Psziché

A kora gyermekkori kötődések hatása

A félelem aktiválja testünk stresszgénjeit

Az általános praxist folytató orvosok egyre több olyan panasszal szembesülnek, amelyek hátterében nem lehet kimutatni szervi elváltozást. A pszichoszomatikus megközelítés az egészség szempontjából az emberekhez fűződő kapcsolataink hatását helyezi a középpontba. Ezt az ún. „kapcsolati medicinát” alátámasztják a modern génkutatások és a neurobiológiai kutatások eredményei.


 

Már az életünk korai fázisaiban tapasztalt kötődések egy életen át meghatározzák lényünket. Nem csak felnőttkori kapcsolatainkat, de a stressz iránti érzékenységünket is – ezen keresztül pedig egészségünket. Szerencsére a korai kötődési zavarok is jól korrigálhatók a modern pszichoterápia módszereivel.

 

 

Hogyan módosítják génjeinket kapcsolataink, kötődéseink?

Ma már tudjuk, hogy génjeinket közvetlen környezetük szabályozza. Minden génnek van egy „kapcsolója”, amelyen keresztül külső vagy belső környezete képes bekapcsolni, azaz aktiválni az adott gént. Mivel a mai ember legfontosabb környezete a másik ember, az egészségtelen kapcsolatok és a stressz, bizonyos gének aktiválása révén károsíthatják immunrendszerünket, egészségünket. Életstílusunk és az emberi kapcsolatokban szerzett tapasztalataink tehát szabályozzák génjeink működését, a pszichológia biológiává alakul, az emberi kapcsolatok befolyásolják agysejtjeink struktúráját és az általuk alkotott hálózatot.

 

A legújabb kutatások szerint a félelem és az embertársainktól jövő támogatás megszűnése aktiválja testünk stresszgénjeit. A kapcsolatokban szerzett tapasztalatok hosszú távon meghatározzák a gének „kapcsolóit”. Csecsemőkorban az anyai szeretet és gondolkodás tartós védelmet nyújt a túlzott biológiai stressztapasztalatoktól későbbi életszakaszokban.

 

Ez alátámasztja Sigmund Freud (1856–1939) egyik alapvető feltételezését: „A korai, csecsemőkori tapasztalatok, az anya és a csecsemő közötti interakció, az empatikus odafordulás és a szeretetteljes törődés mély, erős hatást gyakorolnak az egyén későbbi emberi kapcsolataira (kötődési stílus), valamint stresszel szembeni érzékenységére és a stresszre adott reakcióira felnőttkorában.”

 

Az egészséges gyermekkorhoz három dolog szükséges: sokrétű érdekes feladatok, amelyek segítségével fejlődhetünk, empatikus és hiteles példaképek, akik az orientációnkat határozzák meg, és közösségek, amelyekben védettnek érezzük magunkat. A csecsemőkorban átélt kötődési hiány károsítja az ún. oxitocinrendszert és „sebhelyeket” hagy hátra a géneken. Az oxitocin a kellemes érzelmekért és a másik emberre irányuló kötődés érzéseiért felelős hormon, amely a társas kapcsolatokban az ősbizalom vagy ősbizalmatlanság kialakulásában döntő szerepet játszik. További kutatások azt is kiderítették, hogy a korai gyermekkorban átélt fizikai bántalmazás, erőszak (és nem a származás!) alakítja ki az egyénben a későbbi erőszakos viselkedést.

 

Ebben a "szociális atommodellben" mindenki egyenlő távolságra helyezkedik el a főszereplőtől

 

A gondoskodás hiányának súlyos hatásai

A korai gyermekkorban hosszan tartó érzelmi traumák, valamint az együtt érző, szeretetteljes gondoskodás hiánya a későbbi életszakaszokban konfliktusokat okoz saját igényeink és félelmeink között, és lehetetlenné teszi, hogy ezeket kifejezzük. Az ilyen „neurotikus” viselkedésminták betegséghez vezetnek:

 

Mindannyian ismerhetünk olyan embert, aki egész életének értelmét abban találja meg, hogy férjének/családjának biztosítja a nyugodt családi hátteret és jó édesanyja, miközben ebben neki magának nem volt része gyermekkorában. Ezek az emberek a saját karrierről, esetleges tehetségük ellenére, messzemenően lemondanak. Legfontosabb lelki alapszükségletük biztosítása érdekében ý nevezetesen, hogy soha többé ne veszítsék el a biztosnak vélt bázist – háttérbe állítják saját igényeiket. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a partnernek ez a ragaszkodás terhes, elhagyja az illetőt, akinek egy csapásra kicsúszik a biztosnak vélt talaj a lába alól.

 

A bizonytalan kötődési képességű emberek érzékenyek a stresszre és nehezen tudnak megbirkózni vele, sem egyénileg, sem társas kapcsolataikon keresztül, így másoknál hajlamosabbak az addikció (függőség, szenvedélybetegség) kialakulására: legyen az kényszeres evés, a szexfüggőség, alkohol, nikotin vagy kábítószerek.

 

Az érzelmi kötődéseinket érintő zavarok talaján kifejlődő betegségek gyakran krónikus jellegűek, és veszélyeztetik a beteg munkaképességét és jövedelmi státuszát. A munka mai világa igényli a csoportban való munka képességét, az alkalmazkodóképességet, az önirányítást, a mobilitást, ugyanakkor a munkatempó és -mennyiség hihetetlen növekedésével együtt. Elmondhatjuk, hogy biztos érzelmi kapcsolatok, kötődések hiányában ma nem lehet helytállni a munka világában.

 

Napjaink egészségügyi problémáit nem lehet az orvoslás fejlődésével, fejlesztésével – ami egyébként óriási teherként nehezedik az ellátórendszerre – és biokémiai csodafegyverekkel megoldani. Az egészséget leginkább a következő tényezők állíthatják helyre, illetve erősíthetik meg: stabil önértékelés és jó képzettség, pozitív viszony saját testünkkel és kellő mennyiségű mozgás.

 

Pszichoterápia segítségével építhető a(z) (ön) bizalom. Ha a terápia során sikerül a páciens személyi érzelmi kötődéseit tisztázni és javítani, megtaláltuk a pszichoszomatikus medicina legfontosabb eszközét! A terápia hatására apránként megerősödik az önbizalom, a saját személyiség észlelése, javul az öngondoskodás képessége és apránként a mások iránti bizalom is. Ha ezeket a feltételek teljesültek, a páciens képes ismét tartós, szilárd kapcsolatokat kiépíteni.

 

Ezért van szükség integrált ellátási model-lekre, az „integrált orvoslásra”, amely nem csak a betegség biológiai aspektusára fixálódik, hanem annak pszichoszociális hátterével is foglalkozik.

A stabil, teljes kapcsolatok jelentős tényezőként szerepelnek egészségünk alakulásában. A kötődés, a hovatartozás iránti vágy legfontosabb pszichés alapszükségletünk

 

Ellenőrizze kapcsolatait

Tisztában van vele, mely kapcsolatai igazán fontosak, melyekből meríthet erőt, és melyek negatívak, amelyek elszívják erejét? Tisztázza kapcsolatrendszerét úgy, hogy megalkotja „szociális atommodelljét”: rajzoljon fel egy kört, amelynek közepében az ön neve áll. Most írja fel az aktuálisan legfontosabb személyek nevét olyan távol, illetve közel a saját nevéhez, amennyire közelinek vagy kevésbé közelinek érzi őket. Jelentőségüktől függően írja le a neveket kisebb vagy nagyobb betűkkel. Jelölje be azt is, hogy a kapcsolatból erőt merít, vagy ha úgy érzi, az adott személy „leszívja lelki energiáit”. Ha sikerült felrajzolni a modellt, az alábbi kérdések segítenek a tisztánlátásban:

 

• Min szeretnék változtatni?

• Hogyan kezdeményezhetem én magam a változást?

• Kit szeretnék magamtól távolabb pozicionálni?

• Melyek lennének mindezekhez a szükséges első lépések?

Vörös Tamás
XVI. évfolyam 8. szám

Címkék: gyermekkori kötődések, pszichoszomatika

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.