Psziché

A kebel hordozza a nőiesség áldását és átkát

    Az, hogy mit gondolunk a saját testünkről, jelentősen befolyásol ja fizikai és lelki egészségünket. A torz testkép nem csak önértékelési zavarokat, hanem konkrét betegségeket is okozhat. Viszont néha a test megváltoztatása hozzásegíthet a gyógyuláshoz. Különösen igaz mindez a nő saját melléhez fűződő viszonyára.


    „Azt hiszem, a férfiak azért szereik a mellemet, mert én is szeretem”

     

    A női kebel fontos értékek hordozója: a szexualitásnak és a termékenységnek nem csupán jelképe, hanem „tevékeny részese” is. Sok férfi a mellet találja a legizgatóbbnak, az újszülött számára pedig édesanyja teje maga az élet és a biztonság. Nagyon nagy jelentősége van tehát annak, hogyan viszonyul egy nő a saját melléhez. Erről azonban általában szemérmesen hallgatunk, hacsak nem a plasztikai sebészetről esik szó. Holott ezt a viszonyt nem elsősorban a kebel fizikai minősége – nagysága, állása, formája, aránya – határozza meg, sokkal inkább lelki okok. Arról van szó, milyennek látja, éli meg önmagát, nőiességét, a férfiakhoz való viszonyát a kebel viselője. Hoppál Bori női  testtudatoktató, szülésfelkészítő és dúla számos nővel beszélgetett a melléről, és Kebelbarátnők című könyvében tette közzé az eredményt. Bár a szereplést kevesen vállalták névvel és arccal – végtére az egyik legintimebb témáról van szó –, a  nyilatkozatok rámutatnak: a nő viszonya saját melléhez az évek során sokat változhat attól függően, milyen élethelyzetekbe kerül, s milyen visszajelzést kap környezetétől. Kiderül az is, hogy annak, milyen a nő melle – kicsi vagy nagy, körte vagy alma, szétálló vagy egymáshoz simuló –, semmi köze nincs ahhoz, hogy mit gondol róla.

     

    – Elfelejtenek bennünket megtanítani arra, milyen fontos a saját testünkhöz való  viszonyunk – szögezi le Hoppál Bori testtudatoktató. – A legtöbb családban a test, különösen annak a szexualitáshoz kötődő, intim részei tabutéma, olyasmi, amiről nem illik beszélni. Sok kislány magára marad azzal a meglepő fordulattal, hogy a cicije elkezd  nőni. Megjegyzéseket kap rokonoktól, osztálytársaktól, elkezdi érdekelni a fiúkat, sőt a felnőtt férfiakat, de minderről nem tud kivel beszélni, hacsak nem hasonlóan bizonytalan barátnőivel. Borinak többen is beszámolnak arról, hogy ebben a korban kerültek rossz viszonyba a saját mellükkel: szégyellték, haragudtak rá, rettegtek, hogy nem lesz olyan, mint azoké a felnőtt nőké, akikét látták. A 39 éves Inez így beszél erről az időszakról: „Az osztálytársaimnál kicsit később kezdett el nőni a cicim, és addig deszkának csúfoltak, utána meg tapiztak engem is. A fiúk 7–8. osztályban őrült módon ráálltak a tapizásra, főleg a »tapikirálynőket «, vagyis a fejlettebb lányokat, de aztán már mindenkit. Az a teljes kiszolgáltatottság rettenetes volt!

     

     

    A cikk folytatását 2014. januári lapszámunkban olvashatják!

    Z.Sz.
    XX. évfolyam 1. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. április

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.