Psziché

A biszex barátnőm figyelmeztetései

Forgóajtó - Álomfejtés


 

Az álom elején anyám meghalt, eltemettük. De megjelent kísértet formájában. Meg is lehetett fogni. Az érintése hideg volt. Valahogyan élőnek tűnt, de tudtuk, hogy már visszahozhatatlan.

 

Majd a képváltásban ijesztő folyamatok bukkantak fel: egy udvarban robbantottak, mindenki fejvesztve menekült. Voltak, akik elestek a hanyatt-homlok rohanásban.

 

Átkerülök egy iskolai buliba, ahol az osztályfőnökömet látom táncolni. Odamegyek hozzá, elsírom magam és panaszkodom a pusztítás miatt, de ő hideg-felnőtt szenvtelenséggel inkább megszid, szívat, mintsem együtt érezne velem. Ott is hagy. Ekkor megjelenik Bori, a biszex barátnőm, és azt mondja: Vigyázz, ami most van, az az állapot, amikor el kell utazni külföldre és kitör a szükségállapot. De ki kell fejlődjön az az érzés, amikor az ember kimondja… Nem fejezi be a mondatot, de én tudom, azt akarja mondani, hogy ÉLNI AKAROK!

 

A következő pillanatban a tengerparton állunk és látjuk, hogy a víz alatt feljut egy folyó. Bori megszólal:

 

- Ne aggódj annyira, mert ez a sok hal, ami kiúszik a folyóból, vissza is tud menni.

 

- Meg akartam volna menteni őket a sós víztől - mondom én.

 

Erre rákontráz:

 

- Hagyd már ezt az aggódást, inkább vigyázz, hogy ne halj meg!

 

Mert aki ilyen állapotban hal meg, addig nem születhet újra, amíg az az érzés ki nem fejlődik.

 

Tudom, hogy kimondatlanul is az életszeretetről beszél. Úgy ébredtem, mint akit jól fejbe kólintottak.

 

 

Kedves Ruth!

 

Bori fantasztikus lány és igen nagy hatással van rám. Sok mindennel foglalkozik, amivel én nem, de látszik, hogy ezek neki való dolgok: asztrológiával, fehér mágiával. Ő így hívja. Nem tudom pontosan, mit ért ezen. Ő állapította meg, hogy Mérleg az aszcendensem, különben én Skorpió vagyok. A legrosszabb fajtából. Szenvedélyes, bosszúálló, szexmegszállott és indulatos. És szívok rendszeresen, nemcsak cigarettát, hanem kemény drogokat is. Évek óta sikertelenül próbálnak kigyógyítani, de a gyógyszerektől még rosszabbul vagyok, mint a sima hallucinációk, rémálmok, halálfélelmek. Bori is szív, de legalább boldog. Őt minden boldoggá teszi. Egy családos ember a szeretője, aki elhagyta miatta a családját. Engem pedig nem simán elcsábított, hanem a szó szoros értelmében megerőszakolt. Ezek az intelmek, amiket nekem mond az álomban, hű képet festenek róla: hisz a reinkarnációban, nincs benne semmi meghasonlottság és mindent a javára tud fordítani.

 

Az én kapcsolatom a szüleimmel egyszerűen rémes. Semmit nem értenek belőlem. Szerintem már ötéves koromban sem értettek, azóta hol a beteget, hol a zsenipalántát kell játszanom nekik. Anyám halála az álomban cseppet sem rendített meg, így lenne az a valóságban is. Egyszer apámnak is nekimentem, legszívesebben megöltem volna.

 

Tudom, hogy ezek rémes dolgok, amiket írok, de csak úgy előjönnek belőlem és nem mérlegelem a hatásukat.Ez akkor van, amikor őszinte akarok lenni, ami ritkán előnyös. De ön talán ráérez arra, hogy azért én nem vagyok elvetemült, mindezek mögött vagyok én, aki felvállalható, de senki nem ismeri.

 

Amúgy a korai húszas éveimet taposom, és rockzenével akarok foglalkozni. Nemrégiben rúgtak ki a zenekarból, mert nem találtam el a taktust.

 

Bori az egyetlen, akire hallgatok. Ha más az életigenlésről povedál, leugatom, hogy az én lételemem a nihil, a tagadás, a semmi, a szétesés, a pusztulás, ne beszéljen nekem igenekről. De ez a tengerbe ömlő folyó, a halak, a táncoló osztályfőnököm és Bori bölcselmei összességükben felkavartak, és gondoltam, beküldöm a lapjuknak. Ön is aggasztónak talál engem?

 

Üdvözlettel: Skorpió

 

 

Kedves Skorpió!

 

Igen, meglehetősen aggasztónak, ha így marad. De nem kell attól tartania, hogy átvállalom a démonaival való küzdelmet - amit természetesen nem is lehet átvállalni senkinek és senkitől -, de attól sem, hogy letolom. Csupán a kérdésére válaszolok.

 

Sok halálfélelemre utaló jel van az álomban, mégis folyton a halál kísértésének enged. Még az sem kizárt, hogy ily módon küzdi le valamiképpen. Ebben a vonatkozásban nagyon is helyénvaló Bori első figyelmeztetése, hogy egy határponton kifejlődik az emberben az élni akarás érzése, amely véget vet ennek a sok destrukciónak. Ami a szüleivel való kapcsolatot illeti, a kábítószeres gyerekek ügye igazi tyúk-tojás probléma. Legtöbbször kihámozhatatlan, melyikük vétke volt előbb. A szülőkkel való szembefordulás a lázadó serdülők természetes önfejlődése. Weöres Sándor ezt így írja az Anyjáról írt versében:

 

…a kamaszkor tőled elkuszált,

férfi szívem újból rád talált…

 

És maga erősen a lázadó kamasz, noha már ifjú éveit is élhetné. Igen figyelemre méltó kép a tengerparton a víz alatt feljutó folyó és a halak:

 

a tenger az maga a lélekóceán,

a folyó az életutat szokta jelképezni.

 

Sajátságosan itt nem deltában ömlik a folyó a tengerbe, hanem "feljut" a víz alatt vagy víz alól. Ebben egy kicsit a kábítószeres tudatállapotokra lehet ráismerni, a narkolepsziára:

 

nem igazi alvás, de nem is ébrenlét,

 

afféle merengés, mélázás, amikor a képzelet és emlékezés összemosódhat és a gyanútlan álmodozásban a tudattalan teljhatalmú ura, Hadész magával ragadja a delikvenst, mint annak idején Perszephonét, és leviszi magával az alvilágba.

 

De még ennél is beszédesebb a halak képe, szintén az álmodó tudattalan tartalmainak az előjövését festi le. De ezek a folyóba valók, és Bori bölcsen megnyugtatja magát, nem kell aggódnia, mert ahogyan kiúsztak, úgy vissza is tudnak menni a folyóba, az édesvízbe, amely az igazi lételemük.

 

Jó, hogy Borira hallgat és meg tudta jegyezni mély értelmű figyelmeztetését:

Vigyázzon, ne haljon meg!

 

Mert aki ilyen állapotban hal meg, addig nem születhet újra, amíg az életszeretet érzése ki nem fejlődik a lelkében.

 

Üdvözlettel: Ruth

László Ruth
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.