojás és zsír, vaj és só, tej és liszt, valamint sáfrány. Manapság ez a dal reménytelenül divatjamúltnak számít. A sáfrány például túlságosan drága, ezért a sütemények sárga színét egy adalékanyag, a génmódosított mikroorganizmusok által olcsón előállított béta-karotin adja, amelyet egyébként egyéb élelmiszerek, így a vaj, a margarin, a sajt, a majonéz, a fagylalt, a deszszertek és kolbászfélék színezésére is használnak. A zsír és a vaj szintén eltűnt a sütiből, helyükbe „növényi zsírok” léptek, nemritkán keményített változatban. Aki ezt a nevet olvassa egy élelmiszeren, az jól teszi, ha gyors menekülésbe kezd, mivel a fogalom a transzzsírokat jelöli, amelyek az ipari méretű olajkeményítés során keletkeznek. Ezek az anyagok állatkísérletekben olyan kártékonyaknak bizonyultak, hogy több országban, például Dániában betiltották őket.

     

    A tojás, a tej és a liszt még ma is része a kalácsnak, részben azonban tejpor és tojáspor formájában. Ehhez jönnek még az adalékanyagok: nedvesítőanyag (szorbit és glicerin), savanyúságot szabályozó anyag (citromsav, almasav), glukóz-fruktóz szirup, módosított keményítő, emulgátorok (étkezési zsírsavakból készült mono- és digliceridek), sütőpor (difoszfát és nátrium-karbonát), sűrítőanyag (guarmagliszt), tartósítószerek (kálium-szorbát, kalcium-propionát), aroma.

     

    Eperaroma eper nélkül

    Az adalékanyagok sokasága elsősorban a gyártók számára jelent előnyt. Ezek az anyagok szebbé teszik a készítmények külsejét, megkönnyítik a gyártási folyamatot, a szállítást és a raktározást, segítenek olcsó anyagokkal helyettesíteni a drágákat. A cukor például majdnem minden kész élelmiszerben megtalálható, ott is, ahol tulajdonképpen nem is várnánk, például a virsliben, a szalámiban, a mortadellában vagy a csirkemellfilében, csak más név alatt, mint dextróz vagy glükózszirup.

     

     Az élelmiszeripar termékei lehet, hogy jól néznek ki, sőt az ízük is jó lehet, de agyonfőzöttek, és rengeteg adalékanyagot tartalmaznak

     

    A cukor sokféle név alatt szerepel. A törvényi előírás szerint a kész élelmiszereken fel kell tüntetni az összetevőket, méghozzá olyan sorrendben, hogy ami a legnagyobb mennyiségben fordul elő benne, az álljon elöl, a legkevesebb pedig hátul. A rendelkezés furcsaságaihoz tartozik azonban, hogy csak a háztartási cukornak (szacharóz) kell „cukor” néven szerepelnie. Az összes többi cukorféleség a saját kémiai nevén szerepelhet, például: dextróz, laktóz, maltóz, maltrodextrin, maltózszirup, glükózszirup, frutkózszirup, fruktóz-glükóz szirup, invertcukor- szirup. Ez azt jelenti, hogy egy élelmiszer összcukortartalma feltűnés nélkül meghúzódhat az összetevők listáján a többi hozzávaló között, és első látásra nem tűnik fel, milyen sok található belőle az adott termékben. Vagy a csomagolás elejére nagy betűkkel odaírják, hogy cukormentes, miközben az összetevők listáján kis betűvel ott áll: édes tejpor, aminek a cukortartalma akár 80 százalékos is lehet.

     

    A készételek hasonlóképpen nélkülözhetetlen adalékai az aromák. Ma már ezerszám léteznek olyan aromaanyagok, amelyeket nem kell egyenként megnevezni, elég, ha annyit feltüntetnek, hogy aroma, illetve természetes aroma.

     

     Az epres joghurtban gyakran mindössze egyetlen eper található, a többi aroma és színezőanyag

     

    Az aroma kategóriába esik minden olyan vegyület, amelyet mesterségesen állítanak elő, szerkezetében a természetes aromákat utánozva. Ilyen például a vanilin, amelyet a 19. században, az ízhamisítás korszakában hoztak létre. A természetes aroma olyan anyagokat takar, amelyeket „fizikai, mikrobiológiai vagy enzimatikus” úton „növényi vagy állati eredetű” anyagokból állítanak elő. A ricinusolaj például kétségkívül növényi eredetű, így a belőle készült őszibarack-aroma a „természetes aroma” kategóriába sorolható. Hasonlóképpen a faforgácsból és alkoholból desztillált eperaroma vagy a kókuszaroma, amelynek forrása a Trichoderma viride nevű gombafaj kivonata.

     

     

    A manipulált árucímkéktől az élesztőkivonatig

    Az illúzió (vagy keményebben fogalmazva a csalás) hatásának erősítése érdekében ízfokozókat használnak. Ezek elsősorban a glutaminsav különféle vegyületei, amelyek főként glutamát néven szerepelnek, de idetartozik a guanilát és az inozinát is. A glutamátnak manapság meglehetősen rossz a híre, mivel nemcsak érzéketlenséget, szapora szívverést és fejfájást (kínai étterem szindróma) idézhet elő, hanem a legújabb vizsgálatok szerint túlsúlyhoz és agykárosodáshoz is vezethet.

     

     Az élelmiszerek címkéjén olyan apró betűkkel tüntetik fel az összetevőket, hogy túl sokat nem tudhatunk meg

     

    Mind több termék jelenik meg a piacon, büszkén hirdetve magáról, hogy nem tartalmaz ízfokozókat. Ha azonban az összetevők listáját szemügyre vesszük, gyakran találkozunk ott az „élesztőkivonat” kifejezéssel. Ez az anyag eleve tartalmaz glutamátot, csak az előírások szerint ezt ilyen formában nem kell feltüntetni. Ez a címkecsalás egy új fajtája, mint erre a Foodwatch és más szervezetek felhívják a fogyasztók figyelmét, és sehol nem olyan gyakori, mint a készételeknél. A Foodwatch alapítója, Thilo Bode szerint a szupermarketekben a csalás szervezetten folyik, és az élelmiszeripari konszernek tudatos félrevezető tevékenysége kimeríti a testi sértés fogalmát.

     

     

    Legyünk okosabbak, mint a reklámok!

    Ha élelmiszerről van szó, a politika jellemzően nem a fogyasztót, hanem az ipart támogatja. Ha pedig valami probléma adódik, akkor egyszerűen felemelik a határértékeket. Ezek egyébként általában eleve csak alibi funkciót töltenek be, és nem áll mögöttük biztos tapasztalat. Az EU új élelmiszer-jelölési törvénye azonban megköveteli, hogy feltüntessék a legfontosabb összetevőket a csomagoláson, igaz, olyan méretű betűkkel (1,2 mm), amelyeket normál látású ember legföljebb nagyítóval tud kibetűzni. Ezzel szemben a reklámhazugságok óriási betűkkel jelennek meg a csomagolás elején, így akkor is el tudjuk olvasni őket, ha méteres távolságra állunk a polctól. Ezekre a csalásokra a legjobb reakció az, ami a tudatos fogyasztói magatartás egyik fő szabálya lehet: kerüljük el széles ívben azokat az ennivalókat, amelyeket a tévében hirdetnek!

     

    Amit már Sebastian Kneipp is tudott

    Ha egészségesen akarunk táplálkozni, akkor egyetlen megoldás marad: gondoskodjunk saját magunkról. Kerüljük azokat a termékeket, amelyeket a környezetvédők „ehető, táplálékhoz hasonló anyagoknak” hívnak: a sokszorosan feldolgozott, ételdesignerek által összerakott, valójában kémiai anyagok keverékéből álló élelmiszereket. Ezeknek az íze érdekes lehet, de nem tartalmaznak olyan, valóban biológiailag értékes anyagokat, amelyekre a testünknek szüksége van ahhoz, hogy egészségesen működhessen. Ezt a változtatást tegyük meg minél hamarabb, hiszen Európában az elfogyasztott tápláléknak ma már a 75 százalékát az ipar állítja elő.

     

    Manapság olyan sok húst eszünk nap mint nap, mint az
    emberiség történetében korábban soha

     

    Mi a megoldás? Ahogy mondani szokás, csak olyasmit együnk meg, amit a dédnagymamánk is ennivalónak tartott volna. Ezzel azt a tradíciót visszük tovább, amelyet már Sebastian Kneipp is megfogalmazott: „Hagyjuk meg a természetest minél természetesebbnek. Az ételek előállítása legyen egyszerű és nem művészkedő. Minél inkább olyan állapotban fogyasztjuk az ennivalókat, amilyenben a természet kínálja őket, annál egészségesebbek.” Ezt az alapszabályt vitte tovább a teljes értékű táplálkozás, amelynek 21. századi képviselői megkülönböztetnek nem vagy csak kevéssé feldolgozott élelmiszereket, amelyek még elevenek, és erősen feldolgozottakat, amelyek valójában holt táplálékok.

     

    Olyan bolygón élünk, ahol csak az élő ehető, és ahol az embernek meg kell ölnie élőlényeket ahhoz, hogy ő maga életben maradjon. A növények is élőlények, ha más szinten is, mint az állatok. Etikai szempontból sajnálhatjuk ugyan, de a tény tény marad: az életünket más élőlények élete árán őrizhetjük meg. A természetben minden élőlény bizonyos táplálékokra specializálódott, amelyeket a maguk eszközeivel (fog, köröm, csáp stb.) nyers formában vesznek magukhoz, majd a testük enzimeinek segítségével megemésztenek. Az ember az egyedüli, amely olyan táplálékokat is elfogyaszt, amelyeket eredetileg nem neki szánt a természet. Ezt a szerszámhasználat és a tűz felfedezése tette lehetővé. 

     

    A nagyobb állatok húsát csak akkortól kezdve tudtuk elfogyasztani, hogy megtanultuk fegyverekkel leteríteni és feldolgozni őket. A gabonamagvakat meg kell őrölni, bizonyos zöldségeket megfőzni ahhoz, hogy emészthetővé váljanak. A nyers zöldbab akár halálos is lehet, a benne található phasin nevű glikozid miatt, amely csak hevítés során veszíti el mérgező jellegét. Ugyancsak meg kell főznünk a többi hüvelyest, a rizst vagy a krumplit. Ha ennek során élő voltukból veszítenek is valamennyit, még mindig teljes értékű élelmiszerek, és értékes kiegészítését jelentik a nyers kosztnak. Ez utóbbiról azonban nem mondhatunk le, és napi táplálékunknak a felét kellene kitennie.

     

    Nem mindent lehet nyersen megenni. A zöldbabban például olyan méreganyag rejtőzik, amelyet csak a főzés pusztít el

     

    Ételed legyen a gyógyszered

    A növényi koszt legnagyobb értéke – legyen szó bár zöldségről, gyümölcsről vagy magvakról – az a pozitív hatás, amit az egészségünkre gyakorol. Ez elsősorban a másodlagos növényi hatóanyagoknak köszönhető, amelyek egyre jobban felkeltik a tudósok figyelmét. Ezek az az anyagok – különféle vitaminok, flavonoidok, karotinoidok, monoterpének, allilszulfidok, izotiocianátok, szteroidok és egyebek – értékes antioxidánsok, amelyek védenek minket a szabad gyökök támadásától. Emellett fertőtlenítő és gyulladásgátló hatásúak, csökkentik a vérnyomást és a koleszterinszintet, elpusztítják a baktériumokat, vírusokat és gombákat, csökkentik a rák kialakulásának veszélyét. Mivel közülük sok, főként a flavonoidok és a karotinoidok, a növények színét is adják, egy további egyszerű étkezési szabály úgy szólhat: Együnk színesen!

     

    Ehhez további kiegészítés lehet: együnk olyan ennivalókat, amelyek jó növekedési körülmények közül származnak és egészséges talajban nőttek. Egyszerűbben fogalmazva azt mondhatjuk, együnk biozöldséget és -gyümölcsöt. Ezekben ugyanis, mint ezt számos vizsgálat kimutatta, jóval magasabb az antioxidánsok, a vitaminok és az ásványi anyagok aránya. Egy amerikai vizsgálat szerint a bioparadicsom antioxidáns flavonoidtartalma 79 százalékkal magasabb volt, mint hagyományos társaié.

     

    Az egészséges táplálkozás alapszabálya: együnk minél színesebben!

     

    Az iparosított mezőgazdaság megnövelte a terméshozamokat, a minőséget azonban csökkentette, és kilúgozta a termőtalajt. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium mérései szerint az elmúlt 130 év során a gabona terméshozama megháromszorozódott, ugyanakkor a benne lévő vas mennyisége 28 százalékkal, a cinké és a szeléné egyharmadával csökkent. Más haszonnövények vas-, cink-, kalcium- és szeléntartalma az 1950-es évek óta nagyjából 10 százalékkal csökkent, míg C-vitamin-tartalmuk 20 százalékkal lett alacsonyabb.

     

    Ha biotermékekre váltunk, azzal nemcsak a saját egészségünket védjük, hanem a környezetet is. A kettő egymással szoros kapcsolatban áll. Azt a táplálékot, amely károsítja a szervezetünket, olyan módon termelték, amely a környezetünket is tönkreteszi. Ez a duplán negatív hatás duplán pozitívvá változtatható, ha megváltoztatjuk evési szokásainkat.

     

    A kevesebb hús több lehet

    Ebben az összefüggésben érdemes megfontolni, hogy másképpen viszonyuljunk a húshoz, és nem alapélelmiszerként használjuk, hanem csak az ízeket gazdagító kiegészítőként, vagy olyan élelmiszerként, amelyet csak különleges alkalmakkor fogyasztunk. Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke már 200 évvel ezelőtt ezt tanácsolta. Ehhez képest manapság az átlag amerikai naponta negyed kiló húst eszik meg, az átlagos európai egy hét alatt 1,2 kg-ot. Ez pontosan a duplája annak, mint amennyit táplálkozástudományi intézetek ajánlanak, heti 300-600 grammot.

     

    A monokultúrás művelésű, intenzív mezőgazdaság kilúgozza a talajból az ásványi anyagokat, főleg a cinket és a szelént

     

    Ami a zöldségeket illeti, ott az arány épp a fordítottja, az európai emberek csak a felét fogyasztják a hivatalosan javasolt adagnak. A túlzásba vitt hús-, főként vöröshús-fogyasztás megnöveli a bélrák kialakulásának veszélyét, és számos más betegség kifejlődését is elősegíti. Ezek közé tartozik többek között a köszvény, az érelmeszesedés, a szívkoszorúér-megbetegedés, a szívinfarktus, az allergiák, a neurodermatitisz vagy a reuma. A kevesebb hús egészségesebb életet jelent az ember és a környezet számára egyaránt.

     

    A jövő a húsmentes étkezésé

    Az emberi táplálkozás hús nélkül is teljes értékű lehet. Számos vizsgálat mutatja, hogy a vegetáriánusok egészségmutatói általában jobbak húsevő társaikénál. Mai életformánk mellett nincsen szükségünk húsra, és többmilliónyi ember, főként Ázsiában, generációk óta hús nélkül él és kiváló egészségnek örvend.

     

    Jessica Alba színésznő is a foodie-k táborába sorolja magát

     

    A húsról való lemondás nem jelent lemondást az élvezetes táplálkozásról, ezt a világ vezető szakácsainak példája is bizonyítja. Amikor a francia sztárszakács, Alain Passard párizsi háromcsillagos éttermében, a ’Arpége-ben elkezdett ritka zöldségekkel és új elkészítési módokkal kísérletezni, így nyilatkozott: „Magam mögött hagyom a hússal megterhelt konyhát, hogy megismerjek egy olyan területet, amely még számos felfedezéssel kecsegtet.” A német sztárszakács, Frank Öhler pedig azt nyilatkozta, hogy „a jövő vegetáriánus módon eszik”.

     

    Ne főzzük agyon az ételeket!

    A nyers koszt legfanatikusabb hívei úgy vélekednek, hogy a főzés minden formájáról le kell mondanunk. Erre azonban nincsen szükség. A főzés kreatív munka, amely a legfinomabb falatokat képes előállítani. Ha óvatosan bánunk a nyersanyagokkal, akkor messzemenően megőrizhetjük az élelmiszerek értékes összetevőit. A főzés művészete abban áll, hogy ne főzzük agyon az ételeket, hanem kíméletesen és gondosan, mondhatni, alkémikus módon transzformáljuk őket egy magasabb szintre.

     

    A felmérések szerint az osztrákok nyolcvan százaléka szívesen étkezne teljes értékűen, de ezt a kívánságot csak 4 százalékuk változtatja tetté. A többiek egyre kevesebb pénzt és időt hajlandók szánni a táplálkozásukra. Míg húsz évvel ezelőtt átlagosan két-három órát fordítottunk egy meleg étel elkészítésére, manapság ez az idő 5-10 percre csökkent. A táplálék elkészítése nagyjából arra korlátozódik, hogy a készételt betegyük a mikróba és megnyomjuk a gép gombját.

     

    Egyre több azonban az olyan ember, aki szembefordul ezzel a trenddel. Az egészséges étkezés egyik további szabálya: Főzz magad! – és ez az ötlet mind több követőre talál. A konyha újabban megfigyelhető meghódításában nők és férfiak egyaránt részt vesznek, és foodie-knak nevezik magukat. Az új divathullám az Egyesült Államokból indult, és mint oly sok más, az interneten terjed. A foodie-k olyan ínyencek, akiket minden érdekel, ami az élelmiszerekkel és az étkezési kultúrával összefügg. Tehát nemcsak az ételek íze fontos számukra, hanem a táplálék ökológiai és egészségügyi vonatkozásai is.

     

     Egyre több híresség tér át a vegetáriánus táplálkozásra, például Julia Roberts, Claudia Schiffer és Paul McCartney

     

    A színésznő Jessica Alba szintén foodie-nak tartja magát, és ha nyaranta Provence-ban időzik, szívesen tölt fel a Twitterre saját maga által készített ételeket. A foodie életmódhoz ugyanis magától értetődően hozzá tartozik a saját  kezű főzés. Az érintettek nagy hangsúlyt fektetnek a környezetbarát konyhára, ahol ökológiai termesztésű nyersanyagokból főznek és hasonló érdeklődésű barátaikkal fogyasztják el a végeredményt, miközben eszmét cserélnek a legújabb zöldségfajtákról és megosztják egymással a receptjeiket. Mivel lehetőleg friss és tiszta élelmiszert akarnak felhasználni, előnyben részesítik az őstermelői piacokat és bioboltokat. Ha nincs saját kertjük, a városban is termesztenek növényeket közösen például üres telkeken (ez az úgynevezett urban farming), vagy a balkonon termesztik a saját zöldségeiket.

     

    A foodie-k nem képeznek szigorúan szervezett közösséget. A valódi, értékes élelmiszerek iránti szeretetükön túl az internet tartja össze őket. Blogokon, a Facebookon vagy a  twitteren osztják meg egymással az információkat, találkozókat szerveznek és beszámolnak a legújabb kulináris felfedezésekről és tapasztalatokról. Szigorú szabályok nincsenek, de néhány elv azért világos. A foodie nem szenved magas vérnyomásban, nincsenek szívés keringési betegségei, nem magas a koleszterinszintje és nem túlsúlyos. Egészséges és egészségesen táplálkozik: lassan, tudatosan, élvezettel és mindenekelőtt olyan ételeket fogyaszt, amelyek valódi ételek, nem pedig „ehető, táplálékra emlékeztető vegyületek”.

     

     

    Az étkezés és az élvezet újra tartozzon össze!

    A foodie-k azt bizonyítják, hogy az egészséges táplálkozás élvezetes is lehet, és nem aszkézis. Ehhez azonban hajlandóknak kell lennünk arra, hogy valamivel több időt és pénzt áldozzunk az evésre, mint ha készételeket vennénk. Ha egyikben sem szenvedünk hiányt, akkor csak a prioritások átalakításáról van szó. Hihetetlen összegeket költünk például elektromos készülékekre, amelyek az életben maradásunkhoz teljességgel nélkülözhetők. A táplálékunkra azonban, amely nélkül legföljebb néhány hétig bírjuk ki, ennek az összegnek csak a töredékét vagyunk hajlandóak költeni.

     

        

    A szervezetnek 5 dologra van szüksége nap mint nap: diófélékre, gyümölcsre, gabonára, salátára és elegendő folyadékra

     

    A 2. világháborút követő években a németek a jövedelmük több mint felét élelmiszerre költötték. Ma ugyanez az arány valahol 13 százalék körül jár. Megnövekedett szabadidőnket pedig a konyha helyett a tévé előtt töltjük. Ez azt jelzi, hogy az értelmetlen tévébámulással töltött idő fontosabb számunkra, mint saját testi jólétünk. Igaz, van remény, hiszen egyre több a főzőműsor, mind több szakácskönyv jelenik meg a boltok polcain, egyre több recept az interneten, valamint tanácsok ahhoz, hogyan termeljük meg a saját nyersanyagainkat. Valami változóban van tehát, és remélhetőleg nem átmeneti divathullámról van szó, hanem valódi értékváltásról: a jó ízek és az egészséges étkezés talán a tömegeket is meghódítja majd.

    emel
    XVIII. évfolyam 2. szám

    Címkék: étkezés és élvezet, természetes táplálkozás

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.