Psziché

A kígyó eltaposása

Forgóajtó - Álomfejtés


 

Egy csónakban vagyok az öcsémmel. Hányódunk a tengeren. Próbálunk kikötni, de nemigen találunk megfelelő helyet. A végén egy ipari kikötőnél szállunk ki. Térképen próbáljuk beazonosítani a helyet, hol lehetünk. Valami szigetféleségen, talán Görögországban.

 

Közben az öcsém eltűnik a képből, és egy barátnőmmel nézem a térképet. A hely ronda, lepusztult, egyáltalán nem nyaralásra való. Meg is jegyzem, hogy nem tudom, mit keresünk itt, csak az időnket pazaroljuk. Mégis nekiindulunk a sétának a parton. Jó érzéssel, hogy 40 pénzem van, ami itt soknak számít, mindenre elég lesz.

 

Elmélyültségemben anyám hangját hallom: „Kíváncsi vagyok, mikor találkozol a tenger lényeivel? Gusztustalan, de elkerülhetetlen találkozás lesz.” Átvillan az agyamon, hogy ezt én is jól tudom.

 

Ismét egy anyai üzenet érkezik hozzám, ezúttal a húsvéti tojásfestésről. Anyám arról beszél, hogy a manikűrös hímes tojásokat fest, de méretes csibéket hagyott a tojásokban. Azt gondoltam, hogy anyám a régi tojásokat is meg akarja tartani.

 

Kiérek egy térre, ahol egy jós boszorkány ül. Fekete, bibircsókos igazi vénasszony, a kígyóját bűvöli. Én megbotlom, rálépek a kígyójára, ami ettől, mint egy főtt hal, teljesen széttrancsírozódik. A banya teljesen kikél magából, és ki akarja velem fizettetni a kígyóját. Megpróbálom viccesre fogni a dolgot, de a banya hajthatatlan, követeli a jussát, 20 pénzt, vagyis a vagyonom felét. Megrémülök, hogy ezzel nemcsak a luxustól, de egyáltalán a puszta megélhetéstől is búcsút vehetek, teljesen új életet kell kezdenem. Így alkudozni próbálok, 15-öt ajánlok. De a banya köti az ebet a karóhoz, mondván, hogy ez egy nagyon drága kígyó. És ha nem fizetem ki, megboszorkányoz, megigéz, tönkretesz. „Jó – mondom –, legyen 16.” Nem enged. Akkor 19- et ajánlok. Vonakodik, majd rám hagyja. Odaadok egy 20-ast, és nem ad vissza. Sőt én kettőt vártam volna vissza. Megszégyenülten odébbállok. Legszívesebben innék egyet, de csak valami posványos, felmelegedett vízhez jutok hozzá. Keservesen konstatálom, hogy amit eddig spóroltam, az elúszott. Többen állnak ott. Úgy vágom ki magam a helyzetből, hogy viccesen azt mesélem, egyszer már Rómában is kígyóra léptem. Humorizálok eme szokásomon.

 

 

Kedves Ruth!

 

Zavarba ejtő álom ez, érzem, rengeteg utalás van benne a számok, a banya, a kígyó, az öcsém révén. És főleg az idegenben való bolyongás, a sehová meg nem érkezés, anyám hangja etc. Hol is kezdjem?

 

Anyámmal nagyon nem jó a kapcsolatom. Azért nem úgy fogalmazok, hogy rossz, mert valójában sokat segít, a gyerekem nevelésében is, de folyton korhol, elmarasztal, kifogásol. Olyan igazi kötelességektől terhelt kedély, ami én nem vagyok. Az ő anyja súlyos demenciában halt meg, nagyon odaadóan ápolta a számomra félelmetesen agyament nagyanyát. Sokszor félek, hogy ez megismétlődik a családban. 34 éves vagyok, a férjem 40, válunk. Talán ezek a számok utalnak az ő életkorára, és arra, hogy én „félpénzes” leszek, ha majd elválunk. Ugyanis én eddig nem dolgoztam, és nem ismerem az anyagi gondokat.

 

15 évesen tobzódtam a felületes fiúkapcsolatokban, szép lánynak számítottam az osztályban. Nem tudtam, mire vágyom, mire lenne szükségem, nem igazán képviseltem magamat. A tanulás nem érdekelt, puskázással jutottam túl a vizsgákon, lestem, csaltam. Rengeteget csavarogtunk, de durva kihágások nem voltak. 18 évesen az érettségi valahogy meglett. Visszatérő álmom, hogy a matek soha nem lesz meg. Valahogy bekerültem egy főiskolára, olasz szakra. De soha nem tanítottam, nincs is kedvem nyelvet oktatni. 19 évesen egy  hosszú hajú, tetovált zenész volt a szerelmem, aki dobott engem. Majd egy hosszabb kapcsolat következett, akivel Rómában voltam. A kapcsolat romjaiból a férjem emelt ki, „soha nem hagyjuk el egymást” fogadkozással kötöttük össze az életünket. De most, hogy megcsalt, durva szóváltások vannak közöttünk, és nem érzem, hogy még mindig elbűvölném. Így a szexuális életünk sem a régi.

 

A kígyóeltaposást, remélem, Ruth megfejti.

 

Köszönettel és üdvözlettel: Emma

 

 

Kedves Emma!

 

Meg kellene találnia a közös pontot anyjával, amiben azonosak, még ha saját magát nem is sorolja a „kötelességektől terhelt kedélyűek” közé. Furcsa utalást sejtet anyja két megjegy zése, egyfelől a megúszhatatlan tengeri lényekről, másfelől a hímes tojásokról, amelyekben a kiscsirkék benne vannak. A tengeri lények a tudattalanban való tobzódásra, elmerülésre, elnyeletésre emlékeztetnek, mint a demens nagyanya esete. A hímes tojás viszont a termékenységről szólna, amely meggátolódik azáltal, hogy dísztojás lesz. Maga az álmodó is, aki szép lánynak számított az osztályban, lehet ez a hímes tojás, akire szép mázat festenek, de valójában új életnek kellene sarjadnia belőle. Ezek az elherdált talentumról szólnak, amivel 15 éves korát jellemezte. De mivel a tulajdonságok poláris megfelelésben vannak az emberi lélekben, Emmában is van egy kötelességtudó anya, olasztanár, és anyjában is kell lennie egy könnyed, szórakozni vágyó és szórakoztató pólusnak. Ne szemlélje anyját ennyire egyoldalúan. Engedjen utat a szeretet csatornáinak is.

 

Ami az átkozódó mágiázó banyát illeti, az is az álmodó maga. Hiszen minden nőben van egy úgynevezett archaikus banya – miként azt a Hófehérke, Hamupipőke, Jancsi és Juliska mesékben is láthatjuk –, akinek az ellenpólusa az ártatlan gyermek. Nem okvetlenül kell öregkorunkban ilyen banyákká változnunk, de az erre való hajlamunkat komolyan kell vennünk. Tudjuk, hogy ezeknél a fogatlan, bottal járó, bibircsókos banyáknál a bot a falloszt jelképezi, amelyben már nincs részük. A bot a fizikai támaszt szolgálja az elvesztett nemi öröm helyett.

 

A kígyó még markánsabban hozza a szexuális utalásokat, mármint az álmodó jelenlegi diszharmóniájára ezen a téren. Maga az eltaposás a vágyak lehasítását sejteti. Egy olyanfajta hasadást a test és lélek között, amely a nem kölcsönös szerelmi kapcsolatokban szokott kialakulni. Ezekben kényszerré, megszokássá, valamiféle rutinná válik a szex, amely természetesen nemcsak lelki feltöltődést nem tud hozni, de egyenesen lelki kiüresedést eredményez. Ilyenfajta belső ürességet érzek az álom történéseiben. Nem elég, hogy „véletlenül” ráhág a kígyóra, de még az árát is megfizeti. És akkor jön az alku. Emma nem veszi komolyan a banyát, viccelődni próbál, de a banya nem enged.

 

Az alkuban szereplő számok kísérteties utalások a könnyed felelőtlenségben telt évekre. Mindez 15-nél kezdődik. Végül a banya úgy győz, hogy egyszerűen nem ad vissza. A kígyó eltaposása lehet a saját boszorkányos tendenciáinak az eltaposása is. Ez volna a jobbik verzió ahhoz képest, hogy a saját, lehúzó tendenciái határoznák meg az életmenetét. Különösen most, a válás idején kell ezt megszívlelnie.

 

Öccséről nem tesz említést, így a fantáziánkra van bízva, hogy az egy csónakban evezés és a kikötés a lepusztult helyen mit jelenthet. Nagyon köszönöm Olvasóink nevében is ezt az igen tartalmas álmot.

 

Üdvözlettel:

Ruth
XVIII. évfolyam 7. szám

Címkék: álomfejtés

Aktuális lapszámunk:
2018. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.