Natúrkonyha

Natúrkonyha receptek: Hónapos retek

    Aki a kertjében retekmagot (Raphanus sativus var. Sativus) vet, hamar élvezheti az eredményt, ugyanis négy-hat hét múlva, mielőtt a növény tetszetős, vörös-fehér virágai kinyílnának, már be is takaríthatja a termést.


     

    Ha túl sokáig késlekedünk a betakarítással, a retek fás és ízetlen lesz. A korai, üvegházban termesztett példányok hajlamosak a gyors szikkadásra és pudvásodásra. Ezek általában kisebbek is, mint a nyári fajták. A retek ágyásban jól megfér a babbal, a borsóval, a sarkantyúkával, a káposztafélékkel, a fejes salátával, a mángolddal, a sárgarépával, a spenóttal és a paradicsommal, azonban kifejezetten nem jól tűri az uborka és a görögdinnye szomszédságát.

     

    Európában a tizenhatodik század óta ismerik, de eredete ismeretlen. A késő középkorban még hosszúkás és fehér színű volt. A francia konyha fedezte fel elsőként, innen hódította meg fokozatosan a kontinenst. A ma ismert gömbölyű, piros héjú fajták a tizennyolcadik században jelentek meg, francia és olasz növénynemesítők munkája nyomán.

     

    Áprilistól kapható a szabadföldi retek. Mivel több természetes napfényt kap, több benne a mustárolaj, ezért csípősebb, ugyanakkor nitráttartalma is alacsonyabb. Szabadföldön szeptemberig terem, a legelterjedtebb, vörös és gömbölyded változaton kívül létezik ovális fehér, sárga, lila, sőt két színű, vörös és fehér variációban is. A hosszú, fehér jégretek is ebbe a növénycsaládba tartozik. A hónapos retek belseje mindig fehér.

     

    Nyersen a legfinomabb, és a levele is ehető.  Készülhet belőle saláta, leves, főzelék vagy pesto. A retket sokan lereszelik, megsózzák, majd vajas kenyérre teszik, illetve salátát készítenek belőle. Azonban nem csak nyersen, főzve, párolva is ízletes – igaz, eközben teljesen elveszíti vörös színét, és csípőssége is csökken.

     

    Légmentesen zárható műanyag dobozba téve a hűtőszekrényben néhány napig teljesen friss, ropogós marad. Előtte azonban feltétlenül el kell távolítani a leveleit, mert azok nedvességet vonnak el a gumókból. Ha túl sokáig tároltuk és megfonnyadt, tegyük a gumókat néhány percig hideg vízbe, amitől ismét kemények és ropogósak lesznek. Értékes mustárolajok mellett antociánokat és flavonoidokat is tartalmaz. Hatóanyagai serkentik a máj és az epehólyag működését, és enyhén antibiotikus hatásúak.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin júniusi lapszámában olvashatják!

    –vági–
    XXV. évfolyam 6. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. december

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.