Natúrkonyha

Fekete szeder az étlapon

    A fekete szeder (Rubus sectio Rubus) bolygónk egész féltekéjén megtalálható. Főként a napos, illetve a félárnyékos helyeket kedveli, pl. a ritkás erdőket vagy út menti bokrokat, de megtaláljuk vasúti töltések mellett, szántóföldek mentén, illetve a napos lejtőkön. A rózsafélék családjába tartozik, és csak Európában több mint 2000 változatát tartják számon.


     

    A rengeteg tövissel védekező bokor májustól augusztusig virágzik, majd augusztustól szeptemberig, néha akár októberig szüretelhető. A bogyók kellemesen savanykásan édes zamatukat szőlőcukor- és gyümölcssavtartalmuknak köszönhetik, színüket pedig a kékes-fekete antocián vegyületek adják. Ma már kapható a növény nemesített, tövis nélküli változata is, amelyet kertekben, ültetvényeken tartanak. Ezeknek azonban korántsem olyan zamatos, ízletes a termése, mint a vadon termő fajtáké. A fekete szedret lehetőleg az utaktól távol eső helyeken gyűjtsük, mert a bogyókat borító vékony szőrökön előszeretettel megtapad minden szennyeződés. Az érett gyümölcsök arról ismerhetők fel, hogy könnyen leválnak a kacsról, a színük fekete. Az éretlen példányok pirosak, ehetetlenül savanyúak, és nem szedhetők le könnyen. Ráadásul a fekete szeder nem utóérő gyümölcs, tehát az éretlenül szedett termés éretlen is marad.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin szeptemberi lapszámában olvashatják!

     

    –vági–
    XXIII. évfolyam 9. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.