Psziché

A haldokló szeme

Forgóajtó -Álomfejtés



 

Egy szokatlanul fényes, világos szobában fekszik a nagybátyám, párnákkal alátámasztott háttal, félig ülő helyzetben. Apám is ott van, ők testvérek. Több ember is van körülötte, akik ápolják a nagy testű, mintegy százhúsz kilós nagybátyámat. Odamegyek hozzá, megérintem a vállát, de el is kapom a kezemet.

 

Valahogy zavar ez a fizikai kontaktus. De a nagybátyám kifejezetten arra kér, hogy masszírozzam meg, mert ez igen jólesne neki. Megteszem. Forró a teste, engem is átjár ez a forróság. Majd arra kér, hogy nézzek a szemébe. Szép tiszta a szeme. Bennem tetőfokra hág a feszültség, és kitör belőlem a zokogás. De ő valami fensőbbséges nyugalommal azt mondja, hogy ezt hagyjam abba, mert ennek itt nincs helye, teljesen fölösleges.

 

Belenézek hát a szemébe, engedelmesen. Furcsa dolog: egy papír látcső van a szemén, azon keresztül nézzük egymást. Valamiféle csőlátással. De valamiképpen kitágul a tér, amelyet teljesen betölt nagybátyám szép, tiszta, világoskék szeme. Látszanak a szivárványhártya kis mintázatai. Szédítő ez az egész tér és tágulás, amelyben visszafojtom a zokogást, a félelmeimet és a fájdalmaimat. Majd arra ébredek, hogy formálisan is sírok.

 

 

Kedves Ruth!

 

Ez az álom a nagybátyám halálát követő héten jött, amikor még csordultig voltam a vele kapcsolatos élményekkel. Talán azért is jött az álom, hogy átgondoljam az életét, vagy a magamét?

 

Harmincöt éves vagyok, nős, két gyermek apja. Sportegészségüggyel foglalkozom, ez igen összetett téma. Mi nagycsaládban élünk, apámék öten voltak testvérek, papok, orvosok, katonák a család tagjai. Ebből a sorból én egy kicsit kilógok a pályámmal, de engem olyan test adottságokkal látott el a teremtő és olyan fizikai erővel, amelyek csak egy ilyen túlfokozott igénybevételre predesztináltak engem. Talán ezért is visel meg ennyire a testi leromlást követő halál.

 

Gabi bátyám amúgy a család fekete báránya volt, az egyetlen, aki nem tanult tovább egyetemen. Valami megátalkodottság már serdülőkorában is jellemezte. Segédmunkás volt, hatalmas bizonyító erővel. Az idők folyamán estin leérettségizett, perfekt beszélt franciául és autodidakta módon tanult meg angolul. Házat épített, és becsületesen eltartotta a családját. Felesége számomra egy szörnyeteg, goromba, követelődző, provokatív, makacs, lelketlen állat. Olykor össze is verekedtek. Ebben a tekintetben inkább csupán ellenpélda, de a lelkem mélyén úgy érzem, valami talentuma neki is volt, amelyet talán nem sikerült kellőképpen gyarapítania élete során. És azt gondolom, ez lehetett a mélyebb lelki oka testsúlyfeleslegének és a betegségének. Sőt, mondhatjuk, korai halálának, hiszen hatvanas éveit taposta csupán.

 

Ez az érintés, amelyre kért, és a „nézz a szemembe” felszólítás velőkig hatott. Olyasmi üzenettel, hogy ne sajnálj, ne önsajnálkozz, nézz a szemembe, láss tisztán, a lényeget lásd! Igazolva látom a mondást, hogy a szem a lélek tükre.


Furcsa a papírcső alagút is: mint valamiféle információs csatorna. Határozottan rokonléleknek érzem Gabi bátyámat. A fia sikeres, a Távol-Keleten dolgozik, valamit visz tovább apja talentumából. Ha publikusnak ítéli álmomat, szívesen a magazin rendelkezésére bocsátom.

 

Üdvözlettel:  Egy Vízöntő

 

 

Kedves Vízöntő!

 

Több szempontból is becses darabja lesz ez az álom az álmokat tartalmazó kincses barlangomnak. Mindenekelőtt a harmincötödik életévével kapcsolatos sorsciklusra hívom fel a figyelmét. Hetes ciklusokban vizsgálva a sors spirálját, mindig azt szoktam mondani, hogy ez az 5-ször 7 éve életünknek olyan, amikor az emberrel akkor is történnek szokatlan dolgok, ha semmit sem csinál. Ráadásul ez az év még a Jupiter bolygó harmadik körbejárása is.

 

Már önmagában az, hogy így egybefoglalva próbálja látni a nagybátyja életét, igazolja ezt. De saját önismerete vonatkozásában is fontos momentum az ilyen sorselemzés. Annak is örülök, hogy asztrológiai impulzusként ráérzett vízöntőségükre. Nagyon is markáns rajzolat az önművelés, a makacs tántoríthatatlanság, a szabadságvágy, az iskolai gúzsok kerülése és a saját érdeklődés mentén való kibontakozás nagybátyja életében.

 

A szem az álomszimbolikában fontos kontrollfunkciót jelöl, valamint lelki és szellemi érzékszervet. Szoláris jelkép is, a Napisten elölője, a mindent látás és mindenhatóság értelmében. Mint ilyen, a halál feletti győzelem, az újjászületés, az élet hordozója, hiszen a Nap, a maga fényével, az életerő. Emlékezzen csak, hogy a betegszoba leírásánál utalt arra, hogy különös fények voltak ott.

 

A tekintet és a tértágulás nagybátyja szellemi hagyatéka is lehet akár. Amulett. Ugyanis a látásnak is megvannak a szintjei, rétegei. A festők szürrealizmusa a naturális mögött, éteri látást jelöl. Látni és tudni valamit, az a felismeréssel, a valóság látásával egyenlő. Az angol úgy mondja: I see, vagyis értem.

 

A papír távcső hátborzongató: jelzi a távozni készülő alagútját, miként a szülőcsatorna, amelyen a világra jövünk, az is alagút jellegű. A fizikai érintés is beszédes epizód az álom történéseiben. Valami olyasmit üzen nekem, hogy még egyszer utoljára érinthetsz engem. Mint egy búcsúkézfogás.

 

Fontos észrevétel volt nagybátyja életelemzésében az anyag és szellem küzdelmére való utalás. A testsúlyra gondolok. Mert nincs külön test, lélek és szellem, de gyakran történik valamiféle áldatlan eltorlaszolódás eme rétegek között. Húsz vagy harminc kiló testsúlyfelesleg mindenképpen az anyag és szellem konvertálódásának zavara. Túlkapások, mértékvesztések, túlzott megfelelni akarások, szégyenérzetek masszívan amortizálják a talentum őseredeti lehetőségeit. Sőt, teljesen félre is vihetik azt. Az élet nagy szenvedései kapcsán egyre tisztábban látom, hogy a szenvedés olyan, mint a fénytörés a különféle anyagi közegeken. Ahogyan megtörik a fénysugárzás, árnyékot, távlatot, látszatot hozván létre, oly módon törik meg az ember eredeti mélylelki szándéka a minket övező közegek valamelyikén. És ez a szenvedés. Fontos tanítómester, mert mindig a valóságtól történő eltávolodásra utal. Szépen kirajzolódik az álomban a tágabb dimenzió, ahová jutunk a testi pályafutás végén. Azt kell mondanunk, Gabi bátyja ezt megértette, és ebbe a tudásba kapcsolta bele magát.

 

Köszönettel és üdvözlettel:

Ruth
XVII. évfolyam 8. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.